Emelem raklapom

Bemutató: OMG 716pac platformos raklapemelő, Hyundai 15BT-9 villanytargonca, Hyundai 30D-9 dízel targonca

2016.10.23. 13:50

Szinte minden férfiember találkozott már a békával, hivatalos nevén hidraulikus kézi raklapemelővel.

Kiválóan használható, amennyiben raklapon akarunk mozgatni nagyobb terhet, viszont ha magasabbra is akarjuk emelni, magasemelős béka kell. A kézi mozgatású megoldásokkal viszont nem lehet egy rendesebb raktárban magasra (pl. 3-4 méter) jutni. Itt jönnek be az elektromos mozgatású szerkezetek, a gyalogkíséretű targoncák. Ezek már rendesebb emelést produkálnak, pumpálgatni se kell, viszont még mindig sétálni kell vele.

Itt jön a következő fázis, a platformos raklapemelő, konkrétan egy OMG 716 Pac típusú gép. Úgy néz ki, mint a gyalogos változat, viszont van egy kis polc, amire fellépve immár nem kell sétálgatni a gép mögött.

A műszerfal végtelenül egyszerű, kulcsos on/off kapcsolóból, kombinált töltöttségjelző- és üzemóraszámlálóból, meg egy vészleállító nagy piros gombból áll. Az irányításhoz, emeléshez szükséges kezelőszervek mind az irányítókaron kaptak helyet. Mindent a két hüvelyujjunkkal tudunk irányítani. A gépen egyébként helyet kapott egy pohártartó, és számtalan miegymást is el tudunk rakni a műanyag tálcákba.

Az oszlop nem dönthető, az emelést több részletben végzi. Első körben nem nyílnak szét a szekciók, csak maga a villa emelkedik a gépkeret tetejéig. Ez alapvetően arra jó, hogy ne fúrjuk bele az oszlopot egy laza mozdulattal a kamion tetejébe. Maximum 1600 kg-ot emelhetünk, de csak 2,7 méterig, ennél feljebb folyamatosan csökken az emelhető teher súlya, egészen 4,5 méterig, ahova már csak 850 kg-ot emelhetünk. Mivel az eszközben nincs mérleg, így vigyázni kell a terheléssel, mert rossz esetben felborul az egész. Ez egyébként tipikus hiba a targoncáknál, a másik a kapun való behaladás feltolt villával, aminek jókora hanyattvágódás a vége.

Az eszköz végsebessége 9 km/h, nem valami nagy érték, de egy gumírozott lapon állva, kapaszkodva a kezelőrúdba soknak tűnik. Finoman kezelhető a két billenőkapcsolóval, és mivel természetesen hátsókerék-kormányzású, gyakorlatilag az első tengely körül meg tudunk fordulni.

Platformos módban a kezelő az egész izé végén áll, így komoly centrifugális erők hatnak már rá (na meg a szállított árura), emiatt egyfelől kanyarban automatikusan visszavesz a sebességből a gép, másfelől két lehajtható kar véd a lerepüléskor. Felhajtva a kart korlátozott tempóval közlekedhetünk, a maximum sebesség 6 km/h-ra redukálódik, ha pedig gyalog kísérjük a gépet, 4 km/h-ra.

A konkrét modellben a legerősebb, 375 Ah-s akku volt, de kisebb kapacitásban is léteznek. Ezeket lehet a gépen is tölteni, de a folyamatos munkavégzés miatt érdemesebb cserélgetni őket. Ezt nagyban megkönnyíti, hogy az akku két mozdulattal kicsúsztatható a helyről, utána pedig egy másik targoncával a töltőhöz szállíthatjuk, lévén közel 300 kg.

A sorban és méretben is következő egy Hyundai 15BT-9 névre hallgató villanytargonca. Ez már komolyabb eszköz, tisztességes fülkével, műszerfallal, miegymással. A műszerfalon alapból a sebességet (maximum 17 km/h-ra képes), az akku töltöttségét, az üzemórát, a kerekek állását mutató ikont és az irányváltó állását láthatjuk. Opcionálisan képes kijelezni a teher súlyát is, illetve a szerviz kód beütése után beállíthatjuk a maximális menetsebességet vagy az emelés és süllyesztés sebességét.

A gép fronthajtású, de hátsókerék-kormányzású. Bár messziről nézve háromkerekűnek tűnik, de a stabilitás miatt a hátsó kormányzott kerék valójában kettő, csak közel egymáshoz. A kezelőszervek végtelenül gyorsan áttekinthetők, az első kar a villa emelését/süllyesztését vezérli. Apró, de kellemes bónuszként ide is került irányváltó és kürt, így még ezért se kell levenni a kezünket a kormányról.

A második kar az oszlop döntését végzi, az ezen lévő kis gombbal pedig automatikusan vissza tudjuk hozni vízszintbe, nem szükséges nekünk találgatni, jól áll-e. Az oszlop duplex rendszerű, vagyis a két oldalon vannak az emelő munkahengerek, így jobb a kilátás. Ezen a gépen kétrészes oszlop volt, ezzel 3300 mm-ig tudunk emelni, de lehet háromrészest is rendelni, így már akár 7 méterig eljuthatunk.

Találunk még egy nagyon hasznos kart, amivel a villát tudjuk jobbra-balra csúsztatni, ha esetleg nem találtuk el jól a polcon lévő raklapot, így nem kell újra manőverezni. Elég idegesen reagál a fékezésre, így van egy bónusz pedál a finomabb mozgatáshoz, meg hogy lassításnál ne borítsuk magunk elé az árut. Ergonómiailag jó, nekem pont kézre illettek a karok, kényelmes volt használni. És akinek nem tetszik, még mindig kérhet hozzá karfába integrált vezérlőt (finger tip control).

A Hyundai 30D-9 neve is mutatja, dízel, konkrétan 68 lóerős Kubota motor hajtja. Ebben, a 9E jelű, és 45 lóerős Yanmar motoros testvérével ellentétben nincs még DPF, így egyszerűbb a használata. Egy targoncával nem nagyon tudunk kimenni az autópályára, hogy kiégessük a részecskeszűrőt, és az se túl életszerű, ha körbe-körbe keringünk a raktár körül, mint az őrült, így van egy külön kiégetőprogram. Ezzel csak az a gond, hogy addig nem lehet használni a gépet, plusz ömlik belőle a füst, és igen forró, ami poros környezetben (pl: malom, fűrésztelep) nagyon nem szerencsés.

A kezelőszervek gyakorlatilag megegyeznek az elektromos modellével, de itt már egész komoly fedélzeti műszert kapott, színes LCD kijelzőn láthatjuk a sebességen kívül az oszlop állását és a gép dőlését a hossz- és a kereszttengely irányba. Ha 3 foknál meredekebb emelkedőn állnánk meg, bekapcsol a visszagurulásgátló.

A három eszköz közül ez volt a legkezesebb, így amikor valamit meg akartunk nézni az épp ott lévő Honda Jazz tesztautón, Stump Bandi elsőre kísérletre se fúrta át a hátsó ajtót a villával, hanem finoman megemelte a kocsit. A gépnek természetesen meg se kottyant, hiszen a nevében a 30-as szám azt mutatja, 3 tonnát tud felkapni. Ha meg valakinek több kéne, vegyen egy Manitout.