Bemutató: Ineos Grenadier Quartermaster

Kevés jármű körül volt nagyobb hype, mint az Ineos Grenadier körül. Az Ineos meg merte lépni azt, amit ma valószínűleg kevesen: új autómárkát alapított a semmiből. Ráadásul egy olyan szegmensbe, ahol nincs az a fájdalmasan nagy darabszám, így kockázatosabb a befektetés megtérülése – gyakorlatilag megcsinálta a régi Defendert modern alapokon. Olyannyira követi az eredeti modellpalettáját, hogy most megérkezett a pickup verzió is.

Az autó a Station Wagon, vagyis ötajtós alvázon alapul, de ahhoz, hogy a plató elég nagy legyen a jogszabályokban megadottakhoz és adóügyileg is t eherautó lehessen, kellett bele jó 30 centi toldás. Így lett a raktér mérete 1564 mm hosszú és 1619 mm széles, amivel a konkurensek között, ha nem is a legnagyobb, de az első háromban jó eséllyel benne van. Valószínüleg a tekercsrugó miatt “csak” 760 kg a hivatalos terhelhetősége, de így az alaktrészek masszivitását nézve azért nem kezd el sivalkodni, ha a mezőn ráemelik a köbös IBC tartályt. Nem mellesleg a platóajtó önmagában elbír 225 kg-ot!

Mivel az alap Grenadier a hátsó ajtón hordja a pótkerekét, így a most bemutatott változaton a platón képeztek ki neki egy vályút. Mivel a kiállított darabban nem volt benne, csak reménykedni tudok, hogy alaposan rögzítik a platóhoz, mert vonatkozó csoportokból az derül ki, hogy például Budapesten, főleg a plázák mélygarázsában nem ritka a keréklopás. Igaz, a Grenadier a maga két méter feletti magasságával a mélygarázsok nagy részébe úgyse fér le.  

Bár a  terhelhetősége nem egetverő, de azért vontatásban eléggé jól áll, a kategória maximumát, vagyis 3,5 tonnát tud elhúzni. A csatlakozó alaplapját úgy alakították ki, hogy a világ összes vonóhorog variációja - még a NATO szabvány is - felszerelhető, egyébként a függőleges terhelhetőségben is rekorder, az ugyanis 350 kg. Ez a vállalati legendák szerint a tulajdonosnak, Jim Ratcliffnek köszönhető, aki szeret motorozni, de nem szeret trailert vontatni, emiatt pedig motortartó adapterre is fel van készítve az autó.

Mivel, akár más gyártóknál, itt is a “személyautó” volt az alap, a technikai alapok megegyeznek a Trailmasterrel: a motor itt is a BMW-től származó 3 literes hathengeres dízel 249 lóerővel és 550 Nm-rel, vagy ugyanez benzines verzióban 286 lóerővel és 450 Nm-rel, a váltó pedig 8 sebességes ZF automata és persze itt is össze tudunk kapcsolni szükség esetén mindent mindennel.

A tereptulajdonságai a pickupokhoz képest igen jók, a 264 mm szabad hasmagasság elég jónak számít. Terepszögei elöl 35,5, hátul 22,6 fokra sikerültek, a hátsó túlnyúlása pedig 132 cm. A mai európai pickupokhoz hasonlóan bőven öt méter felett van a hossza, 5440 mm. Szélességében annyira nem vészes, még elférünk vele az utakon, 1943 mm-t írnak. Ami az én szívemet megdobogtatja, a kabin tetejének dinamikus terhelése 120 kg, de megadják a statikus értéket is, ami 375 kg, így nem lehet gond egy kis tetősátras expedíció sem.

A jármű eléggé mindent is kibíró hatást kelt, reméjük, hamarosan mozgás közben is megtapasztalhatjuk, mennyire. Aki venni szeretne, 88 470 eurót (jelenlegi árfolyamon 33,5 millió forintot) készítsen elő, persze ebből a teherautóknál szokásos áfa visszajön.