Teszt: Mercedes-Benz eSprinter - 2024.

Tavaly egy villany-Transit jutott, idén pedig kapva kaptam az alkalmon, hogy a Sziget fesztiválon való kódorgásomon alkalmával kipróbálhassam az új eSprintert. Ez már az EVP platformra épülő modell, aminek előnye a nagyobb variálhatóság és persze a jobban átgondolt műszaki megoldások. Például a villanymotor végre a hátsó tengelyhez került, ezért nincs szükség semmilyen mechanikai összeköttetésre az autó eleje és hátulja között, cserébe a belső már a szokásos, kényelmes furgon ígéretét nyújtja.

Az eSprinter három akkumulátor változattal (56, 81, 113 kWh) és két motor-teljesítménnyel (136 és 200 Le) rendelhető, amelyek ráadásul kombinálhatók. Így születhetett meg az általam is használt variáns, ami a legkisebb akkuhoz a legbikább motort kapta, és utóbbi miatt olyat gyorsult álló helyzetből, hogy azt  jópár személyautó is megirigyelhetné. Ahogy mondani szokták, tudott meglepetéseket okozni! 

A hatótávot a gyáriak 237 km-re becsülik (a nagy akkuval pedig már 400-ra), és ezt körülbelül hozta is a teszthét alatt. Az útvonal jellemzően városi 30 km 25-50-es tempóval és 20 km táv a Sziget fesztiválon 5-10 km-es tempóval. Azt kell mondjam, ide ideális volt, kényelmesen zümmögtem ki-be a szigetlakók között. A “gázpedál” nagyon jól adagolhatóra sikeredett és az egypedálos mód is alapból könnyen megszokható volt. Ha keveseltük volna a fékhatást, a kormányon található flepnikkel lehetett erősíteni vagy gyengíteni.

Hangja még lassú tempóban se nagyon volt, így még a szokásosnál is kevésbé vettek észre a szigetlakók, szóval fokozottan kellett figyelnem a random csapongó robogók, rollerek és gyalogosok között. Ha jövőre villanyfurgonnal megyek, tuti kitalálok valami hangeffektet. Bár mindenféle vészfékek és miegymások vigyáztak rám, szerencsére jól voltak hangolva, így egyik se működött fölöslegesen (nem mindenki tudja ezt elérni).

A fesztiválon furikázás közben, bár csak egy voltam a sok fehér furgonos közül, de voltak "kollégák", akinek feltűnt a jármű, így persze érdeklődve böngészték körbe. Közben én is kérdezgettem őket, így azért kiderült, hogy nekik például a hatótáv a sok megállós rövid távos melójukhoz pont ideális lenne.  A kezelése nagyon kellemes volt, jó Sprinterhez méltón elképesztően kis körben meg tudott fordulni, a tükrök is pont jó helyen voltak, mindent lehetett benne látni, amit meg nem, arra ott volt a tolatókamera, igaz erősen torzított.

Ha kifogy belőle a nafta, akkor 11 kW-os (felárasan 22) AC töltésre képes, DC-ről pedig akár 115 KW-tal is tölthetünk (itt az alap 50 kW). Ezt a kísérleteim alapján tudja is, így egy bevásárlás alatt (40 perc) megpúpozta az óbudai Supercharger a Sprintert, amiben már csak 30 km maradt, igaz, kicsit nehéz volt ráállni a rövid kábel miatt.  A túra végére a fogyasztás 19 kWh lett, ez nem rossz és a meglepetés, pontosan egyezik a tavalyi eredménnyel.

A terhelhetősége kb 1 tonna, ez nem olyan rossz, ami még jobb, hogy mivel ilyen tömeget nem szállítottam, közel üresen se pattogott a hátulja. A raktérben nagy meglepetések nem érnek, egyebek között kérhető bele a szokásos burkolat vagy  270 fokos ajtó is. Ami sajnos nincs, pedig jól tud jönni, az a fej feletti raktér. Ide azért rengeteg mindent el lehetett rekkenteni a gurtnitól a pokrócig, miegymásig.

Az utastérben azért szerencsére akad tárolóhely dögivel, a jobb oldali ülések alatt akár hátizsákok is elférnek, bár jelen esetben a két rekesz egyikében lakik a töltőkábel is. Na ez pont mehetne a padlásra, ha lenne. És ha már töltés, rengeteg USB csatlakozó akad, pár éve még ki voltunk akadva, hogy mind C-s, most már ez talán standard. Pohártartóból sincs kevés, így hirtelen vagy 6-ot találtunk, ez talán az összes reggeli kávénak elég lesz. És persze az ajtóban még vígan elfér a kétliteres palack.

A kormány a Mercedesnél szokásos érintős, amivel én elsőnek az akkor új Sprinter egy elég kívánatos változatában találkoztam. Bár a hagyományos nyomógombosra jobban rááll az ujjam, annyira nem vészes a használata, ami viszont idegesítő, hogy nagyon könnyen el lehet állítani egy véletlen simítással, miközben küzdünk a kormánnyal.  A rádió alapmodell volt, hozta amit kell, de ha komolyabb dolgokat (CarPlay, Android Auto) szeretnénk, akkor bizony azt az extra listán keressük.

Amúgy az autó egy kvázi alapmodell volt, és így is elég kellemes munkahelynek bizonyult. Persze azért sikerült így is beleszórni bő 1,2 milliónyi extrát, de ebben ilyenek is szerepelnek (sajnos), mint például a pótkerék és annak rögzítő eleme.  Amit jó lenne hozzá rendelni, de ha jól láttam, nincs, a kulcsnélküli nyitás. Mivel az indítás kulcsnélküli, így adná magát, hogy ne kelljen csak ezért előszedned a kulcsot minden alkalommal.

A legmókásabb nevű extra a Sebességkorlátozó 120 km/h. Ami nevével ellentétben nem korlátoz, hanem megnövel, ugyanis gyárilag 90 km/h a maximum. Ezt felhasználástól függően lehet még 80, 100 és 110 km/h-val is rendelni.  Nagy pozitívum viszont hogy nem extra gyakorlatilag a biztonsági funkciók egyike sem, beleértve pl az oldalszél asszisztenst is, a klíma, villanyablak, fűthető, motoros tükör és még a tolatókamera se! Ha belegondolunk, hogy jó 10 éve még a rádió és a légzsák se volt széria néha, ez igen nagy előrelépés. 

Összességében kényelmes, jól használható, jól kezelhető és praktikus teherautónak bizonyult. A Mercedes-Benz oldala szerint az alapmodell 136 lóerő teljesítménnyel 25,5 millió bruttó forint. A nálam lévő modell, bár közel alap volt, de azért csak sikerült pár apróbb extrát beleszórni (pótkerék, gumiszőnyeg stb.), de a magastetős felépítmény volt az igazi tétel, ez magában 680 ezer forint, így erősebb motorral, áfával együtt már 29,3 millióig fut az ár, de szerintem listaárat élő ember nem fizetett még ki.