Élvezni egy feketével

Egyenesen Franciaországból érkezett a hatalmas fekete szerelvény. Elöl a Magnum, mögötte meg egy szintén francia gyártmányú, gyönyörű Lamberet félpótkocsi várt, betonlapokkal gondosan a jogszabályban megengedett felső határig, azaz 40 tonnáig pakolva. Bár az óriási space kabinokkal szerelt nyerges vontatók körében már nem a Magnum a legmagasabb - 11 cm-rel van elmaradva az éllovastól -, mégis a földtől 188 cm-re lévő padlószint és az ehhez tartozó kialakítás hihetetlen monumentalitást kölcsönöz a Renault vontatójának.

Európa legmagasabb padlója légtornászoknak

Már a fülke megközelítése sem hétköznapi. Először is az ajtó pereme alatt megkeressük a kilincset, amivel tágra nyithatjuk a hatalmas vaslemezt. Ezután mindent, ami velünk van és nincs szorosan a testünkhöz rögzítve, bepakolunk a fejünk felett lévő padlóra, az ülés elé. Mivel a felkapaszkodáshoz mindkét kezünkre elengedhetetlenül szükségünk lesz, ne vegyük félvállról ezt a műveletet, mert felfelé pórul járhatunk. Ha mindenünket gondosan elhelyeztük, határozottan megragadhatjuk az ajtó mögötti kapaszkodókat, és felmászhatunk végre a fülke szintjéig, majd óvatosan oldalazva meg is érkeztünk a Magnumba. Ilyenkor már csak arra kell vigyázni, hogy a földre tett tárgyainkra rá ne lépjünk, mielőtt szépen összeszedegetnénk őket.

Ha tíz évvel ezelőtt lépünk a fedélzetre, akkor egy szokatlanul tágas és hihetetlen belmagasságú, kamionokból addig nem ismert űr fogadott volna minket. Mára azonban a legtöbb konkurens megközelítette ezt a külső magasságot, miközben az alacsonyabban elhelyezett padlószinttel nagyobb belteret alakítottak ki a sofőröknek. Igaz a 187 cm-es szabad belmagassággal még mindig megfelelően tágas a hely, mára mégsem a beltér mérete teszi fejedelmivé a Magnum egyedi kialakítását.

Nem a legmodernebb, de itt fent ez kit érdekel

Ha egyszer beleülnek, rögtön megértik mire gondolok. Az ülőlap jóval két méter fölött van, innan csak egy Magnum sofőrje láthatja a világot. És amellett, hogy biztonságosabb, kényelmesebb, és nem utolsósorban felemelőbb érzés innen kormányozni ezt a hatalmas szerelvényt, van egy másik óriási előnye is. Rossz szándékú emberek legfeljebb csak gólyalábakról, esetleg létráról jelentenek veszélyt a biztonságos magasban.

AE-től napjainkig

Renault AE Magnum

Az óriás története 1990-ben kezdődött, AE néven. Az új koncepció lényege abban rejlett, hogy egy vízszintes vonal mentén teljesen különválasztották az alváz-hajtáslánc párost a sofőr illegő-billegő munkahelyétől. Az egyébként is óriási fülke emiatt már olyan magasságokba emelkedett, hogy a kezdeteknél is csak külön létrán lehetett megközelíteni. Az új kialakításnak és a korát megelőző technikai újításoknak köszönhetően 1990 végén az AE elnyerte a legnagyobbaknak kijáró Truck of the Year 1991 címet, majd 1992-től a kétbetűs név mellé odabiggyesztették a Magnum feliratot is.

1996-ban a jellegzetesen szögletes műszerfal-kialakításon és a belső tér elrendezésén változtattak kissé, majd 2000-ben a gyakran felmerülő elektromos problémák megoldásaként a Magnum is megkapta a szabványos CAN adatsínes elektronikai rendszert. A szinte védjeggyé formálódott négy szögletes lámpától tizenkét év után, 2002-ben kellett búcsút venni, amikor új kabinnal és hűtőmaszkkal próbálták megfiatalítani az óriást. Azóta a külső nem változott, annál inkább minden más, ami a lemezeken belül van.