Tulajdonképpen teherautó
Minden sallangtól mentes szabályos hasáb, abból az időből, amikor még nem sokat foglalkoztak a légellenállással. Hogy a hűtőmaszk óriási csillagja mikor tűnt el, már senki sem tudja, de a megmaradt kicsi emblémat szemlélve bátran állíthatom, ritka ma már az ilyen szép márkajelzés.
|
Tesztünk tárgya a Mercedes 407-es dízel motorral szerelt szép
példánya. Csupán a raktér hosszában és pár apróságban tér el a
406/408 szériától. Már
kívül is láthatunk csuda dolgokat. Elsőként az ajtók mögötti
sínen akad meg az ember szeme, ugyanis az ajtó nyitásásnak egyetlen
módja annak hátrahúzása, ami - ha útja végére ért - halk
kattanással beakad, és csak a kilincs megnyomásával húzható vissza.
Ha lejtőn állva szállunk ki az autóból, és hanyagul nem
toljuk hátra az ajtót ütközésig, biztosak lehetünk benne, hogy a
gravitáció hatásásra - 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okozva -
visszacsukódik, amikor testünk egyik fele bent, a másik kint van.
Cserébe a forró nyári napokon nyitott ajtóval igazi kabriós
szabadságérzésben lehet részünk.
Kicsit hátrébb találunk egy biztosabb zárszerkezetet a raktérajtó
megfogására, ami az autó oldaláig visszanyíló ajtókat biztosan
rögzíti a pakolás idejére.
A nehéz tárgyak ki- és berakodását segíti és hátráltatja a
sípcsont magasságban található hátsó fellépő is. Nehéz figyelmen
kívül hagyni, ugyanis a vas a sípcsontra mért erőteljes jelzésekkel
figyelmeztet.
Első pillantásra nevetségesen kicsinek tűnő motorháztető tartalma
a látszat ellenére nagyszerűen hozzáférhető, ugyanis egy
mozdulattal eltávolítható a hűtőrács, és motor gyakorlatilag
körbejárható. Ráadásul egy kis szerencsétlenkedéssel az utastérbe
lógó motor burkolata is leszerelhető, így akár a zuhogó esőben is
barkácsolhatunk.
Ha megküzdöttünk az ajtóval és felpattantunk a bakra, újabb
csodákkal találkozunk. A tapasztalatlan utazó zavarba jöhet,
ugyanis rögtön négy pedállal kell megbirkóznia, de hamar rájön,
hogy a plusz pedál az ablakmosót hozza lendületbe és tovalibben a
nyomasztó érzés.
A következő érdekesség a kormány baloldalán található
vécéláncon fityegő bakelit gömb, aminek anyaga a régi postai
telefonokra emlékeztet. Nem kell megijedni, ha meghúzzuk és
körülbelül fél méternyi utat tesz meg: ezzel a hűtő elé engedünk
egy rolót, ami a zord téli napokon nagy segítséget jelent.
A két ülés közötti esernyőnyél tetőig rántásával a kéziféket
aktiváljuk. Ha mindezen túltettük magunkat, jöhet a legnehezebb
pillanat: a motor életrekeltése. Ezt aztán nem fogják ellopni, ha
nem ültek még hasonlóban. Ha a kulcsot behelyezzük a kapcsolóba,
már rá is adtuk a gyújtást. De hiába fordítjuk el, ezzel maximum a
tompított világítást kapcsoljuk be. A kormány feletti gombával
kezdhetünk izzítani.
Gépünket semmiképpen se használjuk elfogóautónak, mert
a téli izzitás 2-3 percet is igénybe vehet. A gomba
erőteljes megrántásával kezdünk az önindítóval köszörülni. Hideg
reggeleken a gomba tekergetésével a szivatót szabályozhatjuk. A
fűtés nehézkesen szabályozható, de ami a lényeg, fűt! Ha nagyon
melegünk lenne, és a rendőrtől való félelmünkben nem merünk nyitott
ajtóval száguldozni, az ablakon kívül nagyszámú lőrés nyitható a
világra. Extra továbbá a szabályozható műszerfalvilágitás, valamit
a kapcsolható belsőtér világitás.
Mivel teherautóról beszélünk, vessünk egy pillantást hátra is.
Negatívumként egyetlen dolgot tudnék említeni, ez pedig a
csúnyán belógó kerékdob, ami rettenetesen útban van. Gyakorlatilag
minden elakad benne, amit az ember a raktérbe tenne. Sajnos a
raklap is csak hosszában fér el. A berakodást segíti a sarkig
tárható raktérajtó és a már említett fellépő.
Ha a raktér hosszánál 1 méterrel nagyobb árut szállítanánk
(esetemben a 4 m-es tetőléc volt ilyen), a jobboldali ülés
előredöntésével növelhetjük azt, és nem kell nyitott raktérajtóval
lopakodnunk. Hogy ne kelljen a csomagtartóban sötétben tapogatózni,
helyes kis mennyezetvilágítással engedtek utunkra, de teret adtak a
természetes fény betörésének is, két tetőablakkal.
Kis sebességnél kellemesen vezethető, ha eltekintünk a
szervorásegítés teljes hiányától. A fordulási íve olyan kicsi, hogy
a személyautók is megirigyelnék, de ezt csak a kormány
fáradhatatlan tekerésével élvezhetjük. 80 km/óra fölött az autót
lehetetlen egyenesben tartani. Vészesen imbolyog, de ügyes kezű
sofőrök gondos koncentrálással a sávjában tudják tartani. Egyébként
egy teherautóval az ember úgyis ritkán jár üresen, megpakolva pedig
a szakadékba zuhanás kivételével nemigen éri el az említett
sebességet.
Tesztautónk 25 éve teljesíti a rábízott feladatokat, eddig különösebb fennakadás nélkül. A fogyasztása megpakolva sem megy 12 liter fölé. Lassú, rossz az úttartása, de hátul kényelmesen elfért egy kis ház tetőtér szigetelő anyaga. És amikor ilyesmire szükség van, nem mondhatunk mást, csak hogy a 407 D a legjobb kisteherautó.
|
|