Feledhető élmény
Teszt: Mercedes-Benz Vito
Élt már át olyat, hogy vezetett egy autót, de miután kiszállt a vezetőülésből, el is felejtette? A Mercedes-Benz Vitónál ezt tapasztaltam.
A Vito egy-két apróságot leszámítva kiváló járgány, de semmi olyat nem találtam benne, ami megfogott volna, vagy amire elégedetten csettinthetnék. A célkereszt a kormányon és a motorháztetőn a garancia, hogy az autó nem fog egyhamar kihullani alólunk. Vezetni is kifejezetten élvezetes, sőt egész napos vezetés után sem hajítottam el az indítókulcsot jó messzire, de nem is feküdtem le álmatlanul, várva a másnap reggelt, hogy újra a Merci volánja mögé ülhessek. Bár az sem elképzelhetetlen, hogy a rejtély nyitja a leggyengébb dízel motorban és az autó minden extrát nélkülöző felszereltségében keresendő.
Az utastér igazolta a mondást, mely szerint ami kettőnek sok, háromnak talán kevés. A vezetőülés a kissé kemény szivacsozása ellenére is kényelmes, tökéletes kilátás nyílik minden irányba, az utasülés egy embernek kényelmes, kettőnek szűkös, főleg a sebességváltókar miatt érzi magát kényelmetlenül a középső utas. Bár most örültem a harmadik személy jelenlétének, ugyanis a sebváltókar alá helyezett hamutartót és szivargyújtót képtelenség használni az utas lábától, ezért nincs is szükség a "no smoking" feliratú matricára.
A döntött műszerfal kialakítása igényes, amit a zörgő, kopogó műanyagok nélkülözésével értek el. Az ergonómia tökéletes, minden kapcsoló kézre esik, a műszerekről könnyedén lehet az értékeket leolvasni. A tükrök mérete optimális, bár kritikus helyzetekben jól jött volna egy kiegészítő tükör. A kormány, helyzete és dőlésszőge miatt kényelmes vezethetőséget eredményez, persze az extraként rendelhető állítható kormánnyal még komfortosabb a jármű irányítása.
Az első nap után elkönyveltem, hogy a Vitóban kevés rakodórekesz található, sőt ezek közül is csak a kesztyűtartó mérete kielégítő, de hamar változtattam a véleményemen. Nagyon megörültem az utasülés alatt található rejtett fióknak, amely igencsak tágas.
A Vitóhoz 2 benzines és 3 dízel motort alkottak a Mercedes mérnökei. A 113-as Vitóba 1998 cm3-es négyhengeres benzinest szereltek (130 LE/5100rpm, 186 Nm/ 3600-4500 rpm). A 114-es Vito 2295 cm3-es benzines (143 LE/ 5000rpm, 215 Nm). Mindhárom dízel 2151 cm3-es négyhengeres, közvetlen befecskendezéses, közös nyomócsöves turbódízel, a két erősebb dízelt töltőlevegő-visszahűtéssel is ellátták. A legerősebb dízel 122 lóerős és 300 Nm-t produkál a 112 CDI-ben. A 110 CDI Vitót a 102 lóerős 250 Nm-es dízellel szerelik.
Mi a leggyengébb 82 lóerős, 200 Nm-es (1500-2400/rpm) motorral felvértezett 108 CDI Vitót teszteltük, ami elég vérszegényre sikeredett, több mint másfél tonnás önsúlyát 23 másodperc alatt gyorsítja 100-ra, ami semmiféleképpen nem nevezhető jó eredménynek. A motor rugalmassága megfelelő, csak legyen türelmünk kivárni, amíg eléri az optimális fordulatszám-tartományt, ezen időt kihasználhatjuk például a reggeli borotválkozás lebonyolítására. A 82 lóvas dízel a teszt alatt 8,5 litert fogyasztott 100 kilométeren.
Az 5+1 fokozatú sebességváltó elhelyezése és kezelhetősége tökéletes, persze ezt nem csak azért, mondom, hogy elkerüljem a fanatikus Mercedes rajongók zaklatásait. A váltó precízen kapcsolgatható, bár a női sofőröknek meggyűlhet a bajuk a hátramenet kapcsolásánál, amelyhez átlagon felüli erőkifejtés szükséges.
A raktér kialakítása megint csak olyan, mint az elvárható egy Mercedes-Benztől, minden extra nélkül. A raktér mérete lehetővé teszi a két szabvány raklap elhelyezését. A rögzítőszemek helyzete tökéletes. Ami már nem volt mindennapi, hogy a Vitónál nem tapasztaltam a más furgonoknál megszokott idegesítő, lemezes pattogást, jelezve, hogy az elemek illesztése tökéletes. A Vito rugózása és stabilitása szintén nem mindennapi, földúton is tökéletesen felveszi a rossz minőségű út egyenletlenségeit. A fékrendszer gond nélkül teljesíti a rájuk bízott feladatot, az ABS-szel kiegészülve bármilyen körülmények között megállítja a Vitót.
Tökéletesen érződik, hogy a Mercedes-Benz célja egy tökéletes munkaautó volt a cél, se több, se kevesebb. Ezt a cél teljesítették, de ahhoz, hogy örömmel várjuk a munkaidő kezdetét, nem árt az erősebb motorokkal és egy pár extrával felszerelt Vitót választanunk. Azon pedig nem árt elgondolkozni, hogy egy maximum 1 tonnával terhelhető furgon kipakolásához bőven elegendő két rakodó, így választhatjuk a 2 személyes belsőtér kialakítást, amely sokkal kényelmesebb a 2 személyes utasülésnél. És még a dohányosok is használhatják a szivargyújtót.
|
Értékelés: 4 - A Vito egy tökéletes munkaautó, de semmi több. |
|