Összehasonlító teszt: Honda Accord Hybrid − Nissan Altima Hybrid − Toyota Camry Hybrid

Nissan Altima Hybrid 2007

A hármasból ennek a legfrissebb a dizájnja, ráadásul ez a leginkább európai stílusú autó. Az Altima az első hibrid Nissan, nála a 2007-es modellévvel kezdődött a gyártás, míg az Accordnál ugye ezzel ért véget. Méretre ugyanakkora, mint vetélytársai, de jó a formája, ami leplezi a batárságát, dinamikus, karcsú kocsi. Sokat segít a "fastback"-szerű (Európában kupészerűnek mondanák a marketingesek) tetővonal és a hosszú orr, nagy tengelytáv, rövid hátsó túlnyúlás aránya, ami azt az érzetet kelti, mintha egy hátsókerekes sportlimuzin lenne. Pedig nem az.

Négyhengeres benzinmotorja saját fejlesztésű, 2,5 literes, két, felül fekvő vezérműtengelyes, hengerenként négyszelepes, a hozzá kapcsolt, teljes értékű hibrid rendszert viszont a Toyotától lízingeli a Nissan. Az elektro- és a benzinmotor párosa együtt nettó 198 lóerővel hajtja az első kerekeket, de az elektromos hajtás bődületes nyomatéka miatt ez sokkal többnek érződik. Sokat próbált a technika, jó a formaterv és részleteiben is igényes a nagy Nissan.

Sokat segít a gyöngyházfehér fényezés, de az emelkedő övvonal, a hátsó kerék feletti domborítás, az érdekes formájú hátsó lámpák és a 350Z sportkupét idéző, csak annál nagyobb első fényszórók miatt is kellemes a látvány. Toll nélküli a kulcs, a nyitáshoz-záráshoz, indításhoz elég, ha az egyik zsebünkben lapul. Az ajtók nagyra nyílnak, különösen a hátsó harap ki hatalmas területet az oldalsó sziluettből, így a lejtős tető ellenére is fejkoccantás nélkül lehet beülni hátra.

De hiába elég tágas és kényelmes ott is, ki akarna hátra ülni, ha zsebében a kulcs? A Mercedes-stílusú, lábbal taposandó rögzítőféket, az Alfától lopott három kerek légbeömlőt és a Honda S2000 -utánzat indítógombot látva az Altimát a középkorban plágium miatt biztosan máglyára vetették volna. Ma már elég egy krómozott, Altima feliratú küszöbdíszléc, és minden a helyére kerül. De ne legyünk igazságtalanok, a Nissan szép, tágas, és európai szemmel is igényes belteret alkotott, puha műanyagokkal, finom, részben alcantara kárpitokkal és kellemes formákkal. Sportos a hangulat, kerek órák alján ülnek a műszerek, a középkonzol tetején domborítások hangsúlyozzák a légbeömlőket. Nagyok, kényelmesek és oldalirányba is jól tartanak az ülései, a kormány pedig ki-be is állítható.

A Hondához hasonlóan az Altima műszerfalán sem túlzott a hibrid hajtás miatti parasztvakítás. Fordulatszámmérő helyett teljesítménymérőt építettek be, ez mutatja, hogy az összesen elérhető 150 kW-ból épp mennyit használunk (hopsz, ezt meg innen lopták). A vízhőmérséklet-mérő helyére a hibridakkuk töltöttségi szintjét mutató műszer került, de ennyi, nincs benne vicces egérmozi, mint a Camryben.

A gázpedál az első millimétereken piszok érzékeny, kis pöckölésre is nagyot ugrik a kocsi, ezért nehéz vele finoman elindulni, parkoláskor centizgetni pedig kifejezetten izzasztó. Az Altima akár 50-55 km/órás tempót is el tud érni tisztán elektromos üzemmódban, feltéve, hogy gyengéden simogatjuk a gázpedált, az út pedig tökéletesen vízszintes. Amint hegyek és völgyek kerülnek a képbe, vagy mélyebbre tapossuk a jobb pedált, beindul a benzinmotor és meglódul a kocsi.

Kifejezetten jól megy az Altima, a Camrynél dinamikusabb, de az Accordtól elmarad a gyorsulása. Viszont ez a legzajosabb a három közül, főleg padlógázon, amikor a CVT váltó feltornássza a fordulatszámot sok ezerre, a benzinmotor maximális teljesítményéhez tartozó fordulatra. Ilyenkor tisztán hallani, ahogy tizenhat szelepeshez méltó hangon, mogorván erőlködik. Decibelre ugyan nem nagy a lárma, de gyorsulás közben a fokozatmentes váltó miatt nem változik a fordulatszám, ezért ha elég hosszan padlózzuk, egy idő után nagyon tolakodónak érezni a hangját.

Van, akit lelkesít az ilyesmi, és ő nem is fog csalódni az Altimában, hibrid mivoltához és amerikai célcsoportjához képest egész élvezetesen vezethető. Futóművének csillapítása jó eltalált, főleg a rövid úthibákon feszes, de a hosszabbakat is egész jól kimozogja. Közel sem annyira, mint a Camry, de nagyobb bukkanókon az Altima is hintázik egy picit. A kormányzás könnyű, de nem érzéketlen, a fékek hatásosak és egész pontosan adagolhatók. Gázelvételnél vagy finom fékezésnél az akkumulátorokba áramot visszatápláló generátorként működik az elektromotor, és ez lassítja a kocsit. Még mindig érezni egy kis ugrást, amikor ennek fékező hatása mellé belépnek a tárcsák és betétek is, de már sokat javult az első generációs hibridek furcsa fékpedálérzete.

Ami a takarékosságot illeti, a Nissan hibrid átlagfogyasztása könnyedén 7 l/100 km környékén tartható, ez pedig ebben a kategóriában még dízelmotoros mércével is szemtelenül jó érték. Az is megnyugodhat, aki a nyári hőségtől retteg: a Nissan légkondicionálója is működik lekapcsolt benzinmotor mellett, mivel a klímakompresszor elektromos, és a hátsó ülések mögötti nikkel-metálhidrid akkuk táplálják.

Egyetlen komoly hibát lehet felróni az Altima Hybridnek, de ez már csak ilyen műfaj. A csomagtartójából rengeteg értékes helyet rabolnak az aksik, és miattuk a bővítés lehetőségének is búcsút inthetünk. Ezt leszámítva viszont a nagy Nissan igazán kívánatos kocsi. Különösen úgy, ha figyelembe vesszük, hogy ez a menetstabilizáló rendszerrel, tempomattal, automata klímával, CD-s rádióval, sok légzsákkal és elektromos kütyükkel gazdagon megrakott, alig 28 ezer kilométert futott konkrét autó már 5,7 millió forintért is a miénk lehet.

Mit tud ezekhez képest a legsikeresebb hibridgyártó autója? Lapozzon, és kiderül!

Hozasson hibrid Altimát Németországból!