Azt hittem, már soha többet nem mer senki radikálisan újat csinálni, mert félni jobb, mint éhezni. A Golf-kategória a régi Focus eltűnése óta siralmasan érdektelen, gondoltam is, hogy megérdemelne egy kis ébresztő pofozgatást. De ez nem pofon, ez atombomba a nyelv alá.
Az új Civicről még most sem hiszem el, hogy tényleg létezik, pedig egy hétig jártam vele. Koncepcióautónak is merész volna, készterméknek pedig egészen hihetetlen. Egy egész iparágnak ad okot a szégyenlős magába fordulásra, már ezért megérte megcsinálni. Pedig átverés az egész: igazából ez is csak egy autó.
Forradalmi autókat azért nem gyártanak, mert ráfizetéses. Bonyolult formájú lemezeket préselni drága. Plexi orrtakarót gyártani drágább, mint nem. Két háromszögű kipufogót beépíteni a kasztniba drágább, mint egyet eldugni alá. Gondolkodni drágább, mint rutinból dolgozni. Aztán a merész terméket elfogadtatni és eladni megint drága. Hacsak szét nem terjed a láng magától.
A Civic orra élőben káprázatosan jó. Kicsit oldalról még jobb, a hihetetlenül finom, teljesen sima felület szépsége többszörösen megható, ilyen éktelenül szép éket életemben nem láttam, ha megbocsátják. Szép önmagáért, és szép benne a tudatossága, hogy tágasságra, biztonságra és áramvonalasságra tervezve lett ennyire harmonikus. Károgni szokás, hogy minden autó egyforma, mert mindent számítógépek terveznek azonos normák szerint, azonos célokra. Nesze nektek mikrocsip, ilyen eddig miért nem jutott egyik százlábú eszébe se?
Az első kilincs a Civic utolsó igazán szép részlete. A folytatás is jól néz ki, de a torokszorító tökéletességnek itt vége, a maradék csak egy lenyűgözően modern formaterv, nem egy lángoló géniusz műve. A hátsó negyed túl tömzsi, a lámpasor szélén a plexibuborék nekem már túl csicsa, de a dudorodó fémek és a hihetetlen kipufogók innen is megdöbbentően új képet mutatnak. A Civic külsején több az ötlet, mint amennyi Európában az elmúlt 10 évben összesen a tervezői kollektíva fején átsuhant, de nem ez a legmegalázóbb.
Amiért minden rivális szakembernek a földre kell szegezni a tekintetét, és izzadó tenyérrel és farpofákkal a mentségeken gondolkodni lázasan, az a beltér mérete és kihasználhatósága. Gondolták volna, hogy az űrhajóforma tágasabb a ronda dobozságnál? Hogy a Civicben elfért a szerkesztőség két legnagyobb tagja egymás mögött kényelmesen? Hátul a forma miatt szűknek hat, és a C-oszloptól nem lehet kilátni egyáltalán, se a sofőrnek, se a hátsó utasnak, de mindenki pompásan ül.
A szkafander
Bertalan
1980
Az űrruha feledata, hogy állandó nyomást biztosítson odabent, és oxigént a légzéshez. A nyomás lehet alacsony, mert jellemzően csak tiszta oxigént lélegez az űrhajós, abból pedig kevés is elég. A nyomás stabilizálása a mozgás miatt nehézkes: a mozgó vegtagok körül könnyen kell tudni áramolni a levegőnek, különben állandóan harcolni kéne vele, ami nagyon fárasztó. A szkafander véd továbbá az elektromágneses sugárzástól (amit a Földön az ózonréteg kiszűr) és a mikrometeroitoktól, amik ki akarják lyukasztani az űrhajóst.
A legmeglepőbb viszont a hőszigetelés kérdése: mindenki tudja, hogy az űrben csupán 3 fokkal vagyunk az abszolút nulla fok felett - aminél hidegebb nincs -, a szkafandert mégis hűteni kell, nem fűteni. Ez azért van, mert hőt főleg sugárzás és hővezetés útján veszítünk, sugározni azonban nem nagyon sugárzunk, hőt elvezetni meg az űrben nem nagyon van hova. A Földön a levegő viszi el a testmelegünket, ezért fagyunk meg; ilyen gond odafent nincs. Ezért a szkafander lába és keze erősen szigetel, a gépek pedig hűtenek.
Emlékeink szerint egyetlen ekkora autóban sem volt ilyen kényelmes a teltházas út az ebédlőig, és akkor még nem volt szó a hatalmas csomagtartóról és a világ legjobb ülésrendszeréről. A hátsó ülések alsó lapja egy mozdulattal felhajtható és rögzíthető, ami nagy tárgyaknak is hasznos, de kutyáknak a legjobb. Ilyenkor ugyanis a kutya a földön áll, nem tud felmászni az ülésre, amit nem szőröz össze, ahonnan így le sem eshet. Kényelmes és biztonságos. Ha kutya nincs, csomag viszont van sok, akkor az egész ülés arccal beledől a padlóba, ami teljesen sík. És akármit csinálunk, minden egyetlen mozdulat, nem kell semmit cibálni, kiszerelni, félrerakni. A dizájn ízlés kérdése, ennél viszont tényszerűen nincs jobb a világon.
Az első ülésben nincs semmi megdöbbentő, arra ott a műszerfal. Kikapcsolva sötét fekete karéj, és már úgy is épp elég izgalmas. Bekapcsolva viszont egyetlen élő ember sem állta meg indulatszó nélkül az első pillantást. Három külön műszercsoport, felül sebesség, oldalt rádió, középen víz, benzin, általános komputer és legfőképpen fordulatszám. Mindez 3D-ben, szinteltolva. Értelmes csoportosítás, minden leolvasható, minden egyértelmű, minden a helyén. A kapcsolók szépen összerendezve, áttekinthetően, kézre állón. Szép kormány. Jó anyagok.
Ha ilyen a jövő, részemről mehetünk. Ennyi világító hogyishíjják mellett nagy a veszély, hogy az összhatás bazárivá válik, de nem. Főleg azért, mert a minőség egyértelműen túl jó hozzá, minden jó anyagból van, gondosan megmunkálva. A lyukacsos küllőjű kormánytól a gömbtalpú váltóig mindenfele kedves részleteket találni, közben pohártartók és hatalmas hűtött üregek tátongnak mindenütt. Pár nap hondázás után átülni egy vadonatúj Golf V-be már nosztalgikus retro-trip. És a lényeg nem az űrhajóság, hanem az, hogy ez a dizájn a mindennapokban káprázatosan jól működik, hogy mindent azonnal átlátni és kényelmesen kezelni lehet. Hogy nem öncélú, hanem értelmes.
