Leszámítva a piros startgombot, ami szimpla hatásvadászat. Semmi baj vele, én alapvetően kedvelném, ha nem lenne mellé egy anakronisztikusan hagyományos slusszkulcs, amit előbb be kell dugni és el kell fordítani. Ez így hülyeség, a Nemzetközi Űrállomáson se eszik cserépedényből a tubusos rántotthúst. Remélem már célegyenesben a Honda kulcsnélküli rendszere, a Renault-nak évek óta van, pedig a Mégane a fekete tóba vágyik, nem a hiperűrbe.
Még egy baj van a piros gombbal: nem lő ki semmit. A motor egy viszonylag hétköznapi 1,8-as, persze változó vezérléssel, mint minden időszámításunk szerinti Honda, de az már nem nagy kunszt. Állítólag úgy fogyaszt, mint egy 1,5-ös, és úgy megy, mint egy 2 literes, de ez pontosan az, aminek hangzik. Érdekes, hogy egy ennyire kiváló motor ekkora csalódás lehet, pusztán azért, mert nem antianyag hajtja.
Alacsony fordulaton is könnyen és szépen húz. Takarékos sofőr élete végéig eljárhat vele 2000-es fordulat alatt. 4000 körül nagyon meglódul, és üvöltve hasít a leszabályozásig. 3500-ig egyáltalán nincs hangja, és soha nem kelt semmiféle rezgést. 140 lóerő, 8,6 másodperc alatt ér százra. Városban eljár 8 literből, bár nálunk jellemzően 11 lett a vége. De sajnos ez csak egy rendes, tisztességes, átkozottul jó benzinmotor, semmi vérpezsdítő forradalom, amit a dizájn alapján remélne az ember.
Lesz még egy 1,4-es, 83 lóerős alapmodell, és egy 2,2-es, 140 lovas dízel. Nyilván az utóbbi a legjobb választás, már az Accordban is remek volt. 83 és 140 lóerő közé biztosan jön még valami köztes megoldás idővel, és szörnyű bűn lenne egy Type-R változatot kihagyni.
Vezetni nagyon jó. A futómű vasaiban már semmi egzotikum nincs, nem úgy, mint rég, de a Civic könnyedén, lábujjhegyen táncol. A kormány jó közvetlen, csuklóból lehet vidámakat kanyarodni, és a Honda végre nem nehezebbnek, hanem súlytalanabbnak érződik a biztonságra épített valóságnál. Végig nyákos volt a talaj, így nehéz saccolni, de érzésre nem az örökös tapadásra, hanem a finom, kiszámítható sodródásra tervezték. Tiszta play station, színes fények, virgonc mozdulatok, játékosság, kicsit kevés force-feedback.
Élményre befér az élmezőnybe, pedig nem őszinte sportosság, hanem biztonságos, kiszámított, mesterséges ugrabugraság jön belőle. Túlhajtva csikorogva megy az orra után, de csöppet se ijesztő, gázelvétre kicsit visszahúzza az elejét és nem mozdítja meg a fenekét. És végül mindenhogy megfogja az elektronika (ami egyébként rendesen kikapcsolható). Nálunk most a Comfort változat volt, a sport nyilván nyersebb lesz. Ez viszont tényleg kényelmes. Feszes, bejönnek rajta a városi úthibák, de nem fájnak. Az életvidám karakterbe ennyi bőven belefér.
A hatsebességes váltó tökéletes, a fék jó (ha nem tiporjuk agyon), a kuplung mintha mézesbödönbe lépnénk. Végtelenül könnyű vezetni, fiúknak is elég vidám és csajoknak is elég kezes. És a könnyedsége dacára olyan masszív és összerakott, amilyennek a német autókat képzeltük régen.
Jöjjön a rosszhír-blokk: a nullszériás tesztautón kicsit kotyogott valami hátul, feltehetően a kipufogó. A Hondák mostanában sose romlanak el, de nekem ne is kotyogjanak. Hátralátni egyáltalán nem lehet, az osztott ablak tisztán is zavaró, esőben-sötétben pedig reménytelen. A felső szakaszt kezelték valamivel, hogy ne álljon meg rajta a víz, de az alsó lenne a fontosabb, azon át meg csak a röntgengép lát ki egy téli reggelen. Hátsó ablaktörlő nincs. Kár; a Citroën a C4-nél megoldotta, az jobb is. A tükrök viszont nagyok, már csak egy tolatóradar kell bele, és anyámnak is kölcsön merném adni.
A töréstesztet 5 csillagosra ígérik, sőt, még a gyalogosoknak se nagyon kell félni a Civictől. Már ebben az alapmodellben benne van az összes értelmes extra (mínusz tolatóradar), szép a kárpit, nem is tudom, mi kellhet még. Az alapár 4,55 millió forint, ez indulónak sok, de a motorral és a felszereltséggel együtt mégse vészes. A csalás az, hogy a versenytársak szánalmas alapmotorjait a Hondához még nem kínálják, így magasabbról indul. Majd az 1,4-es olcsóbb lesz.
A kiváló dízel durván 700 000 forinttal drágább az 1,8-as benzinesnél. Ezt sose fogja lespórolni a fogyasztáson, de biztos jobban is megy.
Mivel most nem tudtuk közvetlenül összevetni a konkurenciával, még nem biztos, hogy a Civic a legjobb autó a kategóriában. Az viszont biztos, hogy nem rosszabb semelyik másiknál. Dizájnban évekkel megelőz mindenkit, hatalmas belül, mindene nagyszerű, az egész szerkesztőség kórusban éltette, pedig elvből is mindig legalább egyvalaki károgni szokott, hogy ne tűnjünk korruptnak. Ebben az árkategóriában nálam más szóba sem jöhet; rakétákat begyújtani, cél a Mars, akasszátok fel a királyokat, meg minden.
