Vérszag a versenypályán

Az alsó-középkategória azonban egészen más. Sokunknak van Astrája, Civicje, Golfja és még ki tudja, mije. Vezettük őket, tudjuk, hogy néznek ki belül, mennyire tágasak, kényelmesek, mennyit fogyasztanak. Régóta ismerjük, használjuk és szeretjük őket; ők a barátaink, és pont ez bennük az érdekes.

Nem kell nagy fantázia, hogy elképzeljük megszokott társunkat, amint hatalmas alufelniken suhan, és közben fenyegetően brummog a sportkipufogó. Sokak egyáltalán nem akarnak sportautót, másokat az ár rettent el, hiszen a sportos modellek akár több mint kétszer annyiba is kerülhetnek, mint az alapváltozatok. Mégis, ha már sportautó, nekünk, magyaroknak egészen biztosan ez a kategória a legérdekesebb. Egy hot hatch természetesen gyors és agilis, a kérdés csak az, mennyire. Hogy ezt eldöntsük, lecibáltuk az Opel Astra OPC-t, a Golf GTI-t és a Civic Type-R-t Örkénybe, az Euroringre. Ha valahol, hát versenypályán biztosan kiderül, melyik a legtökösebb.

Csak külsőleg

A Golf nem okozott sok fejtörést. Mindenki elég konzervatívnak tartotta, szép felnik ide, piros keretes hűtőmaszk oda, a GTI nem nagyon dobogtatta meg senki szívét. Túlságosan szolid, ebben a kategóriában több exhibicionizmusra van szükség.

A Civic izgalmas kérdéseket vetett fel. Sokkal sportosabb, mint a GTI, ráadásul formabontó. Ez lett a veszte. A félig-meddig űrhajókra emlékeztető gépezet valahogy nehezen egyeztethető össze a sportautó fogalmával, ezért nagyjából 75-25%-ban szerkesztőségünk tagjai leutálták, igaz, a kisebbség módfelett lelkes volt. Szegény Civic kapott hideget, meleget, de legalább senki sem mondta rá, hogy semmi különös.

Ha bő tíz évvel korábban készül ez a teszt, az akkori sport-Opelt gúnyos kacaj fogadja, de lám, mennyit változott a világ. Az OPC mindenkinél vagy első vagy alig lemaradva második lett; egyértelműen elnyerte a tetszésünket. Az Astra egyébként is mokány jószág, jó alapot szolgáltatott egy sportautónak. Az OPC, mint a riválisok, a szokásos kiegészítőket kapta; hátsó szárny, nagy szoknyák, hűtőrács, felnik stb., csak ebben az esetben hiteles lett a végeredmény. Az OPC Astráról nagyon is hihető, hogy sportos, élvezetes és különleges. Övé az első pont.

Belvilág

Az Astra dicsősége nem tartott sokáig, a lehangoló középkonzol és a kissé elavultnak ható műszeregység látványát még a sportos kagylóülések és a bőrkormány sem tudták ellensúlyozni. Az OPC Astra beltere - és most megkérném a kedves Opel-fanatikusokat, hogy ugorjanak egy bekezdéssel lejjebb - vetélytársaihoz képest elég béna.

A Golf hozta a formáját, belül is kellemes, nyugodt, konzervatív. Aki a sportosságot keresi, bent is csalódni fog, de akinek a külsejével nem volt gondja, és lássuk be, vélhetően a vásárlók mintegy 100%-a ilyen, annak a belső kialakítás is tetszeni fog. A Golf beltere a konzervativizmus csimborasszója, ha az elektromos ülésmozgató gombokat leszámítjuk, még a sportülések is olyanok, mint anno az első GTI-kben voltak.

Ugyanezt a Civicről nem mondhatjuk el. A Honda tervezőrészlege minden írott és íratlan szabályt felrúgott, a Type-R műszerfala nem is emlékeztet a többi sportautóéra, sőt úgy általában nem emlékeztet semmire, amit úgy nevezünk, műszerfal. A piros-fekete Recarók könnyet csalnak minden sportkocsirajongó szeme sarkába; aki szereti a futurisztikus megoldásokat, minden négyzetcentiméterért rajongani fog. Sokkal jobban tetszett volna egy hagyományos, fehér hátlapú műszeregység, de még nekem is el kellett ismernem, ez a pont egyértelműen a Civicnek jár.