Közelebb áll egy Corsához vagy egy Puntóhoz, mint bármelyik sportkocsihoz. Technikailag minden, csak nem különleges, mégis van benne valami, ami miatt nagyon meg lehet kedvelni.
Sosem vezettem Hyundai Coupét. Hiába kaptam meg az újat, az mégsem járja, gondoltam, hogy nem tudom összehasonlítani a régivel. Felhívtam hát Kótai Misit, aki bár volt bokszvilágbajnok, vezetni is nagyon szeret, és sokáig egy ilyen Coupét hajtott az előző szériából. Ha valaki, ő egészen biztosan meg tudja mondani a frankót.
Misi imádja az autókat, és bár mostanában legfőképp béemvézik, szerette a Coupéját, kíváncsi volt, mennyit változott. Nagy csodára nem számítottunk, hiszen a Hyundai már bejelentette , gőzerővel dolgozik az új, hátsókerekes Coupén , amit majd 2009-ben dob piacra, és ez egyben azt is jelenti, hogy ezt a régi modellt már nem nagyon akarják csiszolgatni, épp csak kipofozták egy kicsit.
Misi egy sarok után közölte, a tesztautó, eltekintve az új lámpáktól, a kipufogótól, a digitális klímától, az ülésfűtéstől és a fémpedáloktól, tökéletesen ugyanolyan, mint saját exautója. Hiába próbálkoztam, bárhonnan futottunk neki – belső kialakítás, futómű, motor – mindenre ugyanaz volt a válasz: tök ugyanolyan. Hosszas kutakodás után egy dolgot mégis találtunk, a kipufogónak szebb, mélyebb lett az orgánuma. Misi szerint a régi Coupénak nem volt ilyen öblös hangja.
Különbség tehát nem sok van a két modell között, ám ez nem ok a csalódásra. Egyrészt, mert valójában a 2007-es Coupe nem új modell – a Hyundai sem állította az ellenkezőjét –, csak felfrissített változat, és bizony láttunk már olyat is, hogy egy alig észrevehető lökhárító-módosítás miatt cipelték tucatjával az újságírókat drága pénzen sajtóbemutatóra. Ahhoz képest az új Coupe egy új világ. Másrészt ez az autó, ha technikailag nem is tökéletes, mégis kedves, szerethető, és nem utolsó sorban nagyon szép.
Sajnos pont szemből a legkevésbé izgalmas, sőt engem kicsit emlékeztet az oviban kidülledő szemmel csúfolódó Béluskára, de azért annyira nem, hogy elvitassam, oldalról és hátulról nagyon mutatós. Ezt nemcsak én gondolom így, Misinek is tetszett, és az utcán is utána fordultak az emberek?A benzinkúton megkérdezték, mi ez, milyen, hogy megy, meg amit ilyenkor szokás.
A Hyundai Coupe tetszik a népnek. Nem gondolkoznak rajta, hogy koreai, nem érdekli őket, hány lóerős. Senki sem mondta, hogy hát igen, jópofa, de nagy kár, hogy nem BMW vagy Audi. Pedig azt hittem, sokan húzzák majd reflexből a szájukat, hogy így a presztízs meg, úgy a koreai autóipar, de nem.
A belső tér is nagyon kellemes, jó a kormány, kényelmesek, és egészen jól tartanak a sportülések, szép a középkonzol, szép a kék világítás, amiben az este kivilágított műszerfal pompázik. Ergonómiailag minden oké, és jó mélyen ülünk, ahogy sportkocsiban illik. A hátsó sorról sajnos nem nyilatkozhatom ilyen önfeledt lelkesedéssel, kínszenvedés volt hátul ülve fotózni a műszerfalat. A lábtér is kevés, fejtér pedig, írd és mondd, nincs. Van azért jó oldala is a dolognak, szánalmas 170 centimmel végre egyszer óriásnak érezhettem magam, még ha közben roppant kényelmetlenül kuporogtam is. A Coupéba hátra csak gyerekeket lehet bepréselni, felnőtt ember nem fér el.
Cserébe egészen nagy a csomagtartó, 312 literes. Ez valahová a kisautók és az alsóközepesek közé esik, ami ilyen kicsi kupéhoz képest jó, főleg, ha beleszámoljuk, hogy ezzel az autóval hosszabb útra egészen biztosan nem megyünk majd többen, mint ketten. A Coupéval egyébként minden további nélkül lehet utazgatni, autópálya-tempónál egyáltalán nem hangos, és a hifi is elég jól szól.
