Mintha krumplit vinnél – csak gyorsabb
Teszt: Hyundai H1 2.5 CRDI HP 2008
Szép autó, mondja a simsonos horgász a Duna-parton, de még házon belüli, keményvonalas autóesztétáink is úgy vélték, hogy ahhoz képest, mennyire téglaformájú egy ilyen busz, egész jól oldották meg. Lassan Koreában is megtanulnak autót gyártani – dünnyögte valaki más, de igazából már egy ideje tudnak. Csak most vettük észre.
Ha a H1-es elődjét nézzük, az is erős motort kapott, és állta a sarat a japán konkurensekkel szemben. Időközben motorja a vezető ülepe alól az autó orrába került, amely akkora lett, mint a jóval drágább VW Transporter/Multivan. 2,5 literes motorja pedig 100 newtonmétert és 50 lóerőt ver például a Toyota HiAce-ra. Ugyanannyiért.
Milyen buszok jöhetnek még szóba? Ott a Renault Trafic/Opel Vivaro/Nissan nemtudommi néven árult kisbusz, az is elérhető 2,5 literes turbódízellel, csakhogy a H1-ét közelítő felszereltséggel és motorral minimum egymillióval drágábban. Kis keresgélés után rábukkanhatunk még a Peugeot/Fiat/Citroën nyújtott kivitelű Expert/ Scudo/Jumpy buszára, pedig ránézésre az ember nem sorolná egy körbe a H1-gyel – nos, ez kétliteres, gyengébb motorral kerül nagyjából ennyibe.
Hogy mennyi? Hétmillió. Persze ez bruttó, áfás-regadós ár, amitől a nyolcüléses kisbusz személyautó lesz, annak ellenére, hogy haszonjármű jellegű. Ami azonban nem hatja meg a VPOP-t és az APEH-et. Szarrágásra az ad módot, hogy létezik gyengébb, 136 lóerős verzió is, amely a könnyűfém felniket leszámítva ugyanilyen, félmillióval olcsóbban. Mindenesetre láttam már taxiként, és megértem. Nagyjából ennyiből jön ki egy középkategóriás dízel limó, legyen szó Passatról, vagy akár a dízel Sonatáról.
A belseje egészen nívós. A műszerfal kicsit távol-keleti stílusú. Felénk más a divat, de teljesen jó. Talán a kormány tengelyirányú állítása lenne hasznos, meg a vezetőülés háttámlájában lehetne állítható deréktámasz, mert így derékban nem tart, de ezt is meg lehet szokni. A váltó a műszerfalból nő ki, a kézifék pedig közel van az üléshez, tehát a két első ülés között lehet közlekedni, gond nélkül. Az oldalsó műanyag burkolatok viszont, úgy tűnik, könnyen karcolódnak. A sokat látott tesztautó 22 ezer kilométer után feltűnően egyben volt, rázós úton a tolóajtók néha megnyekkentek, de semmi több.
A nyolc ülőhely úgy jön ki, hogy elöl két szóló szék van, hátul két háromfős pad, de a használati útmutató szerint a busz készül 12 főre székezve is. Feltételezhetően ázsiai piacokra. Nyolc emberrel viszont nem nagy a népsűrűség, hátul gigászi csomagtartónak marad hely (a nyugalom megzavarására alkalmas szám következik): 851 literes. A csomagtartó szélessége bő másfél méter, és a térfogat tulajdonképpen az ablakok alsó vonaláig érvényes.
Hát ez az, amiért a H1 nem összevethető egy hétüléses személyautóval, még egy Renault Grand Espace -szal sem. Nyolc ember bőröndjei, táskái is beférnek, ezért lehet, hogy a reptéri, pályaudvari és egyéb csoportos személyszállításban érdekeltek ráharapnak.
Túl szép a menyasszony? Vagy túl okos? Lapozzon!
