Észvesztően hátborzongató
Ilyen autót manapság nagyon kevesen tartanak mindennapi használatra, ezért simán megengedhető a biztonsági tényező kiiktatása. A bemutatóban szereplő piros (és fehér) autó is másodikként szerepel a háztartásban. Biztonságos fenntartása - szervizigénye miatt - csak így gazdaságos. Mert a borzalom, amit produkálni képes az utakon, nemcsak leírhatatlan, de megkívánja a rendszeres gondozást is, hogy ne okozzon olaszautós bosszúságokat. Ez azonban nem olcsó mulatság. A legkisebb apró hiba esetén rögtön szerelőhöz kell menni, különben a baj exponenciálisan nő.
Az olajcsere 35000 Ft körüli összeg, és ezen nem szabad spórolni. Az autó nem igényli, inkább követeli az ilyen minőségű gondozást, hogy megbízhassunk benne. Ebben az esetben bármikor beülhetünk, és nyugodtan elutazhatunk vele akár a világ másik végébe is, biztosan nem robban le. Ellenkező esetben pedig az olasz autók összes ismert, és eddig ismeretlen gondját a nyakunkba zúdítja, ráadásul sorban egymás után.
Péter (övé a piros) számára ünnep, amikor a Lanciával tölti a napját. Már előre reszket keze lába, mikor a garázs felé megy. Berúgja a gépet, és álló helyzetben bemelegíti a motort. Ez az ünneplés egyik legfontosabb része, mivel a legtöbb gond a hideg motor hajtásából adódik, és ez nemcsak erre a típusra vonatkozik. Mikor minden üzemi hőmérsékletű, akkor néhány órás folyamatos élvezkedés következik. Ez nem azt jelenti, hogy ilyenkor reszkessen mindenki az utakon, mert egy őrült száguldozik. Hanem azt, hogy az Integrale olyan örömöt nyújt az autózásban, amit más (autó) nem képes. Végül az állóhelyzetben történő visszahűtés következik, a motor leállítása előtt. Aztán újabb egy óra, míg Péter lenyugszik.
Mondhatnánk, hogy a váltó áttételezése, a súlyelosztás, és a hajtás első-hátsó elosztásának arányát tökéletesen tervezték, de ez nem lehet igaz. Olasz ember nem tervez, egyszerűen tökéletesre sikerült, és ezt azóta sem tudta senki reprodukálni egyetlen autóban sem. Mert persze jó az Impreza WRX is, de mégis másképp jó. Az Integrale motorját nem kell kihúzatni, a maximális, 300 NM körüli nyomaték már 3000-es fordulat környékén megjön, 5000-nél meg már keményen esik a turbónyomás, így el kell váltani. Aztán a következő fokozatot is el kell váltani, aztán meg a következőt is, és már jócskán a jogsival játszunk, annyira felgyorsult a verda.
Iszonyat, amit 140-150 km/h-ig művel alattunk, ez az érzés olyan, amit minden autórajongónak fel kell írnia az "egyszer mindenképp ki kell próbálnom"-listára. A kocka formájú kasztni miatt ezen sebesség fölött már nem jó menni vele. Itt már nincs akkora ereje a motornak sem, csak nyúlik, és egyáltalán nem jó érzés az előzményekhez képest. Ekkor már nincs más dolgunk, mint a beltérben gyönyörködni.
A műszerfal úgy néz ki, mint a 80-as években divatos (hát persze, hiszen akkori) kvarcjátékok, olaszos változatban. A Recaro bőr ülések nemcsak egyszerűen bőrből vannak, hanem steppelt (szintén a 80-as évek divatja) bőrből. A kockákra osztott területek tökéletesen illenek az egyébként is kocka külsejű autóhoz.
|
Ha valaki ilyen kockára vágyna, nem lesz egyszerű dolga. Nagyon nehéz elfogadható állapotút találni, annak ellenére, hogy 1994 novemberéig meglehetősen sok (44 296 db) készült a különböző típusokból. Amik eladó sorban vannak, biztosan nagyon le vannak strapálva. Nincs értelme az 1 millió forint körüli árból százezret lealkudni, mert úgyis legalább még 1 gurigát rá kell majd dobni a talpra állításhoz... már ha egyáltalán ennyiből lehetséges. Úgyhogy csak olyannak ajánljuk, aki kellőképpen elfogult az Integralékkal szemben, és a további fenntartásba sem rokkan bele. Az autó biztosan meghálálja. < >
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.