A Lexus maga a megtestesült nyugalom. A márka tökéletes
precizitással és szolid eleganciával kényezteti a vásárlókat.
Alulmotorizált autót nem gyártanak, az nem tenne jót
a presztízsüknek, de – bár nagyon gyors autójuk több is van –
igazi sportmodell nincs a márka palettáján. Ha ezt a pár
mondatot fél évvel korábban írtam volna le, nem nagyon lehetett volna
belekötni. Többé azonban nincs létjogosultsága, a Lexus ugyanis
új, maximálisan sportos szériával rukkolt elő, melynek első darabját
akár már most megvásárolhatja bárki, potom 21 millió forintért.
Az IS F minden, csak nem visszafogott; igazi, vérbeli sportkocsi.
A szolid elegancia ugyan megmaradt, legalábbis ami a külsőt
illeti, az ötliteres V8-asnak a maga 423 lóerejével és 505 Nm-es
nyomatékával azonban kábé annyi köze van a visszafogottsághoz,
mint Kelemen Annának a harmadik mojito és két csík kokain után. Az
új, brutális Lexusszal a tököli repülőtér aszfaltján ismerkedtünk
meg.
Az első, amit az autóról megtudhattunk, a rejtélyes F betű
eredete. Japán egyik leghíresebb versenypályája, a Fuji Speedway
első betűje kerül mostantól a Lexus sportos autóira, ugyanis itt
tesztelik, tökéletesítik őket. A sajtótájékoztatón nem hangzott el
konkrétum a következő effes Lexusszal kapcsolatban, csak hogy
reményeik szerint nem az IS F lesz az utolsó ilyen sportos modell.
Fuji Speedway, a patinás japán
versenypálya
A Fuji lábánál, Shizuoka tartományban található Fuji
Speedway versenypálya több mint negyven éve, 1966-ban nyílt
meg. 1976-ban itt tartották a legelső japán Formula-1-es
futamot. Egy évvel később, 1977-ben Gilles Villeneuve
irtózatosat bukott és a balesetben két néző életét
vesztette. A történtek után tíz évig nem ment
a Forma-1 Japánba, és mikor visszatért, már Suzukába tért
vissza. Jelentős átépítést követően 2007 szeptemberében azonban
újra a Fuji versenypálya adott otthont a Japán
Nagydíjnak. A pálya érdekessége, hogy itt található
a világ egyik leghosszabb célegyenese (1,5 km), ahol
iszonyatos sebességet lehet elérni.
Bár nem kifejezetten hivalkodó, egyértelműen látszik az autón, hogy
nem hétköznapi darab. Nagyobb a hűtőrácsa, sportosak
a lökhárítói, szép széles küszöböt kapott, hátsó légterelőt és egy
kis uszonyt is a tetejére, de a legszembetűnőbb a négy
gyönyörű, 19-es kovácsolt könnyűfém felni, melyeket a BBS gyárt.
Az elsők 11, a hátsók 12 kilót nyomnak, ami ebben a méretben
nagyon kevés. Hogy a hatalmas kerekek elférjenek, kiszélesítették
a kerékjárati íveket is. A fékeken ugyan Lexus felirat van,
de valójában a Brembo gyártotta őket; elöl hat, hátul két dugattyú
dolgozik.
Az utasteret is feldobták, nagy felületeket takar a szép
mintázatú alumíniumborítás. Nem hiányoznak a bőr sportülések – még
a hátsó üléseknek is van némi oldaltartása. Az F-logót az üléseken
és a kormányon is megtalálhatjuk. A kilométerórát 300-ig
skálázták, az autó végsebessége ugyanis 270 km/h – itt állítja meg
a gyorsulást az elektronika. A műszerek mutatója szép, meleg
nefelejcs-kékben pompázik, a pedálok természetesen fémek. Minden
sportos kiegészítőt megtalálunk, a beltér mégis inkább nyugodt és
elegáns, mint vérpezsdítő. De legalább a felszereltséggel nem kell
sokat bíbelődniük a jövendőbeli vásárlóknak, az F-ben ugyanis
a Mark Levinson hifitől a navigációig minden benne van
alapáron, egyedül a napfénytető opcionális.
A menetpróbáról elöljáróban csak annyit, hogy vrúúúúúúúúúm,
vrúúúúúúúúm, íííííííííííííí. LAPOZZON!
A menetpróba sajnos nem volt túl hosszú, mindössze három kört
teljesíthettünk a reptér aszfaltján bójákkal és gokartgumikkal
kijelölt pályán, de azért ez alatt a pár perc alatt is sok
információt gyűjthettünk az autóról. A hangja volt az első, ami
szíven ütött. Már akkor nagyon tetszett, mikor még csak kívülről
hallottam,szerencsére belül sem fojtották el annyira, hogy ne lehessen
élvezni.
A V8-as brummog, gurgulázik, üvölt, hörög, vagyis akusztikailag
mindent tud, amit egy ilyen motortól csak várhatunk. Karaktere
folyamatosan változik, ahogy a fordulatszámmérő mutatója egyre
feljebb szalad, de minden tartományban szívmelengető, mi több
vérpezsdítő. És brutális ereje van.
Az IS F 1,7 tonnát nyom, a motort azonban ez a legkevésbé
sem zavarja. Mindössze 4,8 másodperc alatt úgy ugrik a kocsi
százra, hogy mire észrevesszük, rég százötven környékén jár
a mutató. Végeztünk dinamikai próbát, hatvanról, nyolcvanról is
ugrik, alacsony fordulatszámon is ugrik, nincs rá jobb kifejezés: megy
mint az állat.
Ahogy a motort, a nyolcsebességes váltót is az
LS-től örökölte az
IS F; természetesen mindkettőt jelentősen átalakították.
A robotváltónak mindössze egy tizedmásodpercre van szüksége, hogy
felváltson, a visszaváltás, melyet finom gázfröccs kísér, három
tizedmásodpercet vesz igénybe. A számítógép sípol, mikor feljebb
kell kapcsolnunk – gondolom, ezt a funkciót az ember egy idő után
kiiktatja, de amíg megszokjuk az autót, jó szolgálatot tesz.
A fékek brutálisak, olyat lassult az autó, hogy alig hittem el, és
a futóművét is nagyon stabilnak éreztem. Sajnos azonban
a bójákkal kirakott pálya annyira idegen környezet mind az
utcához, mind a versenypályához képest, és ez a pár perc
autókázás annyira kevés volt, hogy pont a legfontosabbról nem
tudtam határozott véleményt alkotni. Pedig még viszonyítási alapom is
van: az
M3-as BMW ugyanilyen
erős, ugyanennyibe kerül, ugyanilyen gyors és mentem is vele pályán –
ugyanez igaz az
RS4-esre is –,
de a bóják közötti hancúrozás alapján egyszerűen lehetetlen lenne
dönteni. Nem tudom azt mondani, hogy az egyik jobb, mint
a másik.
A Lexusnak nagyon tetszett a hangja, nem hiszem, hogy van ember
a földön, akinek kevés lenne az ereje. Viszont a lényeg
mindig a futómű, a súlyelosztás, azt pedig itt nem tudtam
felmérni, pláne mivel nem is kapcsolhattuk ki az elektronikát (VDIM).
Találkoztam életem nőjével, megittunk egy italt, összemelegedtünk,
csókolóztunk, talán még egy kis himihumi is volt, de az ágyig nem
jutottunk el, ez az igazság.
A Lexusnak merész ambíciói vannak a modellel kapcsolatban,
remélik, hogy el tudnak adni ötöt egy év alatt. Ez komoly mennyiség,
ugyanis RS4-esből, M3-asból és C 63 AMG-ből összesen adnak el 6-8
darabot itthon. Nem tudom megítélni, mennyire optimista
a forgalmazó, azonban biztos, hogy az IS F-nek jó esélyei vannak.
Minden szempontból nagyon komoly autó. Nak látszik. Azért ahhoz, hogy
teljes képet alkothassunk róla, meg kell várni a tesztautót. Addig
pedig sokat, nagyon sokat kell imádkozni, hogy a kollégák ne
törjék össze, még mielőtt ideérne hozzánk.
További cikkeink
