Vajon már a Mercedest is lenyomja?

Szemre meglepően hasonlók. Óriási síugrósánc-orrok, szögletesre metszett far, kerekek a sarkokban. A Jazznél viszont mélyre nyúlik a szélvédő, ettől űrjármű-buborékszerű lesz. Az A osztálynál a fél emelettel feljebb emelt utascella miatt az ablakok vonala is magasabban kezdődik. Emiatt elölről lófejű, oldalnézetben pedig nem lehet nem észrevenni a terjengős táblalemezeket. A befejezéshez azonban jobban értenek Stuttgartban: az A hátulja harmonikus, megjegyezhető, kicsit még a mercédeszséget is érezni belőle. A Jazz hátulról kaotikusabb, a lámpák nem találják a helyüket, sok a felesleges domborítás, süllyesztés, a tíz centi széles diffúzorutánzat pedig felesleges, csak ront az egészen. És persze szürkemetálban ideadni egy ilyen modern kisautót… Mercedesék jobban tálalják a tesztautókat, ez tény.

Beülés – a Jazzhez képest felmászás – után az első kellemes élmény: itt van ülés, méghozzá jó nagy, támaszt mindenütt. És a műszerfal sem egy végeláthatatlan, fekete síkság a szem előtt, hanem az, aminek hívják: fal. A kormány azonban csak fel-le állítható, sebaj, így is hamarabb eltalálom az üléspozíciót, mint a Jazzben. Menjünk.

Újabb öröm: ez rugózik. Végre nem kapok részletes beszámolót minden gödörről, a kis Merci imbolyogva, ringatózva ugyan, de szinte nagyautós finomsággal hentereg át a bukkanókon. Aztán gyorsabbra veszem a tempót, és zavarni kezd az imbolygás. Lehet, hogy benne van a széria ESP, és hogy már generációk óta egyetlen A osztály sem gázolja el az elé ugró jávorszarvast. De a magas, libegő toronyban valahogy kevesebb az ember bizalma egy szerpentin ízes legyűréséhez, mint a pattogós, de innen már sportautónak tűnő Jazzből.

És csak most jövök rá, micsoda finom, precíz műszer a Honda váltója. Az A osztályban lötyög a bot, mozdításra valami gép ellenfeszül a laza bovdenek végén, majd kis erőltetésre megadja magát, és beklattyan fokozatba. Mintha odalent maga a váltó jó lenne, de gatyagumikkal kapcsolódna a kulisszához.

Kis sebességnél, a motort szerény fordulatszámokon tartva mintha csendesebb lenne az eleve nem zajos Hondánál. De ahogy nő a tempó, úgy billen a Jazz javára a mérleg. Autópályán a kis Merciben már nagy a motorzaj, surrognak a kerekek, bár nem zajosabb, mint a Honda. És a billegés ennél a tempónál felettébb zavaró. A motor sem szereti annyira a hajtást – kis fordulaton erőtlen, háromezertől elkezd dolgozgatni, de ekkor a hangja is rendesen megjön. Lődörögni, álmodozni kellemes, de az igazi autózás nem az ő asztala.

Bent keskenyebb is, mint a Jazz, bár hosszban, magasságban nagyjából ugyanazt nyújtja. Csakhogy itt a hátsó utasok nagyon közel ülnek a padlóhoz, márpedig felhúzott lábakkal kilométerek százait lehúzni nem túl kényelmes. És nekik csak kurblis ablaktekerő jut. Nem hiszem, hogy 2008-ban bárki belehalna négy apró karkörzésbe, de a villanyablak hiánya azért ezen a szinten már csak az elvárások miatt is snassz.

A csomagtartó is kisebb, igaz, a padlója ügyesen, két szinten rögzíthető. Ha lent van, kis küszöbön kell átemelni a cuccokat, ha fent van, a hátsó ülések ledöntésével hosszú, sík padlót kapunk. És van benne ügyesen variálható, csiptetős háló, oldalsó doboz, finom kárpitozás – a klasszist, azaz a bő egymillió forintos különbséget itt érni tetten. Ha pedig hosszú tárgyat kell szállítani, a hátsó ülőlapok egy fogantyú oldása után kiemelhetők. Csak azt nem értem, ha már ennyire az embléma és a finomság adja el az autót, hogy lehet ilyen sok olcsó műanyag a középkonzolon és annak kapcsolóinál. De legalább ebben is hűtött-fűtött a kesztyűtartó, és akárcsak a Hondában, van fedélzeti számítógép is. Többet tudó és nehezebben kezelhető.

4,8 milliós indulóáron szívesen meghagyom a Mercedest azoknak, akik úgy érzik, csak egy Mercedesben, Audiban vagy BMW-ben ülve teljes az életük, pláne, hogy így, szintválasztós csomagtartóval, egyéb extrákkal már 5,4 millióba kerül. Mert autónak az ügyes, tágas, fürge, jól vezethető új Honda Jazzt vinném haza, 3,6 millió forintért. Ami mellesleg továbbra is a legjobb kiskocsi. Ha pedig teljesen kijózanodnék, szépen vennék egy 109 lóerős Kia Cee’d kombit 3,2 millióért. De ezt csak halkan mondtam.