A meggyőzés hármas módszere

Lancia k 2.4td SW - 1997

A dízel is öthengeres, kezdetben 124, majd a közös nyomócsöves rendszer bevezetésével 136 lóerővel. Sajnos a próbaúton a valós menetteljesítményekre nem derülhetett fény. A másfél éve használt, eddig gyakorlatilag üzemanyagot és a kötelező karbantartást igénylő Kappa az elmúlt napokban elvesztette ereje meghatározó részét. Így a prospektusban ígért 11,5 másodperces gyorsulás helyett valahol fél perc környékén érhette el a százat. Ismert a probléma (jeladós porlasztó), és folyamatban a javítás, de gazdája nem akarta a találkánkat elmulasztani.

Ő egyébként egy Fiat Cromát nyűtt korábban, természetesen az is dízel volt. A magánimportban behozott nagy kombi 1,7 millióban van. Döntését jónak tartja, az autót kedveli, főleg nyomatéka nyűgözi le. A magasabb köz- és biztosítási terheket a kedvező fogyasztás ellentételezi. Ami 8-8,5 liter, a vezetési stílustól függően. Eddig bő 40 ezer km közös múltjuk van, és mosolyogtatóan kevés pénzt költött rá.

A futómű és a fék a polgári Kappáknál nem a száguldást támogatja. Nincs egyiknek sem baja, de az előbbi a méterhez illően lágy, az utóbbi viszont meglehetős láberőt kíván. Különösen igaz ez a dízelre. Súlyos eleje szívesen viszi az ív külseje felé, és a féket is keményen taposni kell, ha nem tehervonatnyi fékúton szándékozunk megállni.

Bár a próbaútra halovány motorral érkezett, a dízelről azt mondom, jó választás lehet a takarékos családosoknak. Rengeteg hangszigetelése elfeledteti, hogy csörgős-csattogós gázolajosban ülünk. Kidolgozási minősége, magas felszereltsége szintén csábító. Arra tessék figyelni, hogy az állapot és a kilométeróra-állás hasonlítható legyen. A próbagépen látszott, hogy sokat futott - de nem a motorján vagy a kasznin, egyedül a kopottas vezetőülésen.

Lancia k 2.0t SW - 1997

A Kappa kényelmes autó. Tágas belseje, közepesen lágy rugózása, fotelszerű ülései, bőséges felszereltsége mind a nyugodt úrvezetők kegyét keresi. Az sem baj, ha jó sok holmival indulnak kirándulni: a kombik mindegyike hátsó szintszabályozással készült.

Ehhez képest az első széria még négyhengeres, pöttöm kétliteres, 16 szelepes turbója egy vadállat. "Kswturbo" autóját persze megpiszkálták, hogy a gyári 205-ből 250 lóerő legyen, így tényleg képtelenül jól megy. Előzni gyerekjáték, háromezer körül lórúgásszerű élmény éri az utasokat, és hétezerig tart a tűzijáték. 7 másodperc körül éri el a százat, nem próbáltam, de biztos, hogy a gyári 235-ös végsebesség röhögve megvan. Ismétlésképpen, ez egy 16 mázsás kombi.

Ötsebességes váltója szintén jó hosszú, száznál 2500 körül forog a főtengely. Vagyis a turbónyomás még nem épül fel teljesen, így kevesebb benzin jut a hengerekbe: így a mért 10-12 literes fogyasztás hihető. A nyomaték 300 Nm körül van, a brutális kuplungerő indokolt. ('97-től az eddig szívó öthengeresre raktak egy Garrettet, további 15 lóerőt és 11 Nm-t nyerve. Tehát 220 LE, 309 Nm, egy széria kétliteres blokkból.)

Futóműve kicsit lejjebb engedi a kasznit, de sportosnak bátorság lenne nevezni. Gazdája nem is olyat keresett: nagy, kényelmes kombit, magas felszereltséggel, és lehetőleg nem drágán. Tavaly vásárolta, 1,5 millióért. Tény, hogy kellett költeni rá , de nem méltánytalanul sokat. Citroen Xantiája után komoly minőségi ugrásnak érzi a Kappát.

Szeretem az erős autókat, de még jobban a kényelmeseket. Tudom, utasméret és ízlés kérdése, de a tesztben szereplő Kappa SW belterénél simogatóbbat és szebbet nagyon ritkán látni. Az Alcantarának hívott bőrhatású üléskárpit mintha most jött volna a gyártósorról; a kétszínű műszerfal is az új illúzióját nyújtja. A fabetét persze plasztik, de még ezt is elnézem neki. Memóriás ülés, teljesen automata klíma, szervomotorok hada szolgálja a magamfajta puhány puhány alak kényelmét. Kívülről is tetszetős.

Pininfarina műhelye (ők tervezték, a gyártás is náluk zajlott) a kissé unalmas limuzinból kellemes kombit alkotott. Nézzék például a tetősínt, ahogy letüremkedik a C-oszlopnál: teherhordó funkciója is van, de mennyivel fontosabb a nagy sík felület oldása! És milyen pompásan elfér rajta a Pininfarina-márkajel. A bordóhoz bronz dukál, a kékhez ezüst. Ugyanígy, az ajtón lévő díszlécek is ebben az árnyalatokban pompáznak. Kifejezetten harmonikus az összhatás. Állapota pedig lenyűgöző. Ha ötödannyi időt töltenék autóápolással, mint "kswturbo", mindhárom autóm klasszisokkal jobban nézne ki a jelenleginél.

Tény, hogy nagyon elkötelezett tulajdonosok autóiról olvashattak feljebb. Még az is elképzelhető, hogy döntésük igazolására kissé szépítik a valóságot. (Kérdezzék őket személyesen itt, ha kíváncsiak: Lancia Kappa-fórum . De nekem is tetszettek - egy kombit vagy a ritka kétajtóst magam is elfogadnám. Hosszú alkuval jó áron kaphatunk egy magas felszereltségű, tágas és kényelmes járgányt. Igaz, főleg a négyajtós külseje nekem túl egyszerű és dísztelen, de a belső tartalom és a minőség sokkal drágább autókat is lepipál. És bár a látszat mást mutat (elég sok szaladgál nálunk), az összesen 80 000 elkészült darab még egyfajta exkluzivitást is biztosít.