Manapság már mindenki tervezhet autót? Az új Magentis koreai, amerikai és német rajzasztalokon készült, és tulajdonképpen nem lett olyan rossz, mint amilyennek ezek alapján gondolnánk. Bár...
Nekem nem volt bajom az előző Magentisszel , sőt még az is lehet, hogy kedveltem, de igazából már nem emlékeztem a részletekre. Viszont ahogy megnéztem az arról a modellről készült fotókat, hát leesett az állam. Majdnem minden beugrott, és azt kell mondanom, nagyon sokat és nagyon is előnyére változott a Magentis.
A külseje egyértelműen a konszolidált vagy akár a jól szituált jelzőket kaphatná, mármint az előzőhöz képest. Ha az nem lenne, akkor egyszerűen csak unalmasnak, hétköznapinak mondanánk, de így, az előélet ismeretében látnunk kell a gyártó igyekezetét, hogy az akkori - erősen túlárazott - modell életben tartásához mekkora energiákat mozgatott meg. Így már érthető a több helyszínes tervezés. A sarokba ragasztott lámpakombók (bennük van a két fényszóró és az index is) jellegzetesen a mai divatot követik, és a többi ilyen divatos aprósággal sikerült elérniük, hogy a Magentisnek ilyetén öszvérsége ellenére van saját karaktere. Hogy ez mennyire erős, azt mindenki döntse el magának. Neeekem tetszik.
Magassága 7 centit nőtt, hossza meg talán legrövidebb a kategóriájában. A szedánoknál alapvető hármas dobozfelosztás precízen elkülönül, és nem a keskenyebb ablakok, de még csak nem is a magas övvonal, hanem az egész együtt adja meg azt a jellemző középszerű vonalat, amit az új Magentis képviselni szándékozik. Lehet, hogy külön-külön mind részlet érdekes lenne, de így együtt kioltják egymást. Ahogy a vertikálisan rácsozott hűtőrácsot felváltja a horizontális - mint gulyáslevest a pilótakeksz -, úgy csúszik be finoman a Magentis a Passatok, a Mondeók és a többiek közé. Hogy aztán megállja-e ott a helyét, az többön fog múlni, mint a külső.
Például a belsőn is, ami szintén teljesen átalakult. Normális méretű műszerek, kezelőgombok és - nem utolsósorban - középkonzol. Míg az elődben brutális volt, itt már a hatlemezes mp3-as CD-lejátszóval is pont akkora, amekkorát megszoktunk. Most ugrik be, hogy ez egy újabb átlagosság... Még a tudatalattiba is ezt sugallják. Hja, az eladási statisztika nagy úr, és az átlag minden téren több mint a periféria. Visszatérve a műszerfalra, hogy is mondjam, talán emberszabásúbb lett. Az elődben a beltér is izzadtságszagúan újítani akaró volt, de úgy tűnik, a Hwasung gyárban belátták hibájukat. Jó lett a világító körökkel és LCD kijelzőkkel felszerelt műszerfal. A kör alakú fordulatszám- és sebességmutató alatt két csíkban látható az üzemanyagszint és az olajhőmérséklet. Utóbbinak nem sok értelme van, viszont a kettő közti kijelzőn megjelenő szokásos fedélzetikomputer-adatoknak annál inkább.
Itt látható, hogy mire képes egy tévéadás. A burleszkfilmforgatáshoz alig 12 literes átlagfogyasztással adtam át az autót, és délután már 13,9-et mutatott mikor visszakaptam. Ez az autó kihozza az állatot még Charlie Chaplinből is. Egy hét alatt sikerült 12,4-re visszanyomni. Jaa, mindez végig városban történt.
