És mégis. Hiába az átgondolt dizájn, a gondos odafigyelés a konzumlázban tobzódó vásárlótársadalom igényeire, hogy helyet találjon bárminek tictacosdoboztól másfél liter kóláig, mindent beleng az olcsóság érzete. A minimálisan kárpitozott, behúzófogantyú nélküli csomagtérajtó-belső mellett talán a kartámasszal tudom ezt megvilágítani: van, mert a tervezők tudják, hogy ez nagyautós és kényelmes, de használhatatlan, annyira keskeny, és annyira nem esik a könyök alá. Jobb, szebb, egyértelműen inkább ez kéne, de nem igényesebb belterű autó, mint a Chevrolet Aveo. Nincs az a kompromisszummentes minőség, mint a Honda Cityben.
A motoron viszont semmiféle kompromisszum nem érződik. A Hyundai által fejlesztett új 1493 köbcentis közös nyomócsöves dízel nagy ugrás a konszern előző kis dízeléhez, a háromhengeres másfél litereshez képest: az is korszerű common-rail volt, viszont ez már nem remeg, és remegtet mindent maga körül. És 110 lóerős.
A Kia-Hyundai motor erejét megtapasztalva ugyanazt éreztem, mint amikor először, másodszor, majd sokadszor vezettem a Peugeot, Citroen, Ford, Mazda, Volvo (remélem, nem hagytam ki senkit) 1,6-os dízelét a legkülönbözőbb tesztautókban: nahát, de megy! Az a motor még a 407-es Peugeot kombi irdatlan tömegét is képes volt kellő dinamikával mozgatni, a 206-ost meg kifejezetten vehemens, fickós viselkedéshez segítette.
Hatvanhét köbcentivel kisebb, tíz Nm-rel kevesebb, de lényegében ugyanolyan ez is. A Rio 1,2 tonnáját könnyedén cibálja, már 1700 körül húzni kezd, nagyon nehéz vele tartani a városi forgalom tempóját... (hatásszünet)..., mert sokkal jobban megy, menne, mint a többiek.
Ha engedi a váltó. Amit nyilván a koreai autógyártás sikereitől megrettent Detroit–Wolfsburg–Shizuoka-tengely beépített mérnökei tervezték. Az elmés kis szerkezet a legtöbb kapcsolásnál, de főleg másodikba váltásnál eleinte váratlan, később már rettegve várt elakadással igyekszik megkeseríteni kezelője életét. Ráadásul rettentően műanyagszerű érzetet kelt, mintha bármelyik pillanatban elolvadhatna, összetörhetne akár pusztán a váltókaron át ránehezedő kéz súlya alatt. Brrr.
Inkább térjünk vissza a motorhoz. A városi fürgeséget már megszokhattuk a modern kis dízelektől, de ez a motor nagy tempónál is elemében van. Ez a kicsi, koreai, "szegényember családi kocsija" Kia számos hitetlenkedő átnézést provokálhat autópályán, ahogy jóval nagyobb, erősebb autók mellett suhan el.
No, de ki képes erre figyelni, kérem? Zaj ugyan nincs, a Rio egész csendes, a száguldozó riósnak mégis kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy strigulákat húzzon a noteszébe. Ugyanis ez a 140 felett szabálysértő riós görcsösen előremered, két kézzel markolja a kormányt, időnként rászól a mellette ülőre, hogy törölje meg a homlokát, és minden széllökésnél egy vallásának megfelelő mantra motyogásával próbálja elérni, hogy az égiek tartsák meg erőben, egészségben, de legfőképp a saját sávjában.
Száznál ötödikben 2200-at forog a motor. Úgy éreztem, a dupláját is tapasztalhatnám, ha csak a motoron múlik, de a rém bizonytalan futómű miatt nem bírtam magam rászánni ilyesmire. 170-ig jutottam egy üres autópályaszakaszon - persze Németországban, hol másutt -, ezt a tempót minden erőlködés nélkül eléri a motor. Viszont ha itt az ember akár finoman, de egyszerre fékez és kormányoz, hátborzongató imbolygás adja tudtára: ez nem erre való. Nem biztos, hogy felborul a következő pillanatban, de úgy viselkedik. Elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkar, semmi különleges, ilyen van szinte minden konkurens modellben is. Csak azok valahogy jobbak.
A motor ellenben tényleg annyira jó, annyira készséges, hogy minden bizonytalanság ellenére sem volt kedvem 130-150 körüli utazótempónál sokkal lassabban autózni. Ezt némi városi tötymörgéssel kombinálva ötszáz kilométeres együttélésünk során 6,2 literes fogyasztást sikerült elérnünk, ami igen szép eredmény.
A Rio dízelmotorral, gyalulatlan fapad jellegű EX felszereltségben, ABS-szel és két légzsákkal, minden más érdemi luxuscikk nélkül 3 120 000 forintba kerül. A legolcsóbb, szintén minden nélküli dízel Thalia 2,78 millió; ha megbocsátanak nekem egy kis idiotizmust, ezek szerint 42 koreai ló ereje 340 ezer forinttal ér többet, mint 120 francia liter, ehhehe.
Tesztautónk valahol a felszereltségi lista közepéről való: négy villanyablak (TERMÉSZETESEN csak a bal első automata, az is csak lefelé), automata klíma, két frontlégzsák, villanytükrök: 3,38 millió, meg még egy-két extra ára. Ennyiért a kategóriában nem találni ilyen erős dízelautót. Ez pont annyi pénz, amennyit klímás, sok légzsákos, lassabb, de biztonságosabb, csúnyább, de praktikusabb, kevésbé harmonikus, de sokkal kellemesebb tapintású Honda City ES-ért kérnek. A fene se tudja, melyik kéne. Vagy Ön tudja?
