És hiába olyan magas, mint a SOTE központi épülete, kiválóan kanyarra fogható. A kormány tűrhetően pontos, az autó orra azonnal mozdul, a gumik veszettül markolják az aszfaltot, nem billen, nem csúszik, ha mégis, kézben tartható és természetes a mozgása. Lehet vele döngölni, csak kicsit furcsa, hogy közben felhőkarcolóban ülünk.
Egészen jó a váltó is, előrefelé pompás a kilátás, bár hátrafele ilyen nem létezik belőle. Sebaj, van tolatókamera, a monitor a tükörben lakik. Ismét egy olyan megvalósítás, ami elméletben szuper, a gyakorlatban nem működik. Mert a rükverckép leglogikusabb helye tényleg a tükör, de a Kia elspórolta az ilyen eszközöknél életbevágóan fontos tájékozódási vonalakat – ilyen kormányállás mellett ezen az íven megy el az autó oldala, itt pediglen vége van a kocsinak (bár a lökhárító látszik a Kia-monitor alján, ezért ez talán nem akkora hiba). És kicsi is a kép, ezért a gyakorlatban az ember ötször infarktust kap, mire egy olyasfajta mélygarázsban a helyére lavírozza az autót, mint a Totalcaré. A tolatóradar sem jó segítség, mert hamar beijed – már akkor veszettül sípol, amikor még távol az akadály.
A villódzó hangszórókat viszont sok kollégámmal ellentétben szerettem, bár ezt a geget sem sikerült jól megoldani. Az első ajtókba épített nyomók pereme a zene ütemére, avagy a hangok burkológörbéjére (tehát sokkal csillapítottabban) villog. A legtöbb fajta muzsikaszóra eltalálja az ütemet, és ahogy a Soul célba vett közönségét elképzelem, szerintem kifejezetten zabálják majd ezt az extrát. Akinek nem tetszik, annak meg ott az „OFF” állás, vagy még jobb, ha meg se rendeli a cuccot, csak ne hőzöngjön itt nekem. A baj a funkcióval nevezetesen az, hogy csak a túloldali hangszóró villogása látszik, mert a nyomót takaró műanyag rács túl vastag, vagy ha máshonnan nézzük, a lyukai túl mélyek, oldalirányban nem jut ki fény. Ha vékonyabb fémhálót tettek volna ide, teljes lenne a sztereós hejehuja.
És elérkeztünk a teszt csúcspontjához, amiért idáig szenvedett az olvasó a betűk falásával – a motorhoz. A benzines tehát egyértelműen gyengének találtatott a múltkor, mert csak alaposan kihúzatva volt alkalmas a Soul akár távolról is dinamikusnak nevezhető mozgatására. A dízel tíz lóerővel vékonyabb, amitől nem kell megijedni, mert a nyomatéka bő másfélszeres (255 a 154 Nm ellenében), és jóval lejjebb meg is kapjuk (4200 helyett 1900/min-nél). És éppen ez az, ami hiányzott a benzinesből.
Az életben milyen? Hidegen például hangos. Lehet, hogy csak a zajcsillapítás, a tágas bódé és a kemény burkolatok teszik, de kifejezetten kerregősebbnek hallottam, mint ugyanőt például a Cee’dben . Amikor bemelegszik, már puhul a harkálysereg csőre, balsafává válik a bükk, amin korábban kopogtattak, de azért egy pillanatra se hinni róla, hogy benzines.
A karakterisztikája legalább nem olyan, mint a túlságosan feltöltött kisdízeleké, amik megfulladnak kétezerig – ez például olyan 1100-as fordulattól kedvetlenül, inkább csak kötelességtudatból belefekszik a hámba. Az ereje 1500-1600 körül jön meg, utána vidáman húz. Nem mondanám, hogy a Soul gazellaként szökell vele, de tény, hogy sokkal élettelibb és jobban együtt lehet vele élni, mint a benzinessel. Ha már szökelléshez kell hasonlítanom, akkor inkább olyan, mint a kölyökbulldogé játék közben, rövid, lelkes, nagy erőbedobással történik, de igazából lassú.
Egyenletesen tartott gáznál, sík terepen egyébként egészen kulturált a hang, érdekes, a szélzaj és a gördülési zaj sem vészes, pedig utóbbiakat indokolná a széles gumi és a nagy homlokfelület. Ötvennél 65, nyolcvannál 71, százharmincnál 72,5 decibelt mértem, első kettő tűrhető érték, még a harmadik is tolerálható. De gyorsításnál, padlógázon 76-ba szökkent a hangnyomásmérőn a jelzés, ami már sok, és ha abszolút értékben még nem is nagyon az, a hangszín ilyenkor mindenképpen kellemetlen.
Legyen ön az első, aki a Soulról ír!
Itt ez a különleges, sokaknak tetsző, tágas, jól kanyarodó, tisztességesen mozgó, szuperül összeszerelt, de rugózásmentes és olcsó műanyagokkal kitapétázott autó. Aki ismeri a Kia nevet, tűzbe tenné a cég kocsijaiért a kezét , az idegenkedő kívülállók száma azonban még mindig nagyobb. Az ár szuper, a garancia példa nélkül álló, érdemes ezt megvenni?
Hm. A Cee’d ugyanezzel a motorral komfortosabb, dinamikusabb, csendesebb autó, ráadásul olcsóbb is. De ha az egyediséget, a stílust bármilyen apró szorzóként belevesszük a képletbe, a Soulnak nyert ügye van.
Viszont aki metálszürkében meg meri venni, annak esküszöm, letöröm a kezét.
