A Renault magyar oldalán konfiguráltam magamnak egy Koleost, és pikk-pakk elértem a nyolcmilliót: a 175 lóerős dízel 7,7-től indul, egy kis ülésfűtés, metálfény, Bose rádió (nem a tesztautó 450 ezres rendszere navigációval és mélynyomóval!), és már ott is vagyunk. Igaz, maga az autó igen jól felszerelt, üvegből van a teteje, van benne ESP, kétzónás klíma, xenon, sötétedős tükör, hat légzsák, satöbbi. Szerintem ez a csúszós, nem túl szép bőr, ami már hétezer km után elkezdett nyúlni, pénzkidobás négyszázezerért. A felszereltségi lista legkegyetlenebb tétele, hogy a hátsó oldalablakok árnyékoló rolója csak a legdrágább Privilege kivitelhez jár, külön opcióként nem szerepel. Pedig ennek örülnének a gyerekesek.
Mivel nem kedvencem az SUV-műfaj, mert teljesen feleslegesnek tartom, gyanakodva azt észleltem magamon, hogy ennek ellenére jól érzem magam a Koleosban. Rögtön az első: rugózik. Még földúton is elég jó tempóban tud haladni, a kiszáradt, hatalmas tócsák kagylóiban sem üt fel, nem pattog. Ha nem feszegetjük a cirka 19 centis szabad magasság határait, úgy tűnhet, hogy szinte terepjárószerű. A másik érdekes momentum, hogy ennek ellenére aszfalton sem tántorog a Koleos, legalábbis az egy íven vett kanyarokban.
És ott van a zseniális, 175 lóerős dízel, ami még az X-Trailt is repíti, hát még az egy számmal kisebb Koleost. Tíz másodpercen belül van százon, 1500-tól döbbenetesen húz a végtelenségig, és amikor nem padlógázon gyorsítunk, kifejezetten halk. Igaz, megvan a dízelek jellegzetes orgánuma, de ekkora hangerővel ez inkább hangulatos, mint zavaró. Vibráció nincs, csak alapjáraton egy kis alig észlelhető bizsergés. Igaz, a Renault motorja nem képes arra, mint a Ford Kugáé, hogy ötvenről ötödikben vibrálás nélkül elgyorsul, de még így is nagyon jól vezethető. Ráadásul elég keveset fogyaszt, a legnagyobb budapesti dugókban sikerült elérni a 11 litert, normál forgalomban 9 táján kért enni, a városból kiszabadulva pedig 7 liter környékén különösebb takarékoskodás nélkül is megállt. Még egy apróság: a váltó is pontos.
Ami az összkereket illeti, kapcsolgatós a rendszer. Alapból automatikusan működik, de fixen fronthajtásra is kapcsolható, amitől a motor ereje nagy gázadásnál kicsit szeretné kitekerni a kormányt az ember kezéből, én emiatt jobban szerettem az automata módot. Feleslegesen úgysem nyomja hátra az erőt az elektromos tengelykapcsoló, csak ha kell. Van állandó 4x4 állás is, ez laza vagy csúszós talajra való.
A Koleos persze a kipörgő kereket fékezgető stabilizáló rendszerre alapozza a továbbjutást, meglepően hatékonyan. De ne legyenek illúzióink: ha baj van, jól jön, de a világ végére csak valódi diffizárakkal lehetne eljutni, mert elfogynak a fékbetétek. A Koleos 4x4-kapcsolója mellett ott van a tipikus bohócterepjáró-kellék, a lejtmeneti automatika is, amit szerintem pont a dilettánsok nem mernek használni. A meredek lejtőn nem nyúlni semelyik pedálhoz (se fék, se gáz), csupán hagyni, hogy a fékek dolgozzanak? Rendkívüli önuralom kell hozzá. A visszagurulás-gátló viszont hasznos, amikor emelkedőn kell elindulni. Például a mélygarázsban, és más veszélyes terepeken.
És mik az intő jelek? Hát, azért egy-két kisebb alkatrész lepotyogott az utastérben. A legviccesebb az, hogy a hátsó ülések egy kar meghúzására elég nagy vehemenciával maguktól előrenyílnak, és az egyik alkalommal az Isofix-csatlakozó műanyag burkolatát is sikerült katapultálni. Meg talán az ülésfűtés kapcsolóját sem bokamagasságban kellett volna elhelyezni. A kuplungpedál rugójának nyöszörgése a kétszázadik kuplungolás után kezdett idegesíteni, de gondolom, ez megoldható probléma. A navigáció magyar térképpel is rendelkezik, de Káposztásmegyeren kapásból sikerült olyan utcába menni, ami ismeretlen volt a számára. Pedig az a lakótelep nem tavaly épült.
Mégis, a Koleos ezek ellenére is elég megnyerő a dízelmotorral. Rengeteg funkciója van, érdemes megnézni a képgalériát, mert egyszerűen nincs értelme felsorolni őket. Az én SUV-skálámon, a kizárólag aszfaltra való (Honda CR-V) és a terepezős (Suzuki Grand Vitara) pólus között félúton van, úgy, hogy a többiek inkább az aszfalt felé tendálnak. A Koleos mindenhol elég jó, legalábbis ebben a műfajban, dízelmotorja pedig zseniális. De soha nem fogom azt mondani, hogy egy ennyire lapos, mérsékelt éghajlatú országban megéri, ahogy egyik versenytársára sem. Aki ilyesmit akar, vallja be, hogy azért veszi, mert szereti vagy menőnek tartja. A Renault Koleos a többi huszonöt SUV bármelyike helyett megvásárolható, alaposan átgondolt helyettesítő termék, és slussz. Nem lehet mindenki forradalmár.
