A józan ész is örülhet a szépnek

Manapság gyakran meglepődöm, milyen nagy teret, milyen kényelmes üléseket kínálnak hátul a kompaktok – még mindig túl erős bennem a negyedik generációs Golf-padlólemez emléke. És a Lancer – már amennyire ezt így szubjektív érzés alapján ki lehet jelenteni, persze – mindenen túltesz. Négy felnőtt a világból kiutazik belőle, a fejtér, a lábtér, a válltér bőven elegendő. Hátradőlni a lankás támlán, nyugtatni a fejet a kényelmes támlán, a kart a kényelmes könyöklőn – andalító hátul utazni a Lancerben.

Lehet, hogy kissé túl andalító is. A kormányzás szoros, nem túlszervózott, a fék precíz, nem túl hirtelen, a futómű viszont cseppet sem sportos. Elöl MacPherson, hátul Multilink, ahogy igazi japán kompakthoz illik – viszont a csillapítás lehetne feszesebb. Így hát, amikor máskülönben felelősségteljes, példásan józan ítélőképességű feleségem közölte egy családi túrán, ne cammogjunk már, mostantól ő vezet, én meg ráhagytam, és elkezdtünk teljességgel szabálytalan tempóban imbolyogni a Somogyi-dombság kanyarjaiban, három és féléves kislányom, aki még soha semmilyen kocsiban nem tett ilyet korábban, közölte, hogy ki kell köpnie az ennivalót, és nekiállt hányni. Isten nem ver bottal: a javát a Száguldó Anya ülésre fektetett dzsekije kapta.

A csomagtér viszont kifejezetten szűk a mai mezőnyben: 400 liter. Ez a menő forma és a tágas hátsó traktus ára. A hely jó kihasználását segíti viszont a kompakt kis teleszkópos zsanérrendszer, nincsenek belógó, bőröndtörő vasak. A fedelet bowdennel vagy a kulcs gombjával lehet meg-, de semminél fogva nem lehet kinyitni – a lemez alá kell nyúlni alul. A becsukásban már segít egy vájat a kárpit belsejében, de nagy rutin kell, hogy egy mozdulattal elegánsan lecsaphassuk a fedelet. Az üléstámlák lebillentésével egy kis résen át vékonyabb cuccokat előre lehet dugni, de a hűtőszekrényt azért inkább szállíttassuk házhoz.

A Mitsubishi kicsivel kevesebb köbcentiből is meg tudja oldani az átlagos mai 1,6-os szívó benzinmotorok teljesítményét, másfél literből 109 lóerőt hoz ki. Úgy is megy, mint egy rendes 1,6-os kompakt: 6600-ig pörög, ereje elég a hétköznapi közlekedéshez, de néha az ember azért megcsóválja a fejét: hej, pedig ez a nemzet már hozott ki sima utcai autóban száz lóerőt, még többet is egy szívó literből!

Nagy tempónál kicsit zajos, a motor 120-nál 3500-at forog: nagyon kellene egy hatodik fokozat. Viszont még így pörgősen is elképesztően takarékos. Na, mit gondolnak, mennyit fogyasztott az egy és negyed tonnás szedán, két felnőttel, két gyerekkel, sok csomaggal, 100-120-as országúti autózás és némi városi gurulás mellett? Én hét és félre is csak megértően bólogattam volna, de a Lancer 6,33 liter 95-öst kért száz kilométerre, tankolástól tankolásig, kiszámolva, nem számítógép szerint. Az többet mutatott.

A Lancer alapára négymillió forint – jaj, miket mondok, 3,99 milla. Ennyit kérnek ezért a valóban japánban gyártott japán kompakt limuzinért, védővámmal és irigylésre méltó összerakottsággal, az öröklét ígéretével, kézi klímával, négy automata villanyablakkal, meg egy jó, bár nem látható rádióval, menetstabilizáló nélkül, de hét (HÉT!, térdlégzsák is van alapáron) légzsákkal.

Mi van ennyiért más? Valami német? Az Opel Astra szedán százezerrel feljebb kezdődik, igaz 115 lóval – de klíma nélkül. Magyar? A 107 lóerős 1,6-os Suzuki SX4 szedán 3,85 milliónál indul. Francia? A Mégane négy ajtóval 3,1 millióért már elvihető – 1,4-es motorral, hűtetlenül. A nagyjából alap-Lancer szintű 110 lovas 1,6-os Expression 4,26 millió. Másik japán? A legolcsóbb Civic szedán a 125 lovas 1,6-ossal, automata klímával 4,4 millió. Olasz? Igen! A Linea 2,99 milla 1,4 fapadként, hopp, és most jön az első igazán megfontolandó alternatíva: viszont a remek 120 lóerős 1,4-es turbómotorral Dynamic-ként már 3,75 millió forintért elvihető.

Ami engem illet, a teszt végére a Lancert minden hibájával, kis csomagterével együtt nagyon megszerettem, simán el tudnám képzelni családi autónak, ha ebben a kategóriában lehetne gondolkodnom (de azért persze két gyerek mellé megvárnám a kombit). És a szép, bár kopogós műszerfal mögött nemigen irigykednék egy elsuhanó más szedán láttán. Legfeljebb a turbós Linea miatt. De ez kevesebbet eszik.