Az új Ypsilon női autó. A forgalmazó szerint legalábbis, hiszen a budai Várban tartott sajtópremiert jobbnak látta inkább a Luan by Lucia divatház termékeivel összekötni, mintsem egy Military Shop vagy FeHoVa-üzlet kollekciójával. Pedig én bizony nem röstellném, ha egy ilyenből kellene kiszállnom egy éjszakai tankolás során a GTI Golfok, ültetett BMW-k és kopasz tulajdonosaik közé. Sőt, szívesen tenném: a kis Lancia igen jó és szép.
Izgalmas díszletek közé helyezték az áttetsző selyemlepel alá rejtett minta-Ypsilont. Volt körülötte sok, Y alakúnak is leképezhető formavilágú kála, koktélcseresznyét elroppantani készülő női fogsor, voltak szétszórt flitterek, kis üvegyöngyök az asztalok közepére helyezett tükrökön, kis masnival felöltöztetett székek - és rózsaszín háttérvilágítás. Ha véletlenül a Mattel képviselője is jelen volt a sajtótájékoztatón, van rá egy G.I. Joe figurám, hogy Barbie következő autója egy rózsaszínű Lancia Ypsilon lesz. Bizony, Ypsilon, nem Y, erre kategorikusan felhívták a figyelmünket: az új törpe Lancia nem vállal teljes névazonosságot korábbi önmagával. Ahogy a sajtóanyag fogalmaz: " Ez (mármint az új elnevezés) lényeges, elegáns megkülönböztető jel, az antikonformizmus jegyében."
A típus várható sikerét a FIAT mégis az Y10 és az Y eredményeinek alapján meri előrevetíteni. 1985-től, az Y10 piacra dobásától máig 1 800 000 kis Lancia talált gazdára az európai piacokon. A Lancia nem csalafinta hátulról mellbe szlogenekkel, hanem nagyon direkt marketingkommunikációval él: úgy gondolja, hogy a " csábítás négy alapszabálya", az " eredeti és elegáns stílus", a " modern motorok és sebességváltók", az " érdekes anyagok és 555 különböző kialakítási mód az Ypsilon-érzéshez", valamint az " élvonalbeli autókhoz méltó értékek valódi 'koncentrátuma'" elegendő. Elegendő a vásárláshoz, ami " három pillanat műve", azaz: " meglátod, beszállsz, és elhajtasz vele".
A Lancia három Fiat-motorra bízta a csábos Ypsilonok meghajtásának felelősségteljes feladatát. Az 1,2 literes, nyolcszelepes FIRE-motort a Puntóból már jól ismerjük: a négyhengeres, 60 lóerős, hengerenkénti befecskendezéses kis blokk 2500-as percenkénti fordulaton 102 Newtonméteres maximális nyomatékra képes. A gyár hat literes átlagfogyasztásról számol be száz kilométerenként, 16,8 másodperces 0-100 km/h-s gyorsulást és 153 kilométeres óránkénti végsebességet ígér.
A másik benzines egy 1368 köbcentis, hengerenként négyszelepes FIRE, ez már 95 lóerőt produkál 5800-as motorfordulatnál, maximális nyomatéka 128 Nm, 4500 1/min-nél. Az ezzel szerelt Lancia Ypsilon végsebessége 175 km/h, 0-ról 100-ra 10,9 másodperc alatt gyorsul fel. A kiváló, igen kompakt, mégis szinte minden dízelújdonságot felhasználó, 1248 köbcentis, 16 szelepes, kétvezértengelyes, intercooleres turbóval szerelt Multijet dízel is bekerült az Ypsilon csinos kis orrába. Ezzel a 70 lóerős, 180 Nm-es csúcsnyomatékát már 1750-es percenkénti fordulaton prezentáló kis Hi-Tec dízelmotorral akár 165 km/h-val villoghatunk le számos azonos hengerűrtartalmú benzinest a sztráda belső sávjából.
Hála a tájékoztató kiváló szervezésének és ütemezésének az a ritka öröm adatott meg nekem, hogy mindhárom motorverziót kipróbálhattam egy-egy negyedórára. Gyakorlati fogyasztási adatokat és végsebességeket sajnos nem tudok tehát mondani, de annyit igen, hogy az Ypsilon mindhárom motorral jó választás lehet. A kis benzinessel városban kellemesen könnyedén kezelhető, bár kissé idegenül, furán markolható gombbal megkoronázott váltóval bőszen kapcsolgatva elégséges dinamikával, rugalmasan lehet autózni; a 945 kilós saját tömeggel kimondottan fürgén cikázhatunk.
Hasonló érzés a kis dízelt vezetni, ebben kevesebbet kell kapcsolgatni - a teljesen más váltót. A Multijet motoros Ypsilon váltókarja nehézkesebben és bizonytalanul mozog, viszont a fogása kellemesebb, mint a benzineseké. És mindig jóleső érzés tudni, hogy városban 5,7, vegyes ciklusban 4,6, sőt, az automata váltóval 5,6 és 4,5 literes fogyasztásra számíthatunk csupán. Hangja alig van, de ha mégis átszűrődik némi moraj a vastag hangszigeteléseken, akkor is nehéz rájönni, hogy dízelben ülünk.
A nagyobbik benzines más világ: ez vadállatkodásra, lámpás csatározásokra és gyakori sebességtúllépésre készteti gépészét. Jól húz, harap, szép a hangja: igazi olasz temperamentumot kölcsönöz az autónak. Ennek ára is van: vegyes ciklusban a gyár szerint akár 6,5 literes fogyasztásra is számíthatunk - amit valószínűleg soha egyetlen 1.4-es vásárló sem tud majd produkálni: a legerősebb Ypsilon kívánja, hogy tolják neki, ahogy a csövön kifér, ihaj! Mindhárom motorra jellemző, hogy gázelvételre sokkal lassabban reagál, mint gázadásra: ez persze nem baj, csak fura.
Egy valami mégis volt, amit nem próbálhattam ki, pedig szerettem volna. Tudják, mi az az É.S.T.? Nem? Ugyanaz, ami a D.F.N. Dolce Far Niente, azaz Édes Semmittevés. Na, ez a szöveg aztán már tényleg nem férfiak számára íródott - ha hozzáteszem, hogy nem egy kellemes sörkortyolgatós tévénézés, hanem a manuálisan is kapcsolható automata váltó lapul meg a borzasztó szlogen mögött. Az árjegyzék szerint ez a váltómű pillanatnyilag csak a dízellel együtt kapható, felára 200 000 forint
A motor és váltó körül lévő miegyébbel sincs semmi baj, már ami a technikát illeti. A stabilizátoros első McPhersonok és torziós rúddal kapcsolt hátsó lengőkarok inkább a kényelem, mint a stabilitás felé hajlanak: az úthibákat, fekvőrendőröket Golf-kategóriás komforttal veszi a 2388 mm-es tengelytávú Ypsilon - pedig a Golf tengelytávja 2511 mm, sőt, a Puntóé is 2460. A helykínálat is bőséges, de azért inkább négyszemélyes az autócska, mint öt, hiába van középen is automata öv. A bemutatón a kedvünkért hatan is beültak a kasztniba - de az utolsó csinos leánynak már csak a csomagtartóban jutott hely, méghozzá 215, vagy előretolt hátsó üléssorral 290 liternyi.
És a beltér. 555 féle kialakítás, mondja a Lancia. Különböző szövet-, bőr- és hasítottbőr, azaz alcantarakárpitok, alufelnik és színek választékának szorzatából jön ki ez a szám. Minek ennyi, mondhatnánk, de kell: kollégámmal a bemutatón késhegyig menő vitát folytattunk: ő a barna bőrt védte, én a kék alcantarát. És ez csak két tahó férfi, kérem. Egy Ypsilon megrendelése valószínűleg a menyasszonyi öltözet összeállítása közben kialakuló endorfinszintet képes beállítani a női agyban.
Tekintsünk el a színektől, anyagoktól. Egy ennyi lehetőséget kínáló modellnél erre nem is érdemes szót vesztegetni. Mondok inkább néhány olyan apró kellemetlenséget és kellemességet, melyekkel minden verzióban találkozhatunk. Rossz, hogy az indexkar nem kezelhető a megszokott ujjnyújtással, nagyon hátra, messze a kormány mögé került. Jó a minden verzióban (Ypsilon, Argento, Platino) széria kétfokozatú elektromos szervokormány. Elegánsan masszív, egyedien formázott a kormány, formásak és kényelmesek az ülések, gyönyörűek a műszerek minden Ypsilonban. Kellemetlen, kissé Hajdú Energomat mosógépes a manuális klímás modellek forgatótárcsáinak fogása. Nagyon jó viszont a gyári BOSE hifi.
Ha elegendő tőke áll az Ypsilon-vásárló rendelkezésére, messze a mini kategória határain túl gondolkodhat extrákban, amelyek legtöbbjét csomagban is megkaphatja. A legolcsóbb széria-Ypsilon ára kimondottan versenyképes, 2 690 000 forint, első villanyablakkal, centrálzárral, állítható magasságú vezetőüléssel, két dimenzióban mozdítható kormányoszloppal, ABS-szel, EBD-vel és még némely egyebekkel. A legdrágább 1.4 16V Platino is a realitások talaján marad: 3 640 000 forint egy kétzónás klímás, bőrüléses, tempomatos, BOSE hifis kisautóért végülis tolerálható. Fura, hogy az ESP és ASR minden felszereltségben csak 169 000 forintos felárért vásárolható meg.
