Nem létező autó

Vezetni attól jó, hogy amitől autót vezetni jó lehet, ebben minden nagyon rendben van. Az új GS padlólemez minden eddiginél merevebb, a karosszériát teljes egészében lézerkardos jedirobotok hegesztették, a hosszában beépített V-motor és a hátsókerék hajtás se tesznek rosszat, ráadásul itt ez a futómű, amit maga a Toyota Szász Marcija, a futóműtervezés gyermek Mozartja tervezett.

Elöl kettős keresztlengőkar, hátul multilink, mindez sebesség függvényében segítő és áttételező szervokormánnyal. Nagyszerű, nagyszerű, nagyszerű. Kényelmesnek ultra, ugyanakkor hihetetlenül fekszi a kanyart. A GS a túlvállalt kanyarokban az orrát tolja kifelé, alulkormányozott tehát, de elviselhető mértékben. És ha az alulkormányozottság empirikus vizsgálata közben a kanyarban meglepetés vár, a fékezésre nem dobálja el a farát, hogy megpördüléssel ijesztgessen, kicsit elbizonytalanodik, és annyi, bűvészkedik egy kicsit az elektronika, mehetünk tovább. A GS nagyobbik, V8-as motorral szerelt (430) változatába rendelhető adaptív változtatható felfüggesztés is, de nekem ez így is bőven jó volt.

Az új GS formai szempontból azért fontos, mert ez az új Lexus-márkaarculat első képviselője. Az egységes dizájn lényege pedig állítólag annyi lesz, hogy a hűtőrács mélyebben helyezkedik el, mint a lámpák. Mmm... szép, szép kis orr. Vannak szögek, ahonnan határozottan félelmetes, egyébként inkább elegáns. A tíz Lexus-szín közül az ezüstöt és az olajzöld-metált láttam, mindkettő máshogy szép, egyelőre nem is tudnék választani.

Szép az oldalnézet, Matsumoto Kengo dizájner szerint pedig az oldalablakok a japán kalligráfiát idézik. Kellett idő, hogy meglássam, amire gondol; alighanem a hátsó ajtó díszléce lesz az írásjel, mely japánul "BMW-hokiütőt" jelent. És míg a kandzsikat kajtatjuk, észre sem vesszük, hogy a középső tetőoszlop annyira vastag, mint Akebono felkarja.

Belül bezzeg egyből észrevesszük, ha tolatni akarunk, vagy a besorolás miatt nézünk hátra - itt bizony a merev kasztni oltárán hoztak egy kis áldozatot, miképpen a csomagtartó esetében is. A 430 literes üreg nem nagy, a nyílása viszont kifejezetten kicsi, és általában ez a jól vezethető, merev autók egyik ismérve.

A tolatás végülis amúgy sem megoldhatatlan, a GS-ben is van tolatókamera, a Lexus LS-éhez hasonló számítógépes grafikával, ami mindig berajzolja, adott kormányállás mellett hová férünk be. A monitor egyébként 7 collos és érintőképernyős, úgyhogy szépen el lehet igazodni a gizmók között.

Na jó, a tükörállítás gombjait nem találtam, de csak amíg meg nem nyomtam egy PUSH feliratú gombot a kormánytól balra. Erre szépen kinyílik egy pultocska, amin további ritkán szükséges dolgokat is beállíthatunk.

Miyoshi azt is elmondta, hogy az új Lexus tervezésekor mind az öt érzéket számításba vették. A látás és a hallás már kipipálva, a belső szaga a maga észrevétlenségében is kellemes. Fogdosni se rossz, bőr, fa, már-már bőr plasztikákat idéző műanyagok, de a gombok nyomkodását is ide venném. Az ablakemelő gombját például annyira jó volt billegetni, hogy az élmény azonnal előhozta, amikor általános elsőben megettem a szagos radírt, mert egyrészt az illat, másrészt az a kellemes, ruganyos roszogás. Itt érkeznénk az ízleléshez, de ezen a ponton már tényleg túl vastagon foghatott a píár osztag ceruzája, mert autót nyaldosó és rágcsáló elvetemültről még nem hallottam.

A Mark Levinson hifitől nem voltam elájulva, jó, jó, gyári szinten mindenképpen, és például egyik-másik agyonajnározott Bose rendszerrel ellentétben nem öli meg az akusztikus zenét, sőt. De tény, hogy hallottam már nem nagyon sok pénzből épített, szebb hangú cuccot. Biztos, ami biztos, érdeklődtem Busánszky szakírónál, mi fán is terem Mark Levinson.

Nos hát, az isteni Mark nagy amerikai high end-tótumfaktum. De a céget, illetve a nevet már régen eladta, azóta már három márkát is megjárt, jelenleg a Red Rose-t erősítve árul drágán kínai erősítőket. És persze azért ez a motyó is elég jó, csak inkább azon álmélkodik az ember, hogy jé, de sok hangszóró (10 vagy 14, változattól függően), mint magán a zenén.

És ha már a zenénél és a hifinél tartuk, egy-egy készüléknél fontos kérdés, mire inspirál, akarunk-e rajta állandóan zenét hallgani, és ha igen milyet. Autóhifi esetén kórosan halogatjuk-e a hazamenetelt, és a parkolóban üldögelve fogadkozunk, jó, még ezt az egyetlen számot meghallgatom, aztán most már tényleg kiszállok.

Mire inspirál a Lexus GS? Megküldeni a szerpentinen? Méltóságtejesen végiggördülni a két rakparton az Árpád-hídtól a Lágymányosiig? Kellemesen végigautózni Tolna megye szép, dimbes-dombos országútjain? Hát nem. A Lexus semmire nem inspirál, pedig sokat gondolkoztam, de hiába. Egyszerűen mintha nem is létezne. A jó futócipők ilyenek, védenek és tartanak, de kellemesen szellőznek és úgy kényelmesek, hogy nem is jut eszünkbe, milyen kényelmes, mert megfeledkeztünk róla, hogy van rajtunk cipő. Mintha a mezítlábasságot fejlesztették volna tovább, nem a cipőt. Az új GS valami ilyesmi. A nem-cselekvő taoista vas.