345 szomjas ló benzinből és villanyból

2006.05.29. 08:34

Adatlap Lexus Gs 450h - 2008

  • 3456 cm3-es,V 6 hengeres benzin+elektromos
  • 345 LE @ 6400 rpm
  • 368 Nm @ 4800 rpm
  • fokozatmentes automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    5.9 másodperc
  • Végsebesség:
    250 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    7.9 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    9.2 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    7.2 l/100km
  • 14 800 000 Ft

A hibrid technika nem csak gazdaságosabb üzemű autók építéséhez jó. A GS 450h a tesztvezetésen 13 és 20 liter között fogyasztott, de úgy ment, mint a veszedelem, méghozzá valami nagyon különleges, eddig sohasem tapasztalt veszedelem.

A Toyota 1997-ben kezdte árulni a Priust, aztán tavalyelőtt megcsinálta a Prius II-t. Ezután tavaly nekiállt luxusmárkája hibridizálásának, elkészítette a hibrid SUV-ot, az RX400h-t. Ezt a Totalcar mind látta és szerette. Most a cégcsoport kijött a világ első hibrid luxuslimuzinjával, a GS450h-val. Örömmel fogadtuk a meghívást a bemutatóra, és ezt az autót is megnéztük, méghozzá Spanyolországban. És egy kicsit Angliában.

A malagai sajtóprogramon több turnusban mintegy ötszáz újságírónak dicsekedtek el az autóval. Az első hátsókerék-hajtású hibrid, az első 100 lóerő/liter teljesítménysűrűségű hibrid, a leggyorsabb hibrid, a legjobb gyorsulású hibrid, és így tovább. 1,9 tonnája hat másodperc alatt gyorsul százra. Katalógusfogyasztása vetekszik a konkurens dízelekével, károsanyag-kibocsátása messze jobb bárminél. Meg még van benne új navigáció, remek Mark & Levinson hifi, sötöbö, sötöbö, tehát a luxusautók kötelező tartozékai is.

A sima 430-as GS is nagy élmény lehet, de én abban nem ültem soha, így a hibrid GS már elindulás előtt is lenyűgözött. Vannak autók, amiket egy hétig vezetek, aztán semmire sem emlékszem, le kell passzírozni, majd törölgetőruhában kicsavarni az agyamat a számítógép előtt, hogy valami kicsurogjon belőle róla. A GS 450h nem ilyen.

Milyen már, hogy a tükör állításához le kell nyitni egy kis panelt a kormány mellett jobbra? Aztán ezen a panelen van még pár gomb: fényszórómosó, hátsóablak-róló (amit a GS a váltókar R-be húzásakor leenged!), ilyesmi. Szellőztetett-fűtött villanyos ülés, elektromos kormánymozgatás. Fantasztikus a belső világítás csillárja. Aztán az antisznobizmus netovábbja: a csomagtérfedél nem záródik gombnyomásra motorral, de ha nem csukjuk be jól, egy villanymotor egy kis gurtnival a helyére húzza. Extra, amit soha senki sem fog észrevenni, ki csinál még ilyet a világon?

És ezt a luxusűrhajót még vezetni is lehetett. Az itiner egy hosszabb és egy rövidebb útvonal alternatíváját kínálta, tengerparti sztrádán mehetett, aki pihent volna pár órát az esti sajtótájékoztató előtt, egy Andalúziában kanyargó hegyvidéki úton az, aki inkább mindjárt az első nap ki akarta próbálni az autót. Vállalkozó szellemű padtársammal természetesen gyorsan összeállítottunk egy harmadikat: elmentünk Gibraltárra.

Gibraltár

Jópofa hely, kis félsziget egy nagy sziklával. 6,5 km² területén angolok, majmok, és átmenetileg turisták élnek. Angolból nagyon sok van, mert Gibraltár az Egyesült Királyság része, 1830 óta brit koronagyarmat. Épp ezért szabályszerű határon kell átkelnünk, útlevél-ellenőrzéssel, esetenként csomagtartó-felnyitással. Ezt mi nem tudtuk, izzadtunk is rendesen, amikor pár autónyira az egyenruhásoktól ráébredtünk, hogy két magyar vagyunk egy belga rendszámú kocsiban, Spanyolországból angol felségterületre akarunk átlépni, és semmiféle okmányunk nincs a sokmilliós, vadonatúj Lexushoz.

Azért beengedtek. A közlekedési sajátosságokra rögtön felhívja a figyelmet, hogy a félszigetre behajtva alaposan körül kell nézni, nem jön-e repülő, mert a kifutópálya keresztezi az utat. Istenem, így fért el. Az icipici Gibraltáron autózni a legzsúfoltabb olasz városközpontokhoz hasonlóan horror, parkolóhely gyakorlatilag nem létezik, a szűk utcákban időnként vissza kell tolatni, hogy elférjen a szembejövő.

Ha sikerül átvergődni a temérdek kismotoron, buszon és gibraltári rendszámú (autójele GBZ, még jól jöhet keresztrejtvényfejtéshez!) autón, nem torkollunk be véletlenül egy zsákutcába vagy rácsos kapuban végződő magánútra, előbb-utóbb eljutunk az Európa-ponthoz, ami a félsziget vége, Európa legdélebbi pontja, világítótoronnyal és egy szép fehér mecsettel. Ha jó idő van, átlátni Afrikába.

Gibraltárnak arab neve is van: Dzsebel al Tarik (Tarik sziklája), itt szállt ugyanis partra 711-ben az első mór hódító, Tarik serege. 751 év arab uralom után foglalták el a spanyolok, majd 1704-ben jöttek az angolok. 1967-ben népszavazáson a helyiek úgy döntöttek, inkább maradnak angolok, mint lesznek spanyolok. Azért a spanyolok időnként még ma is elő-előveszik a témát. Állítólag addig lesz Gibraltár angol fennhatóság alatt, amíg majmok élnek a Szikla tetején. Gondolom a britek szaporítják, a spanyolok mérgezgetik őket; most a spanyolok lehetnek aktívabbak, mert egy majmot sem láttunk.

Olvasónk kiegészítése
A brit hadseregben egy (talán) ezredes vezetésével külön alegység foglalkozik a gibraltári majmokkal. Ezek a makákók nemzetségébe tartozó berber makákó faj egyedei. A katonai alegység feladata az állatok védelme, az etetés (nincs elegendő mennyiségű és minőségű természetes táplálék) valamint az állatok egészségügyi ellenőrzése. Az állomány (régebben) egy csoportot alkotott, és a beltenyésztettség elkerülése érdekében rendszeresen frissítenek afrikából származó egyedekkel. Mellesleg nem csak az állatokat kell megvédeniük, hanem tőlük az embereket, döntően turistákat. Noha a berber makákó nem a legagresszívebb a nemzetségben, de más fajokhoz hasonlóan gyakori, hogy váratlanul támad, ha nem tud több élelmet szerezni az őt etetőktől. A majmok többségénél a táplálék átadása nem társas gesztus, hanem az alárendeltség biztos jele.

Akár autópályán, akár kis mellékutakon autóztunk, néha összenéztünk, és leszögeztük: nagyon megy, de nem érezni. Letakartam az órát, kérdeztem, na most mennyi? 120? Aha, 180. A statisztikai hibát leszámítva (valami nagy AMG vagy M, szupersportautók, ilyesmi) gyakorlatilag nincs ellenfele. Egykedvűen löködi el az útból a jóval drágább európai felső-közepet és nagykategóriát, a sztrádán a Porsche Boxster sem tudott meglépni, pedig akart: az elegáns, simulékony külső egy brutális vadbarom szívét takarja. És az elegáns, simulékony belső is eltakarja, mert a száguldás akusztikai jelei nem jutnak be a kabinba.

Az ember beáll a sztrádán a belső sávba, a tempomatot feltolja 180-ig (tovább nem engedi az Agy), bekapcsolja a követőradart, és többé semmi gondja. A Lexus lassít, ha valaki kijön elé, gyorsít, ha az a valaki újra kimegy, bippel, ha valaki olyan hirtelen vág be, hogy nagyot kell fékezni; csak arra kell figyelni, hogy túl ne szaladjunk a lehajtón. Meg a traffipaxra. A hibrid rendszer egyik előnye, hogy lassításkor, tehát a követőradar fékezéseikor is, főleg áramtermelésre fordítódik az elnyelt mozgási energia, nem a fékbetét és tárcsa felmelegítésére. Leírva nem láttam, de hallomásból úgy tudom, nem kizárt, hogy egy GS hibriden egész életében ne kelljen fékbetétet cserélni.

Totalcar értékelés - Lexus Gs 450h - 2008

Kevesebbet eszik és nagyobb élményt nyújt, mint egy nemhibrid ennyilóerős benzines. Minősége tökéletes, kényelme kifogástalan, de durván szűk, és a dízel versenytársakat – talán – olcsóbb etetni.