Mackóarcú furcsaság, de sok szép alkatrésze van, és a belseje se büntet szándékosan, mint egy Dacia Logané.
A Linea limitált világautó. Négy kontinensen is forgalmazzák, gyártani fogják Bursán kívül Oroszországban, Indiában, Kínában és Brazíliában, de az értékesítési célterület inkább csak egyetlen világ, történetesen a harmadik. Milyen autó kell a harmadik világnak? Jó vicc, amikor a harmadik világba rajtam kívül beletartozik az iszlámabádi buszvezető, az irkutszki vízvezetékszerelő, Dr. Singh, plasztikai sebész Bombayből és Juninho, a Maracana-stadion greenkeepere. A Fiat szerint egyezik az ízlésünk, vagy legalábbis ha autóról van szó, leomlanak a nyelvi és kulturális korlátok.
Szívesen nevetgélnék is most a Linea enyhe bumfordiságán, de előbb finganék be AyaSofiába, mint hogy ilyet tegyek. A Fiat mostanában annyira rendbetette a dizájnt, hogy ha valamit formatervben mondanak, az úgy van. Panda? Sportos városinak és mobil erdészháznak egyaránt mutatós. Punto Grande? Új Bravo? Kategóriájuk ékkövei. És hamarosan itt a legújabb 500-as . Ráadásul üzletileg is gyógyulóban van a cég, tavaly Magyarországon azon kevesek között voltak, akik növelni tudták részesedésüket az általános recesszióban.
Nekem, a harmadik világbeli, versenyszférában dolgozó középvezetőnek tehát a következőképpen néz ki az ízlésem. Jobban szeretem, ha magas az autó, mint hogyha széles. Ja, az autó nálam értelemszerűen szedán, ha még nem mondtam volna. Viszont ha megnézzük a katalógust, csodálkozva láthatjuk, hogy a Linea, bár magasabbnak és keskenyebbnek néz ki, mint a Bravo, valójában bő 15 centivel szélesebb, ellenben 4 milliméterrel alacsonyabb. Az egész tehát csak optika, nem is igazán értem.
Ne olvadjon be a szürke közúti masszába, arra ott az Albea. Legyen méltóságteljes, diszkréten dekoratív, finom krómozással, nagyjából mint az új Bravo, de az ugye ferdehátú, tehát nem autó, elnézegetem egy újságban, na de a minaretem tövében?! Domborodjon a motorház, nagy kufferba jó pakolni, 500 liter, rendben, mehet. Esetleg legyenek rajta ilyen alfás tükrök, akár a Bravóról is, olyat a harmadik világban úgyse lát senki.
Murat, Dogan, Anadol
Az Otosan 1965-ben kezdett Ford Escortokat gyártani, és az Otosan nevéhez fűződik az első, majdnem teljesen török autó, az üvegszálas karosszériájú Anadol. Az Anadolban többféle Ford motor is volt, a könnyű, hátsókerekes kupé a drifterek álma, meg a szamarak is szerették, mint felénk a Trabantot.
Rajtuk kívül a Karsan rúg még labdába, ami 1966 óta a Tofas városában, Bursában gyárt Peugeot haszonjárműveket. A Tofas és Sahin szavakban az s-t tényleg s-nek ejtjük, mert a rendes török tipográfiában alul farka van. Egyébként az s ejtése a törökben is sz.
Vannak hivatalos közlemények, ahol minden állítás erősen túlzó, egyszer állítólag valaki egy szóról szóra igaz sajtóanyagot is kiadott, a Linea anyaga a vegyes igazságtartalmúak közé tartozik. Eleve kételyekkel fogadtam például, hogy egy négy magas emberből álló család is kényelmesen elhelyezkedhet az autóban. A tengelytáv 2,6 méter, ez annyi, mint az új Mitsubishi Colté, ami egy kategóriával kisebb, mint a Linea. Az új Fiat viszont közel sem ér véget a hátsó kerekek vonalában, négy és fél méterével a kategória leghosszabbja. Lábtér a hátsó ülésen tényleg van, de azért ott egy magas ember egy hosszabb úton keményen megszívja. Az én fejem 1,80-nál végződik, pont ahol a Linea teteje kezdődik.
