A magyarok jobban szeretik a Lexust, mint a nyugat-európai átlag. Az új japán csúcslimuzin meg csak erősíti a kötődést.
Itt az új LS! AVS, EPS, VGRS. VDIM (ECB, ABS, EBD, TRC, VSC), PCS. VVT-iE, D-4S, LKA, ACC. LDW, PTC, HMI. Tovább is van, mondjam még?
Figyelem! Itt most nem a rövidítések kifejtése, hanem terjengős élménybeszámoló következik az autóról. A lelketlen technokraták, aki Autókatalógussal a párnájuk alatt alszanak, és nem érdekli őket a líra, nyugodtan ugorják át az egészet, a cikk végén találnak egy szómagyarázatot.
Kezdjük ott, hogy megérkeztünk Nizzába. A Cote d'Azure-ön még durvábban érezhető ez az egyre idegesítőbb klímaváltozás: húsz fok volt, a pálmafák vidáman hajladoztak a decemberi tavaszban a reptéri parkolóban. Alattuk pedig, egy kis elkerített részen ott állt vagy egymilliárd forint ára személygépkocsi, ami LS-ből alig több harminc darabnál.
Szép autó, elődeitől eltérően egyáltalán nem hasonlít Mercedesre. A Lexus L-Finesse-nek nevezi azt a formavilágot, melynek össze kéne kötnie az összes modellt, és tényleg, határozottan vannak formai egyezések az IS-sel. Csak az nagyon dögös, ez meg nem. Mert másnak szól.
Az IS a 3-as BMW-től irtózó fiatal yuppie autója. Az LS ugyanezé a yuppié, amikor már megöregedett, elnehezült, beválasztották az igazgatótanácsba, de rájön, hogy a Mercedes S-től is irtózik. És a feltűnéstől is. Meg az agressziótól. Szóval pont ilyen lágy vonalú, békés megjelenésű bálnára vágyik. Nézzék meg a tengerparton lőtt képeket, egész jól sikerültek (ez nem dicsekvés, magam is meglepődtem): pálma, víz, majd' harmincmilliós autó, de egyiket sem fogják háttérnek beállítani a kisiskolások. Az S Mercit igen, a 7-es BMW-t esetleg, az A8-at biztosan, de ezt nem.
Kávé, süti, indulás. Megkapjuk a világon először tényleg bankkártya méretűre sikerült kulcsnélküli kulcsot, bedobáljuk a táskákat, beülünk. Jaj, mondom, a telefon a táskában maradt. Megnyomom a gombot, kinyitom az ajtót, kiszállok, hátrasétálok, és várok. Kényelmes a motoros csomagtérajtó, de baromi lassan emelkedik , kézzel siettetni meg nem lehet. Még csak harminc vagyok, nem jött el az én időm: két évtized, kis mészlerakódás az ízületekben, és pont időre nyílik majd. És húszéves korában majd talán meg is tudom venni.
Visszaülök, most a társamul szegődött kolléga száll ki valamiért, addig nézelődöm. Lágy bőrök, nagy, négyküllős kormány, életem eddig tapintott legkellemesebb tetőkárpitja, érintőképernyő, szépség, minőség és teljes jellegtelenség. Akármekkora, akármilyen erős, akármilyen drága, akármilyen gyönyörűen kúszik fel az ajtógomb köré a bőr, lelkében ez is Toyota. Még a rettenetes, szürke vagy rikítóvörös faberakásoknak se tudok annyira örülni, mint egy nagy németben, mert itt ez valahogy nincs semmilyen hangulat, amit ez a perverz autógyártók által oly kedvelt giccs el tudna rontani.
Annyi a gomb, kapcsoló, mint égen a csillag. Már előre rettegek, hogy a tesztút java részét a rettentő vastag LS-kézikönyv tanulmányozásával fogom tölteni. Aztán elindulunk (se zaj, se vibráció, ez természetes), elkezdem használni az autót, és meglepődöm: minden ott van, ahol lennie kell. Szellőztetem a fenekem, szól a rádió, megy a navigáció, memorizáltam az ülés összes beállítását, felhúztam a hátsó napvédőket (gombbal persze), beállítottam a tempomatot, minden gond nélkül.
Lassan elkezdem magam kellemetlenül érezni. Már kipróbáltam a légrugós aktív futómű Sport és Comfort állását, a váltóvezérlést is váltogattam Power és Snow között, behajtottam a külső tükröket, lemostam a fényszórót. Fűtöttem a kormányt, párátlanítottam a szélvédőt, még a klímát is sikerült utána kikapcsolni az érintőképernyőn két mozdulattal, és még egyszer sem akadtam el.
Mindent azonnal, a legnagyobb természetességgel meg tudok csinálni ebben az eddig sosem látott autóban, amit akarok, már mindent meg is csináltam, amit csak ki bírtam találni, és már kicsit félek is. Még mindig vannak gombok, fura feliratokkal, némelyik ráadásul a kormányon, tehát biztosan fontos, de mi a franc lehet? Párat megnyomok, pár üzenet megjelenik valamelyik képernyőn, de nem tudom, mit tettem: az autó megy tovább, én nem veszek észre semmit.
A Lexus itthon
A szervezők úgy vélték, a bemutató második napjának hajnalán, alig pár órával az éjszakába nyúló masszív, jóféle borokkal kísért vacsora, majd a bárban legurított különféleségek után egy Powerpoint-prezentációval lehet a leghatékonyabban kidörgölni az álmot a meghívottak szeméből. Sokan aludtak, páran le se jöttek, én a magam részéről a vaskos lexusos ajándéktollal (a Hiénában hamarosan pályázható!) kitámasztottam a szemhéjamat, és igyekeztem figyelni a számokra.
2003-tól 2006-ig vizsgálva az újautó-eladásokat az látszik, hogy a legutóbbi három év visszaesése ellenére a luxusautók piaca folyamatosan nő. 2003-ban 208 500, tavalyelőtt 208 200, tavaly 199 ezer autó kelt el, idén, úgy néz ki, csak 190 ezer fog. Ezzel szemben a prémiumautók piacán az eladási darabszámok rendre 5200, 5800, 6200, 7000. A Lexus által is fogyasztott torta tehát egyre nagyobb. A márka pedig egyre nagyobbakat harap belőle.
2003-ban mindössze másfél százalék jutott neki, némi konc abból, amit a német és svéd márkák meghagytak. Tavalyelőtt 1,8, tavaly már 1,9%-ot harcolt ki magának, aztán jöttek a hibridek, jött az új IS, és idén a Lexus már 3,9%-os piaci részesedéssel, 260 eladott autóval számol. Ez még mindig nem sok, ha az Audi 25, a Mercedes 22, a BMW 19 százalékához viszonyítjuk, de nagyon sok ahhoz képest, hogy Európában csupán 1,4%-on állnak! A magyar tehát szereti a Lexust.
Aki még nem alszik, megérdemli, hogy az egyes típusok értékesítési arányát is megismerje. 2006 novemberéig az eladások 48%-át tette ki az IS, 28-at az RX, húszat a GS, hármat az LS, egyet (két darab autóról beszélünk) az SC, ez az alig ismert kupé-kabrió. Még két érdekes adat: a GS és RX sorozat 68%-át hibrid hajtással, az IS-ek 58%-át dízelmotorral adták el (ebből ugye nincs hibrid).
A kétzónás klímás, állíthatatlan hátsó ülésű, a leglátványosabb elektronikus biztonsági miegymásokat nélkülöző alap-LS ára Magyarországon 24 millió forint, a Mark&Levinson cuccal, parkolóautomatával kiegészített autó 25,42 millióba kerül. A lexusosok úgy vélik, ezekből a csumpi fapados modellekből alig kel el egy-két darab, hiszen a vevők már csak sznobizmusból is inkább a csúcsmodellt, a 28,96 milliós Presidentet választják majd, az öszes hárombetűssel.
Az LS értékesítése január 12-vel indul nálunk, a 2007-es terv 16 darab autó eladása. Ebben már az LS600 hibrid is benne van, az majd jövő év derekán jön.
