Érdekes, de amúgy a belseje alapján kicsit ódivatúbb a tényleges koránál: nyilván eleve idősebb srácoknak készült, nem a yuppie-knak. Igaz, a színösszeállítás is komorít a belsején egy kicsit. Mindenesetre olyan szép benne a fa, hogy elsőre műanyagnak gondolná az ember, mert a többség még nem látott ennyire gyönyörűt. A műszerfal közepén, a faburkolat alól fordul ki a navigáció képernyője, ami mai szemmel már kicsit vastagabb, kisebb fényerejű és felbontású a kelleténél, de ezt tudjuk be az elektronika hihetetlen fejlődésének. Pár éve még csoda volt. Gergő persze most azon dolgozik, hogy akár tolatókamerához is használható legyen a képernyő, mert ugye kissé bosszantó, hogy ott van valami, ami nem jó semmire.
Egy szinttel alatta van a klíma szabályzása, természetesen Fahrenheit-fokokban. Hiába, az embernek meg kell szoknia ezt, ha amcsiból hoz magának kocsit. Ha fázol, feljebb kell léptetni, ha meleged van, lejjebb – és kész. A következő szinten a rádió van, amit ha alaposabban megnéz az ember, észreveszi, hogy nemcsak magnó van benne, hanem egy hatlemezes CD-váltó is.
Miért borzalmas?
Ez a Fahrenheit-fok azért undorító, mert még a nulla fok sem stimmel (-17,778 Celsiusnál van nulla Fahrenheit-fok), így a XVIII. század elejéről származó skálát nehéz fejben átszámolni. Először is, ki kell vonni belőle harminckettőt, megszorozni öttel, majd elosztani az egészet kilenccel. És már meg is kaptuk, hogy pl. a 72 Fahrenheitre állított automata klíma tulajdonképpen 22,2 fokot állít elő.
világ megosztottságát
Na de hogy jött ki ez az ökörség Daniel Gabriel Fahrenheitnek? Szegénynek esze ágában sem volt, hogy megossza a világot; amikor az egészet kitalálta, Anders Celsius még gyermek volt. Fahrenheit a jég és szalmiáksó keverékének olvadáspontját választotta nullának, az emberi test hőmérséklete (36,7 Celsius-fok) volt a másik támpont. Ezt a tartományt kétszer tizenkét részre osztotta, majd még ezeket a részeket tovább negyedelte, és már kész is volt egy 96 fokból álló skála. Bár ez nem tűnik praktikusnak, ám a víz olvadáspontja (vagyis a nulla Celsius) pont 32 Fahrenheitre jött ki. Csakhogy később újraskálázták egy kicsit a dolgot, mondván, hogy a víz olvadáspontja és forráspontja között legyen pontosan 180 fok, így csöppet eltolódtak az értékek: ami 96 fok volt eredetileg, az ma 98,6.
Az SC hiába nyitható, mégsem érzi úgy magát az ember benne, mintha egy levágott tetejű tejesdobozban ülne: a karosszériaszilárdság rendben van. A krómfelnis kerekek óriásiak, a nyomvályúk szeretik megvezetni a 18-as gurigákat, de alapvetően nyugodtan megy egyenesen. Viszont jól leplezi, mekkora erő van benne.
Nem tudom, mi az oka, hogy a Toyotákban valamitől lenyugszik az ember, és igazából nem is akarja nyomni a gázt. Ez, talán az Aygót leszámítva az összes autójukra igaz, erre a Lexusra is. Aztán eszembe jut cirkálás közben, hogy megnézzem, megvannak-e még a lovak. Kövér gáz, és a nyolchengeres VVT-i motorról kiderül, hogy akkor is halk, ha forog. De iszonyatosan húz és végtelen hosszan. A váltó eleinte komótosan gangol vissza, majd észlelve, hogy itt menés van, felveszi a ritmust. A mérföldskálával könnyebb a dolgom, mert szokás szerint van belül egy segédskála. Teljesen reális, hogy hét másodpercen belül van százon az SC, de utána is megy: nyugodtan, ám határozottan. A váltója egyébként ötfokozatú, de még nem a ma divatos léptetős rendszerű, hanem megvan a komplett D-4-3-2-L sor, amit a műszeregységben is kijelez – a téli és a power (PWR) programot külön kell kapcsolni, az elsővel nyugodtabb, a másodikkal idegesebb. De igazából tökéletes a normál program is. Egyébként később, 2005-ben kapott hatfokozatú automatát a típus.
Bár a régebbi Lexusok kipörgés- és élvezetgátló elektronikája nem volt a topon, az SC 430-é meglepően jó, gyors és finom. A padlógázas gyorsításokra nem reagál azonnali gázelvétellel, a kocsi megriszálja egy kicsit a fenekét a száraz aszfalton, és halad tovább. A kormány könnyed, inkább krúzolásra termett, de amikor már gyorsan megyünk, egész határozottá válik. És a fék? Fog.
Valahogy az egész autó ilyen. Bagatellizálja a dolgokat. Kétszázzal menni? Nem kunszt. Megállni? Nem kunszt. Az ember úgy érzi, hogy ez az egész gyors autózás annyira könnyen megvalósítható dolog, ráadásul egy nyitható autóban, hogy nem is érti, a többi kis pöcsköszörű miért ordít, kínlódik és nem halad. És ebből táplálkozik a vezető felsőbbrendűség-érzése, még akkor is, ha épp kettővel gurul az SC-vel. A többieknek egy szerencséjük van: közben elaltatja valamilyen trükkös módszerrel a vezető agresszivitását.
És mi van a típushibákkal? Nos, egy Rolls-Royce esetében ilyet illetlenség lenne kérdezni, egy Lexusnál meg felesleges. Mivel Európában is forgalmazzák a típust, teljesen normális csatornákon beszerezhetők hozzá az alkatrészek, gyorsan, flottul és meglepően normális áron – ettől a részétől nem kell félni. Nem gyakori autó itthon, valamiért mi magyarok nem annyira kajáljuk a nyitható autókat, meg a velük járó feltűnést sem. Ja, és a drágaságát sem, hiszen hétmillió alatt nem is lehet találni a piacon. Gergő szerint nem igazán nagy üzlet behozni Amerikából, regadóval, forgalomba helyezéssel ugyanott van az ember, mintha itt vett volna egyet. Viszont az határozottan a tengeren túli vásárlás mellett szól, hogy ott van választék.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
