Teszt: Fiat Marea 1.6 ELX

	Még a ködlámpaizzó is H1-es. A vetítőlencsés fényszóró lehetne kicsit erősebb is.

A Brava és a Marea a B-oszlopig azonos, ha a lökhárító eltérő gumicsíkjait nem számítjuk. A B-oszlopot elhagyva viszont a Marea klasszikus négyajtós szedán formáját rajzolja ki, ami kb 20 centivel hosszabb a Bravánál. Létezik kombi változat is, Weekend néven, tekintélyes méretű raktérrel.

A nagy Fiat tervezésekor hatalmas fehér zászlók lobogtak a Fiat-központ ablakaiban. Ennek jele, hogy az eredményt elnézve a mérnökök sem küzdöttek elég eltökélten, nehogy má' kompaktautó alapjaira kelljen középkategóriásat álmodniuk, de legkevésbé a marketingesek hittek a projectben: nem verték Agnelli úr asztalát, hogy a designerek legalább egy kicsit tervezhessék át az autó orrát, ahogyan az például a Golf-Vento testvérpár esetében történt.

Ráadásul a hivatalos prospektusban olyan alapkövetelményeket emeltek ki az autó "legkorszerűbb konstrukciós megoldásai" között, mint "a független felfüggesztés" és "az átlós osztású, kétkörös, rásegítős fékrendszer." Szép, szép, de ezek a megoldások már a Boney'M csúcskorszakában sem számítottak műszaki kuriózumnak.

A bravás örökség, valamint a reklám- és a marketing finoman fogalmazva is visszafogott volta együtt eredményezhették, hogy a Marea-cikket hajszál híján az Autós bukták rovatba kellett helyeznünk. Mivel világszerte keveset adtak el belőle, a használtpiacon sem dominál. Felderítőcsapatunk mindazonáltal megállapította, hogy állandó a felhozatal, csak keresni kell.

A Marea kivitele fokozza a bizonytalanságot: alsó-e a közép vagy felső? Pozitív, hogy a Brava-család, így a Marea kidolgozása és anyagai igényesek, jó minőségűek. Egy példa: a levegőbeömlők tekerentyűi már az első generációban is gumírozottak és rugós csillapításúak, pedig a modell megjelenésekor, 95 végén ez még nem volt divat. Ugyanakkor hiányoznak a felső-középre jellemző valódi, nemes anyagok, a Mareában mindenfelé csak műanyag és műanyag kerül a kezünk ügyébe. Ha egynémely versenytárs ordítóan plasztik fabetétei nem is hiányoznak, egy kis alu díszítés, króm, valódi bőr feldobná a belsőt.

A kárpitozás szintén nem veheti fel a versenyt a kategória éllovasaival, nem teljesen pontosak a varrások, a végek nincsenek jól eldolgozva, de ez csak azokat izgassa, akiknek nőrokonai hajdanán kacérkodtak a ruhaipari szakközép gondolatával. Az én figyelmemet is az az unokahúgom hívta fel rá, aki a nadrágjaimat szokta rám igazítani. Mindenesetre érdekes a dolog, hiszen az autó végső soron Versace, Gucci és a többi szabómester hazájából származik.

Az összeszerelés minőségét jelzi, hogy az általam használt autó beltere még három év budapesti nyomulás után is teljesen zajtalan: nincs zörgés, nyikorgás, recsegés; a Braváénál igényesebb zajcsillapítás pedig a motor- és futóműzajokat szűri ki.

A komfortérzetet finom, a póriasabb Baravákban nem létező apróságok garantálják, a felhajtható könyöktámaszok (elöl-hátul), a hátsó ülések előtti komplett szellőzés-szabályozó konzol, az utastér ravasz, többpontos belső világítása (ELX-felszereltségtől), az állítható gerinctámasz. Éjszaka a műszerfal fényrajza is gyönyörű. Olasz design über alles.

Marea-tulajdonosok gyakran lógatják az orrukat mindenféle apró hiányosság miatt. Ajtókapcsolók haláloznak el idő előtt, a gerinctámasz is hamar feladja a harcot, a hátsó üléssor rögzítése időnként szólókoncertet rendez. A műszerfal hibajelző lámpái is képesek rémisztő dolgokat mutatni, de ezek a gondok szerencsére leggyakrabban sima kontakthibára vezethetőek vissza.

A fő szerkezeti elemek ellenben megbízhatóan működnek, bár az elterjedt 1.6-os benzinmotor képes a tulajok idegét őrölni (és pénztárcáját fosztogatni) megrepedő kipufogóöntvényeivel és a vezérlő számítógép esetenkénti makrancoskodásával.

Ami a vezetési élményt illeti, a Marea határozottan dögösebb számos konkurensénél. A kezelőszervek kifejezetten finoman működnek, a szervo remek (kormány: 2.9 fordulat ütközéstől ütközésig), a fékek zseniálisak, a kuplung mint a vaj. A sebváltóra rá kell érezni, de utána teljesen felhasználóbarát. A futómű ésszerű kompromisszum: alapvetően komfortos, de az élményautózást is bírja, különösen a magasabb felszereltségi szintek 195/55R15 gumijával.

Motorokból sokféle került be a Mareába: az 1.4-es 12 szelepes benzinest és a 75 lovas turbódízelt rögtön ikszeljük is ki - ezek egyszerűen gyengék az autóhoz. Az 1.6 16V (103 LE) és az 1.8 16V (113 LE) már megmoccantják a gépet; közülük az 1.8-as lényegesen kifinomultabb, elsősorban a Hitachi gyártmányú vezérlőrendszer és a precíz légmennyiségmérő jelentik az előrelépést. Gázadásra mindkét motor visszamorog, teljesítményük alacsony fordulaton egy kicsit ványadt, ellenben háromezer felett bekapcsol a nemlétező turbó - innentől egészen a leszabályozásig robbanékonyan mozgatják az autót.