Sportos kisugárzás

Teszt: Mazda 323F 1.5 - 2000

2000.10.18. 10:59

Azon a hétfői napon, amikor átvettem a 323-as teszt autót kicsit tartottam tőle. Mivel nem kelti nagy autó látszatát, nem hittem, hogy kényelmesen megjárjuk vele a Párizsba vezető, oda-vissza 3.000 Km-es utat. De a Mazda hasonlóan kellemes csalódást okozott, mint az a japán turista, aki az Eiffel-torony alatt magyarul szólalt meg.

 
   
   

Bemelegítésnek még a hétfői napon megkerültem a Balatont, körülbelül 500 kilométerrel növelve a számláló állását. A félezer kilométeres utat az autó zokszó nélkül leküzdötte, csak az üzemanyagszint-jelzőt sikerült szinte teljesen lenulláznom, ami meglepett, hisz a Mazda 1.5-ös motorja kifejezetten takarékos szerkezet hírében áll.

A Mazda 1998-ban bemutatott új 323-as sorozatát nem Japánban, hanem az európai Oberurselban székelő design-stúdiójában tervezték. Nem csoda, ha a 323F-en első ránézésre feltűnik felmenőivel szembeni hűtlensége. Az elődei mind egyértelműen sportos karakterű, erősen csapott hátú autók voltak, ezzel szemben a mostani 323F inkább nevezhető kombinak. Érdekes módon sportos kisugárzását még így is megtartotta az F széria, és ez nem is merül ki a külsőben, illetve az opcióként rendelhető tartozékokban. Az autó menetteljesítményeivel, útfekvésével fiatalos lendületet sugároz, már amennyire az 1,5 literes motor engedi.

 
   
 

A Mazda motorja nem született erőművész. 1.489 cm3-ből 16 szelep segítségével 88 lóerőt és 132 Nm-t csaltak ki a japánok, ami átlagosnak mondható - a külsőhöz képest kissé haloványan teljesít. Főleg akkor éri csalódás az embert, ha sportosra veszi a figurát, ahogy ezt a sportos dallamokra hangolt kipufogó is ösztönözné. Mindezek ellenére csendesen és nyugodttan tűri a terhelést, csak 4000-4500 fordulat fölött kezd hangossá válni, de a motor ilyen mértékű hajszolásának csak az autópályán van értelme, ott pedig már úgyis a szélzaj dominál.

Ami viszont nagyon kellemes volt: a kormány pontos és könnyed járású, a pedálok is jó elhelyezésűek, nagy tappancsal is gond nélkül használhatók. Egyedül a gázpedál puhasága szokatlan, de ez csak az első 50-100 km-en követelt figyelmet. A váltó precízen kapcsolható, ahogy a Mazdákban már megszokhattuk. A fékek lehetnének kicsivel hatásosabbak. Határozottan hiányzik a két hátsó tárcsafék, még akkor is, ha ABS kontrolálja a tárcsák és dobok tevékenységét.

 
   
   

A belsővel folytatták az elkezdett irányvonalat, azaz a sportosság - csaknem hiteles - mímelését. Az autó belsejében kemény tapintású, és kiváló minőségben összeállított műanyagok dominálnak Ezt a egyhangú képet bolondították meg az ajtókra és középkonzolra szerelt alumíniumot utánzó műanyaggal, ami egész pofás, de sajnos jóval gyengébb minőségű, mint a többi burkolóelem. Kis odafigyeléssel jobb anyagot is találhattak volna ide. A műszereket egyszerű, háromrészes csoportba gyűjtötték, és az egésznek fehér hátteret adtak piros megvilágítással. A látványt a jó fogású Nardi bőrbevonatú kormánykerék koronázza.

Ülések három fajta anyagból vannak összeállítva: az oldalak finom tapintású velúr jellegű szövetből, az ülőfelületek erős szövetből (ugyanez az anyag került az ajtókra is), a derék- illetve combtámaszok pedig alumínium-szürke színű perforált műbőrből készültek. A Mazda személyautóknál megszokottá vált, hogy az anyósülés támlája a vízszintesig dönthető, ez alól a 323F-sem kivétel. Az első ülőalkalmatosságok jó oldaltartásúak, s ezt még tovább javítja, hogy a vezető alatt még magasságban is állítható az ülés.

 
   
 

Ám ez sincs ingyen, cserébe a hátsó ülések ülőfelülete kifejezetten korlátozott kényelemmel bír. Ezen még a több fokozatban állítható háttámla sem tud javítani. Ugyanakkor nagyon tetszett, hogy az egész hátsó ülést támlástul mozgatni lehet, így 17 centiméterrel lehet megtoldani a raktér hosszát, vagy ugyanennyivel megrövidíteni az utasteret. A csomagtartó bővítése nem jön rosszul, mivel alaphelyzetben csak 355 literes. Természetesen az ide-oda tologatáson kívül osztottan dönthetjük is a hátsó üléseket.

A Mazda 323F 1.5 menetteljesítményei egészen bíztatóak, a 177 Km/órás végsebességét (ami az óra szerint 182Km/óra) itthon szinte ki sem lehet használni. Németországban, ahol köztudottan nincs sebesség-limit az autópályán, megkóstoltuk az F-et. A 150-160-as utazótempót a legnagyobb természetességgel viselte, miután szép komótosan felgyorsult. A száguldozásnak csak a motor szomja szabhat határt, ilyenkor ugyanis a megszokott 9 helyett akár 10-12 litert is beszürcsölhet, és ezen már elgondolkodik az ember.

 
   
   

Az autó 3,8 milliós ára nem kevés, hiszen ezért a pénzért már szinte bármelyik márka alsóközép-kategóriájú 5 ajtós vagy kombi típusát megvehetjük. A Mazda mellett szól a négy légzsák, az ABS, az első elektromos ablakemelő, az elektromosan állítható és fűthető külső tükrök, az első ködfényszórók, a rádióirányítású központi zár, a légkondicionáló, és a három év (vagy százezer kilométer) garancia. Ezektől a felszerelésektől persze még nem lesz alkalmi vétel a Mazda 323F 1.5, de legalább egy jól felszerelt, szép és biztonságos autót kap a pénzéért, akinek fontos a praktikum, de kicsit sportosabban gondolkodik az átlagnál.

Technikai adatok:

Motor: soros négy hengeres elől keresztben beépítve,
1498 cm3, DOHC,
88LE 5500 ford/perc
132 Nm 4000 ford/perc
Váltó: teljesen szinkronizált 5 sebességes
Méretek: Tengelytáv: 2610 mm,
HxSZxM: 4200x1705x1410 mm
Csomagtartó: 355 liter

Menetteljesítmények: Végsebesség: 177 Km/óra
Gyorsulás 0-100 Km/órára: 11,9s
Átlagfogyasztás: 9 liter*
* három személlyel és teli csomagtartóval.