A repülőgép meglódult a kifutón, egyre gyorsuló tempóval igyekezett elérni a felszállási sebességet. Az utasok békésen ücsörögtek, egyedül az előttük álló két átszállás nyomasztotta őket. Aztán a pálya felénél a gép hirtelen befékezett, majd lassítva az aszfaltcsík egyik keskeny leágazásához gurult, és megállt.
Így indult a Mazda3 felújított változatának sajtóbemutatója. Aztán a gép visszagurult a pakolóhelyéhez, és aznap már nem szállt fel. Valami műszaki hiba történt. Se másik járat, se egyéb megoldás nem adódott, hogy még aznap Szardíniára érjen a csapat, ahol az autók vártak ránk.
Pár nap múlva kiderült, hogy ausztriából van esély néhány autót ideszállítatni, és pár napig autózhatunk velünk, ami még jobb is, mintha a sajtóbemutatón csak néhány óráig kerülnénk kapcsolatba velük. Nekem a 2.0 GTA elnevezésű jutott, és a repülőgépen érzett félelem - mert betojtam ám rendesen - kezdett újra rám törni.
Mert valami történt. Mostanában csak jó autókat kaptam a kezemhez. Tudom, hogy ennek meglesz a böjtje, és ettől félek most. Itt az átsimított Mazda3, ráadásul a legerősebb motorral. Nem tudom, mire gondoljak a múlt heti, sokkoló 6-os MPS után. Ugyanaz lenne zanzásítva? Ha igen, félhetek tovább, ha nem, reszkess nekem...
Nemcsak az autót kaptam meg, de a komplett sajtóanyagot is, meg prezentációs pps-eket, meg néhány sajtófotót; szóval összejött a szokásos esti altatóadag. A prezentációkba belenéztem, a rettentő hosszú - 25 oldal, apró betűkkel - sajtóanyagot meg sem kíséreltem végigolvasni. Annyi mindent írtunk már a Mazda3-ról, sőt különböző változatairól is, hogy szerintem bőven elég lenne most csak az újításokat megemlíteni, hiszen annyi minden nem történt, hogy az jelentősen változtatna az autón. Ami, ha jól emlékszem, egyébként jó.
A módosítások nagyjából hat (hét) szóban foglalhatók össze: hűtőrács, hátsólámpa, belső anyagok, felszereltségek, motorok. De persze nem lehet ennyivel elintézni, ezért kicsit kifejteném a dolgokat. Szívem szerint onnan kezdeném, mennyire sikeres modell a 3-as a Mazdánál - 3 év alatt több mint 2000-et adtak el itthon -, de egyrészt a gazdasági adatok rettentő unalmasak egy autóról szóló írásban, másrészt annyira szeretném már leírni, hogy úgy néz ki, mint a BMW-nél az 1-es sorozat.
Meg még azt is, hogy olyan a színe, mint a 6110-es Nokiának, hol kék, hol zöld. És most, hogy végre elsütöttem azt a két viccesnek szánt dolgot, ami négy nap alatt eszembe jutott az autóról, térjünk vissza a menetrendhez. Szóval a Mazda3 nagyon fogy, szeretik is őt az emberek. Egy fejében csöppnyi ész, nem lesz sorsa túl nehéz. Főleg most, hogy még jobban a vásárlókra hangolták.
Az erőteljesebb vonalakkal, a karakteres hűtőráccsal, a még mindig bizarrul kidudorodó farral - akár rá is lehet könyökölni a hátsó sárvédőre - a külseje valóban előnyére változott. A belsőben nincs mit keresni, majdnem ugyanolyan, mint amilyen volt, a választható kárpitokban van változás. No, meg a műszerek hátlapjai, a kezelőgombok anyaga változott... szóval csupa-csupa ilyen kis finomsággal kényeztetik a leendő 320 vásárlót, akikre idén szeretnék rávarrni az új 3-ast. Erről a piperkőcösödésről találtam egy nagyon megható mondatot a sajtóanyagban, ami tényleg találóan fejezi ki a változást: Prémium hatás igen magas minőségérzettel!
