Cifra nyomorúság

Értékőrzés

Mert nem csak újkorában, most is szép summára tartják a százkilencveneseket. Jó állapotú, de mégiscsak 16 éves, alapfelszereltségű tesztalanyunk 800 000 forintért cserélt nemrégen gazdát. Gyorsan rákukkantottam a hasznaltauto.hu hirdetési fórumra, ez az átlagos ár. Húsz év feletti, gyaníthatóan a végelgyengüléshez közeli (sokatmondóan a "korának megfelelő állapotban" szavakkal jellemzett) példányokat már 300 ezerért találunk, de létezik arcátlan, aki az erősen kamaszkorú járgányáért még másfélmilliót remél.

Pár szó a gyakorlati tapasztalatokról. A középkategóriás, 442 centiméter hosszú jármű éppen kényelmes 2+2 felnőttnek vagy a két szülőre, három gyerekre, négy kerékre optimalizált családnak. Mármint kisebb gyermekeknek, laklikat súlyos büntetés lenne begyömöszölni oda. Az (elöl villannyal működő) ablaktekerőkön kívül nem sok mindent találnak az utasok, amivel testre szabhatnák a kényelmüket. Talán a klímaberendezés híján fontos szerepet kapó tolótetőt (ékes német nyelven: Schiebedach - még sosem láttam helyesen leírva a /fél/műveltségükkel kérkedő hirdetők által) említeném.

Központi zár, jobb tükör motorral, ABS, szervokormány, és ennyi - spórolhattak a korabeli prospektusok oldalszámán. Ami kevés tartozék benne van, mind működik; az autóvillamosságis persze szűk negyedóra alatt végezne a teljes felülvizsgálattal. A csomagtér térfogata közepesen kicsi: kétszemélyes, egyhetes nyaralásra el tudnék indulni vele, de négy főre muszáj lenne elcsúfítani egy tetődobozzal.

Ha türelmesen kivárjuk, míg eléri, százhússzal kocoghatunk vele az autópályán. Efölött egyre erősödő búgás jelzi, hogy az élettartam rovására akarunk rohanni. A pozitív meglepetést mégis az alacsony zajszint jelentette. Azt hittem, hogy a (gyártói dimenzióban) szerény méretéből, felszereltségéből és motorizáltságából finoman szüremlő igénytelenség a menetzajokban is megnyilvánul. Tévedtem, az említett utazótempóig feltűnően csendes, nem kell félnünk a halláskárosodástól. A fogyasztás elfogadható: 7-8 liter száz kilométerre.

Szervizköltségek

A vásárlók tetemes része az infarktusveszélynek erősen kitett középkorosztályból verbuválódik. Lássuk, jelent-e fokozott kockázatot az alkatrész- és szervizszámla megpillantása?
Nos, először is én beérném Anti mester (régi szaki, olyan olajos kezű - szöszmötölős fajta) olcsón megvehető szaktudásával. Aki piszkált már bármilyen dízel targoncát, ezzel is elboldogul: baromi egyszerű szerkezet.
Az alkatrészek ára csillagászati lehetne, ha nem állna minden bontóban legalább féltucatnyi, szinte hiánytalanul. A lerakatok tulajdonosai átkozzák a percet, amikor egyet is vásároltak, annyira nem akar fogyni a készlet.

A fogyó kellékeknek a Bárdinál néztem utána. Féktárcsa 6 ezer, első sárvédő 6800, motorház 30 ezer, fényszóró szintén, porlasztócsúcs 6800, hűtő 26 ezer, hátsó kipufogódob 22 ezer Ft. Nem biztos, hogy a nagyjából egyidős Sapporómhoz megkapnám ennyiért.

A kocsi értékállóságára jellemző, hogy amikor az Autó Magazin a kilencvenes években ötvenezer kilométeres tartós tesztet hajtott végre a 190D-vel, a táv végén mindössze huszonötezer forinttal kevesebbért adták el a kocsit, mint amennyiért megvásárolták. Meghibásodás alig fordult elő, így az egy kilométerre eső üzemelési költségek megegyeztek az ugyanebben a tesztben részt vevő egy literes Opel Corsáéval

Nehezen fogtam bele az összefoglalásba. Már szinte hallom; "biztosan elfogult", "agyonkímélt példányt tesztelt, erről általánosít" . Lehet, hogy az utóbbiban van némi igazság, de biztos, a tesztjármű várakozáson felül teljesített. Természetesen nem a dinamizmusával győzött meg, hanem a pórusaiból áradó tartóssággal. Nem kihegyezett - de a hangja alapján félmillióig el fog dörmögni. Ha nem tudnám, meddig gyártották, el tudná hitetni velem az okmányhamisítástól vissza nem riadó nepper, hogy 8-10 éves.