Megújult Bébibenz
Tartósteszt: Mercedes-Benz A170 CDI Avantgarde
Tegyük fel, hogy elegem van az egyhangú kompakt modellekből, szeretem ott találni az autómat, ahol hagytam, valahogy túlteszem magam az alacsonynak épp nem mondható vételáron, ugyanakkor nincs ellenemre, ha egy tank üzemenyaggal közel 900 kilométert közlekedhetek.
Méreteit és építési elvét tekintve igen messze
állt a márkát addig jellemző modellek koncepciójától - az A-osztály
túlzás nélkül kategóriát teremtett. Születtek klónjai szép
számmal, de az építési elv határain belül kínált szolgáltatási
színvonal tekintetében négy év távlatában nem tudta meghaladni
egyik vetélytársa sem. Valószínűleg mindezt az a több mint
félmillió vásárló is így gondolhatta, aki a bébibenz mellett
döntött.
Most, hogy már az eladási mutatók kedvező
alakulása is igazolni látszik a fejlesztői elgondolások
helyességét, a gyártó elérkezettnek látta az időt, hogy
finomítson a részleteken. Tesztautónk a modellfrissítést
követően piacra került Avantgarde felszereltségű modell, 1,7
literes common-rail dízelmotorral szerelt automata változata.
Külsőre szembetűnnek az új első - és hátsó lámpatestek, a
mértéktartó elegancia megfogalmazásához elengedhetetlen mennyiségű
krómdíszítés, valamint a markánsabb megjelenést biztosító 5 küllős
könnyűfém keréktárcsák.
A külső újrafogalmazása azonban nemcsak az
esztétikum oldalán hozott pozitív változást - a megújult
csomagtérnyitó kilincs immár praktikus használatot tesz lehetővé.
Az Avantgarde modellhez szériatartozékként járó krómozott
kipufogóvéggel
sikerült épp annyi krómot tenni az alapjában véve high-tech
formára, amivel még nem érheti a stílustörés vádja a formatervező
csapatot.
A vezetőülésből feltűnnek az új légbeömlő
nyílások, az ajtókárpitokba és a középkonzolba applikált alumínium
hatásúnak mondott dizájnelemek, az immár valóban bőrbevonatű
kormánykerék és a teljesen megújult középkonzol. Bár a hamutartót
nem erdeti rendeltetésének megfelelően használom, még hónapok
múltával is elidőzöm az eleganciáján. Emeli a kellemes összhatást
az automata váltó kitűnő érzékkel kidolgozott kulisszája és a
tárolórekeszt rejtő, többféleképp állítható kartámasz.
Az ergonómiai Oscar-díjat valószínűleg nem ezzel a produkcióval
fogják elnyerni: a biztonsági öv becsatolása és a kézifékkar
kiengedése leengedett könyöktámasz mellett olyan hajlékony csuklót
igényel, amellyel már komolyabb nőgyógyászati beavatkozásokat is
játszi könnyedséggel végezhet az ember. A mozgáskoordináció
szempontjából szintén érdekes felaladat elé állítja a vezetőt, ha
az ablakemelő gombokat szeretné leengedett könyöktámasz üzemmódban
működtetni.
Ha minden mai autóban csak ennyi konstrukciós
hiba lenne, a márkaképviseletek vevőszolgálati osztályainak falain
havonta cserélhetnék a bekeretezett köszönőleveleket. Egy biztos:
akinek volt alkalma tartósabb ismeretséget kötni az elődmodellel,
egy rövid próbaút után belátja, hogy a belső technikai tartalom
nagyobb változáson ment keresztül, mint a külcsín.
A futómű - hála a svéd rénszarvasoknak - még mindig keményre
hangolt, de már lényegesen kevésbé vezeti az utastérbe az
útegyenetlenségek keltette rezonanciát. Kanyarban sokkal stabilabb
a karosszéria, mint amit az amúgy kényelmesnek mondható ülések
oldaltartása megenged.
Miután az előd 1.600 köbcentis benzinesével
82.000 kilométert hagytam magam mögött, van annyi összehasonlítási
alapom, hogy nyugodt szívvel kijelentsem: az 1,7 literes CDI
automata váltóval dinamikusabban mozog, mint az 1,6-os benzines.
A korábban a dízeleket jellemző kerregés ebben a konstrukcióban
már egyáltalán nem zavaró, sőt mióta testközeli élményben volt
részem benzinmotoros autótűz témakörben, a ketyegés kifejezetten
megnyugtatólag hat az idegeimre. A motor járáskultúrája egyik
sebességtartományban sem okoz kellemetlen meglepetést. Alig
észrevehetően teszi a dolgát - kíméletes használat mellett még az
Autódoktor is valószínűsít 300.000 gond nélküli kilométert.
A váltó az új generációs fejlesztéseknek
köszönhetően tanulékony automatikával van felvértezve. Az én
nyugdíjas stílusomat például néhány nap alatt megszokta, és most
már csak akkor húzatja ki a fordulatot 2.500 fölé, ha direkt így
szeretném. A W-jelzéssel ellátott kapcsoló segítségével téli
üzemmód kiválasztására is lehetőségünk van.
D állásban van még egy nagyszerű opciónk: vészhelyzetben, hirtelen gyorsításkor - a lábunkat a gázpedálon tartva - a sebességváltó karját magunk felé húzva (a - jel irányába) a váltó visszakapcsol. Én 6.000 kilométer megtétele alatt kétszer vettem igénybe a szolgáltatást, mindkét alkalommal komoly megaláztatásban részesültek az ellenfelek.
Egy civilizált autóval nemcsak dinamikusan és
komfortosan szokás haladni, de illik biztonságosan megállni is.
Dacára annak, hogy a hátsó kerekekre csak dobfékek kerültek,
a megállási képességre nem lehet panasz. A szériában szerelt
fékasszisztensnek köszönhetően a bébibenz szélsőséges helyzetekben
sem okoz csalódást. Ilyenkor nem árt, ha a hatályos törvényeknek
megfelelően, becsatolt biztonsági övvel közlekedünk, mert ellenkező
esetben közelebbi ismeretséget köthetünk az UV-szűrővel ellátott,
színezett szélvédőüveggel.
A mechanikus egységek tesztelését követően nem
árt kipróbálni az entertainment funkciókat. Tesztautónkba az Audio
10 típusszámmal ellátott, CD vezérlős fejegység került, amit 8 db
hagyományosan elhelyezett hangsugárzó egészít ki -
gyári audioberendezések között tiszteséggel helytáll.
Középálláson túli hangerőtartományban a mai maszterelési trendre
oly jellemző agyonkompresszált basszusok próbára teszik az
ajtókárpitot, de egy kárpittuninggal ezen a problémán is
felülemelkedhetünk.
Nézzük mit kapunk 7,5 millió forintért. Minden részletében pallérozott elméjű formatervezőre valló, mértéktartóan elegáns karosszériát, könnyűfém felnikkel és teljes értékű pótkerékkel. A külsővel kitűnően harmonizáló belteret, amiben ugyan van egy-két ergonómiai baki, de aki beleszeret a modellbe, ezeken hamar túlteszi magát.
Menettulajdonságok tekintetében nem érheti a dilettantizmus
vádja a konstruktőröket és, ha hozzávesszük az utastér kínálta
variabilitás áldásait, akkor kijelenthetjük, hogy 3 db Mi Autónk
árából olyan járművet vehetünk birtokba, ami a márka sugallta
erényeket mind műszaki tartalom, mind használhatóság tekintetében
megkérdőjelezhetetlenül képviseli. Ugyanakkor nem kell aggódnunk,
hogy valaha is a merdzsósokkal egy lapon említ a közgondolkodás.
Nem olcsó autó, de Mercedes szalonba ritkán járnak spórolni.
Facelift ide, modellfrissítés oda, az ülések oldaltartásán és a
néhol beláthatatlan karosszérián négy esztendő megfeszített
fejlesztőmunkája sem tudott segíteni. De ezekkel a kínokkal még
együtt lehet élni.
Modellpaletta
A Mercedes-Benz az A-classe modellt
ötféle motorral szereli, melyek közül az 1,4, az 1,6 és az
1,9 literes motorok benzinüzeműek, az 1,6 CDI és az 1,7 CDI motorok
dízelek. 90 lóerő alatti teljesítmény esetében már komolyabb
megpróbáltatások várnak egy motorra, ha klímaberendezést is
kívánunk üzemeltetni, ezért a kényelemszertő érdeklődőknek az
1,4-es benzinest és az 1,6 CDI-t nem ajánlom.
Az 1.9 literes benzines a maga 125 lóerejével már figyelemreméltó menettulajdonságokkal rendelkezik és a hátsó kerekeit is tárcsafék lassítja, de ugyanazok az ülések kerülnek ebbe a modellbe is, mint az összes többibe. Nos - a What Car online autósszakoldal verdiktjével egyetértésben - ezt a motorváltozatot épp ezért nem ajánlom én sem, főképp nem az AMG styling elnevezésű karosszériavariánssal, ami az elérhető vizuális élményhez képest aránytalanul magas, mintegy 1,3 milliós többletköltséggel terheli a vásárlók pénztárcáját. Tehát akik alatt még nem gyulladt ki benzinüzemű autó (menet közben), két motorváltozat közül válasszanak: az 1,6 benzines és az 1,7 CDI közül. Aki hosszú távú kapcsolatot kíván kiépíteni jövendőbeli választottjával, és a közgazdaságilag indokoltnak tartott évi 30.000 kilométert is megteszi, és nincsen diesel-iszonya sem, annak egy percig nem kell gondolkodnia a választáson.
Felszereltségi szint tekintetében a 3 létező változat (Classic, Elegance, Avantgarde) közül én a Classic változatba nehezebben szeretnék bele, mint a másik kettőbe. Nemrégiben megjelent az L - lange - típusjelzésű 17 centiméterrel meghosszabított változat, ami már felnőttek számára is kényelmes utazási feltételeket biztosít hosszabb menettávon.
|