A csillag mutatja az utat

Legnagyobb bánatomra a kis Merci orrán nem ágaskodott csillag. Gyalogosvédelem ide vagy oda, egy Mercedes orrára a krómcsillag legalább annyira kell, mint amilyen nélkülözhetetlen a tortán a habon a meggyen az egérszar. Aztán ahogy jöttem-mentem, megfigyeltem, hogy számos, Mercedes-szalon előtt álló C-Klasse orrán bizony ott a büszke jelvény. Utánanéztem: az Avantgarde csak plakettet kap, a talapzatos embléma az Elegance kivitel kiváltsága.

Kárpótlásul viszont ennél a verziónál az embléma a hűtőmaszkban hatalmasra nőtt. Ez nem baj. Lévén a Merci-csillag eleve légies, könnyed jelenség, nem áll rosszul az autónak a hangsúlyos kivagyiság. Sőt rafinált módon az alig burkolt hűtővel még azt is elhiteti a kocsi, hogy egyenesen valami műszaki szükségszerűség, talán a hatékonyabb szellőztetés miatt kell oda az a véletlenül épp embléma alakú osztás. Akinek meg nem tetszik, vegyen Classicot vagy Elegance-ot, sűrűbb hűtőráccsal.

Nagyon eltalálták a formáját. Visszafogott, szolid, mégis megfogja a szemet. Ez a fekete, semleges kis limuzin amerre járt, feltűnést keltett, megbámulták, néha le is fotózták a benzinkutaknál, a parkolókban. Az elődmodell sokaknak nem tetszett, ez az új sokkal kevésbé csiricsáré, sokkal finomabb, sokkal jobban megy a csillaghoz.

Korábban a kollégák a Belsőségen lelkesen csámcsogtak az új kis limuzin (illetve szó szerint véve a régi) lámpáján, mondván, mennyire jó, hogy a Mercedes rájött, autóihoz nem illik a tükörtojás. Hát ez valóban jobb. És ha már lámpa: a hátsó is remekül néz ki, a kis szimbolikus levegőkilépőkkel a szélén. És nemcsak szép, okos is: vészfékezéskor a féklámpa villog, nehogy belénk fussanak.
Kritika csak két dolgot illethet. Egyrészt a kilincsek hülye elhelyezése: az első és hátsó ajtón valahogy egész máshogy állnak a kallantyúk, nyomasztó diszharmóniát teremtve. Másrészt a cápauszony-antenna a tetőn. No de kérem! Ami jól áll a BMW-nek, a Saabnak, az nem feltétlenül áll jól a minden automobilok eredetét képviselő márkának. Jobb és elegánsabb lett volna integrálni az antennát valamelyik ablakba.

A belső nagyon jól rímel a külsőre - leszámítva talán Avantgarde tesztautónk kissé meghökkentő bordós-barnás bőrkárpitozását és a műszerfal fémbetéteit (avantgárdnak elmennek, Mercedesnek kevésbé). Semmi különösebb fakszni, sok hagyományos elem (kombinált magányos bajuszkapcsoló csak baloldalt, álló gázpedál, ilyesmi), de azért épp elég különlegesség, extravagancia van ahhoz, hogy az ember megszeresse az autót, és minden másból visszavágyjon. Ezt nagyon tudja a kis limuzin, hiába nagyobb a Passat, a Mondeo, ez érződik tekintélyesebbnek.

A műszeregység, például. Tipikus mercis, nagy sebességmérős műszerblokk, és mégis... A kilométeróra mutatója csak egy centis szakaszka a számlap szélén, nincs közepe. Az általános információs kijelző háttérvilágítása a sebességmérőben pirosra vált, ha valami borzalom történik, például nyitva marad egy ajtó, vagy nem engedtük ki teljesen a kéziféket. A központi kijelző, a rádió, navigáció, telefon képernyője artisztikusan emelkedik ki tokozásából, vagy süllyed vissza gombnyomásra, ha nem kívánjuk látni, csak hallgatni az elektronikát.

A gyári navigáció, mint a legtöbb autóban, a Mercedesben is használhatatlan leszámítva Pesten, pár nagyvárost és az autópályákat. Lehet, hogy cukrászdám már lehetne Bécsben, de hogy fogok Vértesboglárról odatalálni?
Minden ablak le-fel automata, tesztautónk feláras tolóteteje is az volt, natürlich. A karos tempomat jól használható, kicsit tolva egy, nagyot bökve 5 km/h sebességgel gyorsítja-lassítja az autót, illetve a kart megnyomva sebességtartóból sebességhatárolóvá változik. Még a Comand, a tekerős-joystickos-gombos menüvezérlés, ha úgy tetszik, az I-Drive mercis klónja is egész kevésszer késztetett káromkodásra. Ha jól emlékszem, csupán egyszer, amikor kiderült, hogy a Bluetooth-telefont nem a telefon, hanem a System menüben kell bekapcsolni.