Van, akinek tetszik a Mégane feneke, van, akinek nem. Van, aki az öt ajtósra esküszik, mások a háromajtós formáját részesítik előnyben. Egy azonban biztos, mindenki megnézi, mindenki ismeri, és mindenkinek saját véleménye van róla. Mégis, aki találkozik egy vadonatúj, kétliteres, 225 lóerős turbómotorral hajtott Mégane-nal, egy szót sem veszteget a formákra. Itt valami más ragadja meg a figyelmet.
Tudtuk, hogy lesz. Nem mondanám, hogy epekedve vártuk, de kíváncsiak voltunk rá. A Clio Renault Sport generációin szocializálódtam, így nem számítottam semmi különösre. Végül is mindkettő kétezres, és a nagyobb súlyhoz biztosan jól jön a turbó, gondoltam. Hát jól jött. Meg jól is ment. Sőt!
A hétköznapi változattól való formai eltéréseket keresgélnem kellett a félhomályos garázsban. Az RS jegyében végzett külső átalakulás valószínűleg a lökhárítókon fedezhető fel leghamarabb. A legtöbb sportosság az eltűnt szürke koptatócsíkok helyén összpontosul. Elöl a ködlámpák nyomása alól felszabadult rács a lehető legnagyobbra növekedett, ezzel olyan érzést kelt az autópályán utolért áldozatokban, mintha az érkezés lendületével a Mégane RS be is akarná kapni őket. Az óriási rács miatt a ködlámpák egészen a sarkokra kerültek, ami szűk, városi fordulókban, esetleg parkoláskor okozhat meglepetést. A kényszerű óvatosságért a brutális kinézet kellően kárpótol.
A hátsó lökhárítókat is berácsozta a Renault sportcsapata, a középen hagyott lyukakon pedig a kipufogó dupla csövét kanyarították ki. Így nemcsak az előttünk haladók, hanem üldözőink is rémüldözhetnek a látványtól. Ezen kívül a lökhárító és a kerékjárat íveiből is levágtak egy keveset, nagy sima felületeket képezve, amire szükség is van a 18"-os felniken feszülő 225/40-es gumik kihangsúlyozásához. A küllők mögül előtűnik a Brembo felirat egy-egy részlete, hogy az oldalról közelítők se legyenek bizonytalanságban.
Ennyi és nem több a külső változás, laikusoknak akár fel sem tűnik. De van, amit ők is észrevehetnek. A hátsó ajtón, az üléseken, a műszerfalon, valamint a motorborításon elhelyezett Renault Sport feliratok, valamint a motorházban található 2.0T jelzés, mind-mind az autó valódi értékeiről árulkodnak. Kellő előkészítés után a jó oldaltartású, de mégis kényelmes, emiatt viszont nem túl sportos ülésbe beülve csak apró változások fogadják a bátor vállalkozót.
Piros cérnával varott fekete bőr, piros biztonsági övek, fémpedálok és -taposó, valamint a megszokott ezüst díszkeretek helyett használt csillogóan fényes, fekete műanyagok próbálják felkelteni vágyainkat. A műszeregység változása, ezen belül a piros-fekete harmónia jegyében született műszerek az illúziókeltés nagymesterei. A kilométeróra felső határa 250-ről 280 km/h-ra tolódott ki, ami elég értelmetlen erőfeszítésnek tűnik annak fényében, hogy a gyár szerint csak 236-ig használható ki a skálázás. Házi, nem hitelesített mérésünk alkalmával óra szerint 230-ig sikerült feltornázni a Mégane-okban megszokott két csíkból álló mutatót, ami mindenképpen dicséretes.
Alapjáraton csak kellemesen diszkrét mormogása útján adja tudtunkra létezését a motor. Biztos, hogy piros lámpánál egy potenciális ellenfelünkben sem keltünk azonnali versenyzési vágyat. Aztán majd kapkodhatják a fejüket, mikor a lámpa zöldre vált. A turbó vidám fütyülés mellett adja ki magából a maximálisan 1,72 bar nyomást, a hátsó ülés mögül vad morgás tör elő, a külön az RS-hez programozott ESP lámpája kitartóan villog, mi pedig egyszerűen állva hagyjuk a csapatot. Sajnos a mutatvány a következő pirosnál már sokkal nehezebben kivitelezhető, de ettől kezdve egész más szemmel néznek majd ránk. A 6,5 másodperces gyorsulással kevesen versenyezhetnek.
A lelkes száguldozásban a Nissan rövid utakon és pontosan járó, hatsebességes váltója is partner. Bár gyors váltásoknál egy egész kicsit megtorpan a sebességfokozatok előtt, szinte kérdőn: "Biztos, hogy ezt akarod?". Aztán megadja magát, és minden további zokszó nélkül teszi a dolgát. Ezután már csak a nagy sebességű kanyarok és az óriáskátyúk réme lebegett lelki szemeim előtt, de ezen a téren is tartogatott egy-két apró meglepetést a Mégane RS.
Nyugodt, kényelmes autózás közben a kissé átformált futómű szinte az alapváltozat kényelmét nyújtotta, amiben valószínűleg közrejátszott a francia aszfalt meglepő összefüggősége is. Nem pattogott, nem rázott az elviselhetőnél jobban. Végre találtunk egy olyan sportos autót, amivel hétköznapokon is közlekedhetünk belső szerveink korai leszakadása nélkül. Hogy ezt később is megússzuk, már csak az elöl 312, hátul 300 mm-es féktárcsákat megragadó betétek nyomásának adagolásával kell vigyáznunk. Különösebb gondunk azért nem lesz, mivel a fék harapósan, mégis illemtudóan teszi a dolgát. Szabványos körülmények között 36 méter elég a 100 km/h-ról történő megálláshoz, és a gyár szerint ezt tízszer egymás után is teljesíti.
Ezt, valamint a motor és futómű teljesítőképességét egy versenypályán is alkalmunk volt kipróbálni. Mondhatom, hogy amilyen nyugodtan viselkedett a futómű országúti körülmények között, olyan feszes és kiszámítható volt a pályán. A fékek valóban bírták, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy egy hónapja szinte minden nap rutinos és falábú újságírók gyötrik őket, mégis hibátlanul helytállnak. Szegény autók, nincsenek irigylésre méltó helyzetben. A gyakran dadogásig pörgetett, hétköznapi használatban a kategória legtakarékosabbjának kikiáltott motor pályakörülmények közt 26 litert fogyasztott 100 km-en. Máskülönben a szabványos 8,8 literes átlag tényleg kiváló eredmény, csak tudjunk úgy közlekedni a Mégane RS-sel, mint ahogy nem tudunk.
Miután kiszáguldoztuk magunkat, megnézhettük az új Grand Scénic-et is, aminek a harmadik üléssorban helyezett üléseit minden hasonló kategóriájú autó tulajdonosa irigyelni fogja. Egy mozdulattal a padlóból nyílik, és szükség esetén ugyanide könnyedén vissza is csukható. A sajtóanyag szerint felnőttek is kényelmesen utazhatnak hátul, amit sajnos nem tudok teljes mértékben igazolni. Utazni utazhatnak. De hogy kényelmesen? Kb. 170 cm-ig azért jól használhatóak a hátsó padok. Innen már csak némi szervezés és önfeláldozás kérdése, hogy mindenki megtalálja a neki alkalmas helyet. Aztán indulhat a család. Ha pedig apuka az RS-ből megszokott sportos érzésre vágyik, az eddig csak a nagyobb modellekben látott 2 literes turbós motorral is rendelheti a Grand Scénicet. Ez persze csak 165 lóerő, de szégyenkezni azért nem fog vele.
A Renault a Mégane RS-t a 6 és 7 millió forint közé tervezett árával a 147 GTA, a Leon Cupra-R, a Civic Type-R és a Focus RS ellenfeléül szánja, amit a konkurens márkák szomorúan vesznek tudomásul. Bele kell húzniuk, hogy ne csak sportos, hanem szép, használható és valóban kiforrott autókat gyártsanak. Induljon a verseny!
|
