Rikoltó sárga szemöldök, hűtőrácsból
cicabajusz, márkajelből orrluk
Mindez persze nem rossz, hanem nagyszerű, a Modus felszabadult, boldog, önironikusan vidám autó, abban a műfajban alkot nagyot, amiben a franciák eredendően a legjobbak. Ha ez egy másik újság volna, a kedves olvasó okkal szorongana a "franciás könnyedség" fordulat felbukkanásán. És a könnyedsége mellé a nemzeti sajtszeretetet is megkapta örökül, a Modus az autók ementálija. Ennyi üreget, rekeszt és dobozt elvileg lehetetlen úgy elhelyezni, hogy valahol még az autó testét képező vasaknak is lenniük kell.
Úgysem volt orra
A Modusban márpedig temérdek a vas, és az ABS mellett van 4 légzsák alapáron, így fordulhatott elő, hogy a kicsike autók közül elsőként 5 ragyogó csillagot kapott az NCAP töréstesztjén . A vasaktól nehéz is, 1240 kiló, ami bő másfél régi Suzuki Swift súlya, egy rövidebb testben. És ehhez képest még egész istenesen megy, legalábbis ezzel a 115 lóerős 1,6-ossal. Az alapjáraton néma motor egészen bénító hangerőre képes magas fordulaton, ha az amerikaiak komolyan el kívánják készíteni a test kilukasztása nélkül gyilkoló hangfegyvert , ne keressenek tovább. Szerencsére ennyire pörgetni csak autópályán és csak gyorshajtás esetén kell, a jogkövető utasokat a Modus csendes belsővel kényezteti.
Nem lehet lecsukni
Nem szeretem a dízeleket, így biztosan ezzel a benzinmotorral kérném a Modusomat, és eltűrném, hogy hidegben, rövid utakon, városban 11,5 litert fogyasszon 100 km-en. És elnézném, hogy a gázpedál felengedése után évtizedekig nem ejti vissza a fordulatot. Viszont fürge, harap, 10,3 alatt megfutja a százat és majdnem 190-a vége, hiába mintázták gardróbszekrényről. Van 1,5-ös DCI, de csak 65 és 80 lóerővel, az pedig nem túl sok ehhez a testhez. Aki ráér 16 másodperc alatt gyorsulni 100-ra, ahogy a kisebbik dízel teszi, nyugodtan mehet inkább bringával, az még kevesebbet fogyaszt. Egyébként van kiváló felcsatolható biciklitartó is a gyári tartozékok között.
Kanyarlámpa a belső szemzugban
Sőt, van kanyarfényszóró, méghozzá a létező legegyszerűbb kivitelben: a szemek belső sarkában van egy külön lámpácska, az gyullad ki, ha elfordítjuk a kormányt. Városban, sötét mellékutcába kanyarodáskor igazi áldás mindenkinek, aki egész éjszaka doomozott a céges hálón. Így elkerülhető, hogy áthajtsunk egy orvul lapító csatornafedélen vagy nagyobbacska útbordán, és sok kényelmetlenségtől kíméljük meg a hátsó utasokat. A magas építésből következő imbolygás és billegés ellen ugyanis elég kemény gátlókat építettek be.
Digitklíma és a legbénábban
kezelhető rádió.
Szerencsére távirányítós.
Ezen egyébként sokat vitatkoztunk, szerintem mégis puha volt és kényelmes, a Winkler szerint kemény és kényelmetlen, de voltaképpen mindkettőnknek igaza van, mert bizonyos típusú hibán ráz, másmilyenen meg nem. Ettől persze még dől és bólint, de kellemes vezetni, autópályán pedig egészen különlegesen otthon érezte magát, bő 160-170 mellett is magabiztos volt és határozott. Igaz, ott nincs kanyar.
A puhácska pedálokkal - és egyáltalán, a puhácska mindennel - végtelenül könnyű kis játék a Modus vezetése. Mindene jó, jól megy, jól lassul, még a váltója is egészen rendes, klassz a műszerfala, biztonságos, négy embernek kényelmes, hihetetlenül vidám és nagyon szép. Kiscsaj- és kismama-autónak ugyanolyan jó, szebb a Merivánál, szexisebb a Jazznél, de nem is adják olcsón. Jó hatszázezerrel drágább a hasonlóan felszerelt, de kisebb Cliónál, és bő háromszázezerrel drágább a hasonlóan felszerelt és nagyobb Kangoonál.
A mi 1,6-os Privilege Modusunk alapára 4 180 000 Ft, ehhez jön még a metálfény 75 000-ért, a lefelé is nyitható csomagtartó elektromos tükrökkel 80 000-ért, az alufelni 110 000-ért, a mulatságos napfényroló-készlet 50 000-ért, a digitklíma felára (50 000) és a cd-tár 75 000-ért. Ha 90 000-ért a biciklitartót is megvesszük, 4,6-4,7 millió forintnál találhatjuk magunkat, (és akkor még nem beszéltünk a dupla tetőablakról, a tempomatról és az ESP-ről) ennyiért meg már majdnem Lagunát adnak. Lagunából viszont csak a kékre buknak a jó csajok.
