Miután végighallgattuk a sajtótájékoztatón, milyen új és szép és jó a Multipla, milyen jó és sikeres és telitalálat a Panda, a Lancia Y, a Doblo és a Punto dízel (érdekes módon a Stilóról valahogy egy árva szó sem esett), valamint egy sajátos gondolkodású francia kolléga hülye kérdésére válaszolva a Fiat prominensei elmondták, hogy nem terveznek SW és 4WD Multipla-változatot, elindultunk a tesztútra. A szervezők egy rövidebb, harminckilométeres városi útvonalat és egy hosszabb, 60 km-es sztrádás kört jelöltek ki az újságírók számára. Mi természetesen szinte azonnal eltévedtünk, és leautóztunk a mintegy 80 kilométerre fekvő La Spezia nevű városka alá, ahol végre sikerült lekeverednünk az alagutas-viaduktos autópályáról.
A dízel-Multipla nem szerepelt rosszul a sztrádán, a JTD százharmincas tempóig komótosan, de gond nélkül vitte a másfél tonnás kasztnit, innen viszont már jöttek a bajok, elfogyott az erő és 140-től a szélzaj is kimondottan zavaróvá vált. Ekkora homlokfelülettel és súllyal ez nem csoda, annak kell örülni, hogy az üzemanyag-szintjelző mutatója a tartós 3500-4000-es fordulat mellett is csak alig-alig ereszkedik. A végsebesség valahol 160-165 körül van - azért egy 2.4-es JTD-vel biztos máshogy menne a gép. A futómű és a fék jóval többet tud a motornál, ahogy ezt a Multipla a visszaúton be is bizonyította.
Mert a pályamenet után következett eddigi életem legdurvább szerpentines hegyi szakasza. Kikövetkeztettük, hogy nem kell visszamenni a sztrádára, jó lesz, ha a tengerparti főúton kavarunk vissza Rapallóba. Bár a benzinkútnál megkérdezett öregek igen jól szórakoztak ezen a terven, és azt állították, "tre giorni", azaz három nap kell hozzá, hogy az általunk kinézett úton hazaérjünk, mi természetesen jobban tudtuk. Vesztünkre.
Ahogy átaraszoltunk a nyári szezon forgalmával zsúfolt La Spezián, kezdtük érezni, hogy ebből késés lesz. A városhatár-táblánál tehát padló - és csak győzzem tekergetni a kormányt. A következő 30-40 kilométer hihetetlenül kanyargós, sokszor visszaforduló utacskát jelentett, szembejövő murvaszállító monstrumokkal és a saját sávjukat elhagyó robogókkal, motorokkal. Még kettesnél is alig bírtam feljebb kapcsolni, folyamatosan csikorogtak a kerekek és többet nyomtam a féket, mint a gázt - a Multipla pedig láthatóan ugyanúgy élvezte az egészet, mint én. Semmi motormelegedés, semmi gyengülő fékhatás, az autó derekasan helytállt.
Furcsa volt a nagy, széles batárral száguldozni a hegyek között, de a furcsaságon kívül más problémát nem jelentett az autó terelgetése. Direkt jól jött, hogy a váltókar, amelynek helyét a műszerfalon eleinte igencsak idegennek éreztem, oly közel van a kormányhoz. A kezdeti néhány mellényúlás után már rekordsebességgel csaptam át egyik fokozatból a másikba a váltót, és azonnal visszataláltam a kormánykerékre: hadd menjen!
Amikor visszaértünk a szálloda parkolójába és kiszálltunk a pattogva hűlő autóból, már biztos voltam a dolgomban. Ha egyszer kettőnél több gyerekem lesz, és még gyártják a típust, a rajkók ilyenben fognak felnőni. Hiába a buta új arc, a Multipla lelkét szerencsére nem sikerült megölni, továbbra is olyan autó maradt, amiben nem egyszerűen helyet foglal és utazik az ember - hanem él benne.
| Értékelés: A jellegtelen külső és a jellegzetes szélzaj miatt csak 4. |
 |
|
|
|
 |
