Őszinte tekintet
Használt teszt: Mazda MX-5 NA - 1991
Legutóbb Mazda Mester ajánlotta, hogy százvalahány ezerért rak rá turbót, de rövid gondolkodás után azt mondtam, ez az autó így kerek egész, nekem megfelel. Városban 10 körül fogyaszt, országúton 7-8 litert, autópályán illegális sebességtartományban 11-et. A 140-150-es utazótempót gond nélkül tartja, de nagy meglepetésemre a dél-olaszországi, szinte végig hatezres fordulatszámon előadott kínzást is kibírta 3000 kilométeren át.
|
A váltó talán még akkor is a Miata legjobb része, ha a többiről is csak lelkesen tudok nyilatkozni. Ennyire rövid úton járó, pontosan dolgozó, élvezetesen kapcsolgatható szerkezettel még az új tesztautókban se nagyon találkozok. Állítólag a Honda S2000-é jobb, de olyat még nem vezettem.
Az 50-50%-os súlyelosztás érdekében az akkumulátort hátra rakták, bikázásos segítségnyújtáshoz tehát tolatnom kell. Akksit cserélni se leányálom, hiába, itt a helytakarékosságra hajtottak, de még az eladó is álmélkodott szívás közben, milyen okosan használták ki a légköbcetimétereket, hát még ha szerelni is lehetne! A pótkerék természetesen nem teljes értékű, de így legalább abba és afölé is lehet szépen pakolni.
A beltér is szebb, mint az NB-é, főleg a kilométeróra. Szebb tipográfia, finom krómkeret, ahogy kell, kevesebb műanyag. Az NA egyetlen hátránya, hogy Mr. Baines (első tiszt, Onedin család) részére tervezték a kormányt, ami nem túl szép, de főleg hatalmas. Repült is, helyette egy barkács sportkormány került, ami kicsit kisebb, mint a minimális kapható gyári sportkormány, és a karima gyakorlatilag ott végződik, ahol az eredeti Mazda-változat kezdődött. Megtartottam a hozzá tartozó dudagombot is, tiszteletadásul az olasz autógyártás előtt. Meg így aki nem ért hozzá, végképp nem tudja, milyen autó: kívül már csak a kerekeken maradt Mazda felirat.
Az eredeti, fekete viniltető jószerével hibátlan volt 11 év elteltével, néhány helyen kicsit már behasadt, de így is bírta a gépi autómosót, ami azért sokat elárul a Mazda amortizációs elképzeléseiről. Hogy mégis kicseréltem, annak inkább esztétikai okai voltak - szerintem egy kabriótető legyen ponyva, és szürke, vagy legalábbis világosabb színű, mint az autó. Szegvári Viktor restaurátor, aki a cserét végezte, mondott is valami olyasmit, hogy a fekete viniltető divatja a világháború utáni nyersanyaghiányos időkre eredeztethető, a Mercedes kezdte és sokan átvették. Miután az enyémen kicseréltük, a Mazda is forgalomba hozott egy szürke ponyvás, jobban felszerelt szériát.
Ha már a magyar MX-5-piacnál tartunk, mindig rosszallással tapasztaltam, hogy sok új MX-5-ös bőrüléssel, klíma nélkül kerül forgalomba. Ez nem a forgalmazó hibája, hanem a vásárlók igénylik, hát megkapják. Pedig ez az igazi marhaság. A bőr lehet jó egy zárt autóban, de kabrióban a legpokolibb kínlódás, ahogy éget a napsütésben, tocsogunk a saját verejtékünkben, nincs klíma, hogy legalább a lábszárunkat hűtse, amikor egy órát araszolunk a dugóban - ami elég reális lehetőség nyáron -, és ha felhajtjuk a tetőt, még biztosabb, hogy megkukulunk a levegőtlen forróságban. Tehát a plusz százezrekért inkább klímát, mint bőrt (ülésfűtéssel, megőrülök!), illetve ha mindenképpen kell a bőr, akkor klímát is. Az ülésfűtés jó, de nem létszükséglet, még a régi MX-5-ös teteje is jól zár, a fűtés kifogástalan.
Nem is a hideg miatt rossz télen a Miata, hanem a kilátás hiányáért. Az NA-széria eleve plexi hátsó ablakkal készült, ami a legnagyobb gondosság mellett is hamar karcos lesz; maga az ide-oda roszogó tető karistolja össze lehajtva, menet közben, tehát hiába portalanítjuk nyitás előtt. És hát maga a tető - amilyen könnyen tolatunk és manőverezünk kabrió üzemmódban, annyira klausztrofób a hangulat csukva. Én úgy még sávot váltani se szeretek.
Sokaknak jó téli megoldás a kemény tető, ami persze több százezres tétel, de viszonyleg könnyű beszerezni és felszerelni. Nekem viszont nem kell, mert ha véletlenül jön egy enyhe, napos decemberi kora délután, már nyitom is a ponyvát, és kárpótolom magam a több hónapi sötétben kushadásért.
Ha valaki sokat, vagy hűvösebb időben akar kabriózni, nem úszhatja meg a szélterelő megvásárlását. Az igazi turbulencia kabrióban soha nem elölről, hanem hátulról jön, és a tarkónkba mar a hideg légörvény. A szélterelővel viszont már 140-es sebességgel is nyugodtan autózhatunk, természetesen csak kabriós és nem bálnamerci-értelemben vett csöndben, de beszélgethetünk és hallgathatunk zenét.
A szélterelő esőben se rossz, mert ha például autópályán tartani tudjuk a 140-et, még nagy zuhéban se ázunk meg. Teljesen abszurd élmény felnézni a csapkodó ablaktörlőről, és látni a közeledő csöppöket és szárazon megúszni. Jó, oldalról lassav felhoz a légáramlat néhány kövér cseppet, de az semmiség. Azt hiszem, az a lényeg, hogy nagy zivatar esetén a csöppök olyan 130-as tempóval jönnek lefelé, ezért nem tudunk megázni. Csak amikor beszorulunk egy előző kamion mögé 80-nal, akkor viszont azonnal, bőrig. A régi MX-5-ös teteje viszont nagyon jól működtethető, két másodperc, míg felhajtjuk, további 5-6, mire becsattintjuk. Tulajdonképpen mindezt menet közben is megtehetjük, úgy 60-as tempóig, de lehetőleg ne a sofőr csinálja. Én egyszer kipróbáltam egy autópálya-felhajtón, de inkább a szerencsén múlt, hogy nem daráltam le a Mazda orrát a szalagkorláton.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
