Állítólag több mint ezer kilométert meg lehet tenni ezzel az Octaviával tankolás nélkül, ha az ember óvatosan vezet. De én képtelen vagyok óvatosan vezetni, nálam a nyolcliteres átlagfogyasztás minimum tizenkettő, meg egyébként is megállok pisilni kétszáz kilométerenként.
Ez a történet egy lapindító értekezlettel kezdődött. Minden olyan volt, mint szokott, legfeljebb a nap sütött egy kicsit intenzívebben. Miután letudtuk a napirenden kívüli felszólalásokat, rátértünk a tesztautókra. Én mindig is sejtettem, hogy a Winkler egy kicsit perverz, de nem gondoltam, hogy ennyire. Mikor az Octavia Dualra került a sor, egyszerűen képtelen voltam eldönteni, a határozottság, vagy a sátáni vigyor ül ki markánsabban rövidgatyás főszerkesztőnk Motörhead-bajuszos arcára.
Gyulavitéz vigye! – hasított keresztül szamurájkardként e rövid kis mondat a tárgyalón, és ezredmásodperc alatt szelte ketté agyamnak azon részét, ami a napirenden kívüli felszólalások után még ép volt. Hogy én? Egy spórolós autót? Mármint hogy nekem kéne bebizonyítani, hogy ennek a kocsinak milyen nagy a hatótávolsága, nekem, akinek a Volkswagen kétliteres dízelmotorja – városi átlagfogyasztás a gyártó szerint 7,4 liter – több mint 12 litert fogyasztott ?
Sok értelme nem lesz, gondoltam, de nem vitatkoztam – Winklerrel már csak a bajusza miatt sem érdemes vitatkozni –, meg aztán biztosan jó móka lesz, megnézzük, meddig lehet leszorítani a Skoda Octavia 1.6i Dual hatótávolságát. Az is egyfajta teszt, nem igaz?
Mikor átvettem a tesztautót, meg is mondtam a srácoknak, mire számítsanak. Mind mosolyogtunk egy sort, de valahogy úgy éreztem, csak az én mosolyom volt igazán őszinte. Ők azért leplombálták a benzintankot – valójában leragasztották egy matricával –, ha már kitalálták ezt a projektet, és utamra engedtek a bendőjében 55 liter benzint és 50 liter folyékony gázt raktározó autóval.
De hová tették azt a sok gázt – kérdezheti az olvasó, teljesen jogosan. Elárulom: a pótkerék helyére. Ekkor az olvasó egy pillanatra megörül, de alig egy tizedmásodperccel később megint nyugtalanná válik, miközben újabb kérdés fogalmazódik meg a koponyájában: és akkor hová tették a pótkereket? Ez sem titok, a csomagtartóba. És mi lesz a csomagokkal? A csomagok, köszönik szépen, így is bőven elférnek az Octavia hatalmas, 560 literes csomagtartójában, hanem a pótkereket azért csak lerögzíthették volna valamivel, mert, ha normális vezetési stílus mellett nem is, extrém fékezéskor, kanyarodáskor avagy balesetnél összevissza fog csapódni és zúzni maga körül.
Egy nagyon hasonló Octaviát már kipróbáltunk. Papp Tibi mindent leírt a kocsiról, de azért a lényeget összefoglalnám dióhéjban, ha valakinek nincs kedve még egyszer végigolvasni a cikkét. Az új Octavia műszaki tartalmát tekintve szinte egyenlő a régi Octaviával. Az első fényszórók sokkal csinosabbak lettek, de lényegében nem sokat változott a karosszéria sem.
Az 1,6-os motor is a régi, azt gondolom, ez mentette meg a mundér becsületét. A tesztautónak több mint 12 másodpercre van szüksége, hogy felgyorsuljon százra. Háromezres fordulatszám alatt nagyon lomha, innen már nem olyan rossz, viszont az alul nagyon csöndes motor zaja felerősödik, és észveszejtő dinamikára azért magas fordulaton sem számíthatunk. Nem arról van szó, hogy a motor küszködik a nagy tömeggel, de egyszerűen nem is érdemes, és nem is jó érzés hajszolni. Saját nyugodt tempóját tartja, amitől egy visszaváltással eltérhetünk ugyan, ha előzni akarunk, de csakis ilyenkor; a városi csibészkedés inkább kellemetlen, nyűgös és fárasztó egy ilyen autóval, nem pedig öröm.
Hogy is van ez a folyékony gázzal?
A tankban a gáz nem gáz, hanem lötyi. Szobahőmérsékleten kb. 10 bar nyomáson töltik a tartályba, ahol az anyag a nyomás hatására cseppfolyós állapotban van. Ha színültig töltenék a tartályt, a hőmérséklet emelkedése (pl. napsütés) hatására a nyomás nagyon gyorsan emelkedne, és bumm. Ezért egy szintjelző kb. 80%-os töltöttségnél lekapcsol. (lásd még: központi fűtés tágulási tartálya) Egy 50 literes tartályba tehát eleve csak kb. 40 liter gáz tölthető, és nyerhető ki.
Ehhez jön még, hogy a rendszer a tartály aljáról egy búvárcsövön szívja a folyékony anyagot. Ha a folyadékszint a cső vége alá esik, és gáz halmazállapotú gáz kerül a rendszerbe, (esik a nyomás), akkor a rendszer szintén lekapcsol. Attól függően, hogy milyen mélyre merül a cső, és milyen a tartály (esetleg az autó) dőlésszöge, pár liter folyékony gáz marad a tank alján.
