Mostanában csak úgy sorjáznak azok a nemzetközi sajtóbemutatók, amelyeket Magyarországon tartanak. Még ki sem hűltek a Gyulavitéz-féle Lexus-túráról szóló cikk bitjei, máris jött a következő, a Skoda Octavia RS-é és Scouté. Jó ez, mert itthon is minden megtudható a kocsikról, nem kell röpködni ide-oda, elég rájuk egy nap, minden ugyanolyan jó szervezéssel zajlik, mint külföldön. És ugyanúgy eltévedünk.
Persze egy ilyen esemény ugyanúgy a reptéren kezdődik, hiszen a többi újságíró ide érkezik, itt állnak az autók és ide térnek vissza a végén. Igaz, nem autóval mentem ki, mert hülye azért nem vagyok. Európa bármely más repterén kifizetném a parkolási díjat, mert ott olcsóbb, és liftes, fedett parkolóház van, nem pedig pofátlan díj és gané.
Felcsüccsentem hát a Budapest Transport Limited Corporation 200E jelzésű demójáratára, amit érdemes kipróbálni, legalább a Sárkányáruházig, ahová a nénik járnak. A busz csendes, sötétített üveges, klimatizált, nyugodt a sofőr, és pár megálló nevét angolul is bemondja a szpíkergép.
Azóta is töröm a fejem, hogy mitől E. Talán az english szóból származhat, a kétnyelvű bemondás miatt, netán a BKV-kék élelmiszer-színezékre utal? Ja, akkor E200 lenne. Mindegy, az biztos, nem az expresszből jön. Szóval elkéstem, de rég utaztam ilyen nemzetközi színvonalon, ennyire gyanús környéken.
Viszont legalább a buszon rájöttem, miről is van szó az Octaviával. Mint a viccbéli elmebeteg, akit egy cellába zártak a leprással, eleinte én is döbbenten néztem, ahogy az Octavia komótosan kihajítja az ablakon a lemálló testrészeit: először az orrát és a 170 lovas dízelmotorból a PD-elemeket. Mert, akármilyen hihetetlen, az RS-t már februártól az új, common rail befecskendezéses dízelmotorral adták, de a régi, szögletesebb maszkkal és lámpákkal . Most aztán utolérte a lepra az RS és a Scout orrát is, és azok is repültek.
Bocs, régi, de hátha valaki nem ismeri
A leprást és az elmebeteget a dutyiban egy cellába zárják. Első nap lerohad a leprás keze, megfogja, kidobja az ablakon. Másnap a lába rohad le, azt is kidobja a rácsok között, és így megy ez napról napra. Egyszer csak megszólal az elmebeteg:
- Mi van leprás, szökünk, szökünk?
Itt tartunk most. Nyártól vagy ősztől megszökik az 1.9 PD TDI is, helyette 1,6 CR TDI lesz, majd a jövő év elején az 1.6 MPI jelű motort is kiveti magából az Octavia teste ( 1.2 TSI lesz helyette ), és közös nyomócsövessé válik a 140 lóerős (eddig PD) TDI. Ennyire elnyújtott faceliftet még nem láttam: majdnem egy évig tart.
Persze mi léhűtők alig várjuk egy-egy izmos kocsi orrának átszabását, mert akkor újra lehet velük örömködni (itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy az Impreza WRX STi és az Evo pofázmánya kezd unalmassá válni). Ezért nem bánom, hogy az RS csak most kapott új orrot. A lámpákat és a maszkot már ismertem, de a lökhárító új, agresszív, trapéz alakú levegőbeömlőt kapott alul. Ez kicsit hasonlít a Focus és Citroën C4 WRC-ére de nem baj, ez most a divat izomautóéknál.
Persze, mint kiderült, az RS Colombus típusú navigációja nem hibátlan, például a „brand new” M0-szakasz és a tavaly szeptemberben átadott Megyeri híd egyelőre nincs a térképen. A tesztvezetés előtti fejtágításon a visszaútra mondták, hogy figyelmen kívül kell hagyni, mit dumál a navi, gondoltuk, odafelé kipróbáljuk, milyen a tesztútvonal. Ez hiba volt, kissé késve érkeztünk a rettenetesen sárga, 170 lóerős, dízel és DSG-váltós kombival a Visegrád melletti Nagyvillámra. Itt viszont olyan történt, ami ritkaság a nemzetközi autóbemutatók történetében.
Volt töltött káposzta. És „Somló Sponge, Nagyvillám Art”. Biztos azért hívják így, mert sokkolóan finom.
Ennél csak a kanyargós út volt jobb, az RS-t erre találták ki, meg persze egy kis gyorshajtásra az autópályán, ahol épp senki sem látja. A megengedett sebesség cammogás ezzel a futóművel, sebességérzet nuku, az új közös nyomócsöves dízel pedig elég csendes, végre.
Igaz, Nagyvillámra menet néhol rossz az út, és a kemény futómű nem kedvelte az aszfalt folytonossági hiányosságait, messze nem kényelemre van kihegyezve. A bőr-alcantara ülések kemények, szerencsére nincs annyira eltúlzott oldaltartásuk, hogy kizárólag a napfénytető irányából lehessen kényelmesen beszállni. Nyilván, aki ilyen szekrény méretű kocsival jár, annak a használat is szempont, ezért a hülyegyerek-autók kelléktárát mellőzték, kivéve a lámpák alatti LED-sort.
A DSG-t csak a kormány mögötti fülekkel pöckölgettem, villámgyorsan váltott, nincs ember, aki ezt kézi váltóval reprodukálja. Nem véletlenül a kedvencem ez a dupla kuplungos. A kemény futómű viszont egészen kis oldaldőlést adott, az RS nem tolta le az orrát a húzós kanyarokban. A fék is jónak tűnt, bár itt a hegyen annyira rövidek az egyenesek, hogy nem túl nagy az igénybevételük.
A továbbiakban a szerző meglepő jellemfejlődésen megy keresztül, és kezdi megkedvelni a dízelmotort. Mindezt az Euroringen. Lapozzon!
