Négymillió-nyolcért van benne minden, tíz négyzetméter budai ingatlan áráért ennél többre senki ne vágyjon. Igen, a 3008 már kapható, de érdemes tudni – az ár most éppen akciós.
Jöjjön először a lényeg, hiszen mindenki erre vár: a Peugeot 3008 ettől a perctől kapható itthon. Az 1,6 literes, 120 lóerős, (manuál-)klímás, menetstabilizálós, MP3-at lejátszó CD-s rádióval szerelt, bőrkormányos, hat légzsákos alapverziót, hátuljában az igen ügyes, sokfunkciós csomagtartóval a bevezetés idején 4 millió 790 ezer forintért mérik, de ha elmúlik az újdonság varázsa, akkor is csak kétszázezerrel lesz drágább – persze ha az ajró árfolyama marad a mostani.
Nálunk háromfajta felszereltségi szint lesz, meg mindenféle motor- és váltókombináció (1,6-os benzinesek 120 és 150 lóerővel, ugyanekkora dízel 120 lóerővel, illetve a pózna fölső végén a kétliteres HDi-k 150, illetve automata váltó esetén 163 lóerővel). Önszorgalomból megpróbáltam a legdrágább, azaz 2.0 HDi aut. kivitelhez (7 millió 600 ezres indulóár) összeválogatni a listából az összes létező extrát, és bőven tízmillió fölé masszíroztam az árát. Tól-ig ezzel megvan, de azért szólok az autóról is, érdekes lehet még egy vélemény.
Egy Budapest−Tata−Budapest menet részben az M1-esen, részben a mellette futó, alsóbbrendű utakon nyilván nem ér fel egy hosszan tervezett, elsősorban szándékosan a vezetési élményre, másodsorban a panorámára kiélezett élménytúrával. Előbbin Vályi Pista kollégám próbálta ki az új crossovert (bármit is jelentsen ez a szó), a magyar bemutató viszont a Dunántúlon, Szlovéniánál szerényebb földrajzi adottságokkal megáldott útvonalon zajlott.
120 lóerős dízellel mentünk, a 150-essel jöttünk, városi menet szinte nem volt a programban (mert Tata, valljuk be, nem az az autógyilkos megapolisz, és odafelé, a Vértesszőlősön araszoló kocsisor is legfeljebb az ottani előember számára tűnne forgatagnak), a vezetési élményekről tehát olvasgassák a külföldi bemutató után készült cikket , avagy – ami még jobb – várják meg a rendes tesztet, amikor egy hétre megkapjuk majd az autót.
Amit tudok így is: a 3008-ban a kis dízel gyorsításkor jobban csörömpöl, egyenletes tempónál viszont szinte nem is hallani, a nagyobbik éppen fordítva: morgósabb tartott sebességnél, viszont gyorsításnál kellemesebb hangú. Továbbá: az egyhatos országúti előzéshez igencsak vékony, hiszen közel másfél tonna a mozgatandó súly, a kétliteres azonban kellően virgonc mindenféle helyzetben, amit az élet reá mér.
Zaj alig, a kormány informatív, de középen azért nem az a lézerkard, a váltó pedig olyan pontos, hogy óvatosan ki merem mondani: a PSA csoport lassan megtanulja, hogyan működik egy rendes váltókulissza. Nem az a Honda S2000-szint, pláne nem a Zoli Hacsirokuja , de egész jó.
Nem volt bajom az üléssel sem, a szivacs felső rétege puha, alatta valami keményebb firmamentum húzódik, mert tart, méghozzá egész jól. Kormány, váltó, kapcsolórengeteg mind kézre esik, kifogásom csupán egy akadt: a középkonzol oldala csak a szememnek volt kellemes formájú, a combom alsó részének nem. Ahogy írom a cikket, most is érzem a lenyomatát.
A közelgő teszt nyilván sokat árnyal majd Pista és az én véleményemen, de nagy vonalakban kirajzolódik: a 3008-as futóművével, rugózásával, általános kezelhetőségével jóval többet foglalkozott a Peugeot, mint a korábbi modellekével.
Két dolog kiderült számomra a 3008 bemutatóján:
1) Magyarországon nyíltabb lapokkal játszanak még a cégek, mint külföldön. Ugyanis az idegen nyelvű beszámolókban folyamatosan arról panaszkodnak az újságírók, hogy az illetékesek még akkor sem hajlandóak kimondani, hogy a 3008 legfőbb ellenfele a Nissan Qashqai, a VW Tiguan, a Renault Koleos és a Ford Kuga, ha kihegyezett common-rail csavarhúzót szegeznek a torkukhoz (köszönet a szóképért Szabó Robinak). A magyar bemutatón ellenben e modelleket hatalmas, kivetített ábrán, fényképpel fogták együvé.
2) A Peugeot egyáltalán nem szégyellős. A Ki nevet a végén játékot juttatta eszembe a gyártó taktikája: szépen megvárta, amíg a többiek elkínlódnak ezen a crossover nevű mócsingos falaton, és bevezetik a saját ilyesféle autóikat. Majd megnézte az eladási eredményeket, és úgy döntött: kár foglalkozni a négykerék-hajtással, a darabszámok alapján csak nyűgnek jó az olyan.
A 3008 tehát kőkeményen elsőkerekes kocsi. Nincs is ezzel baj – jelentkezzen, aki látott már rendszeresen terepre vitt Qashqait, Tiguant. Nos, senki? Lépjünk.
Kiderül, hogyan jön a nyúl a képbe. Lapozzanak!
