Az utastér kicsit retró, de nem rossz. Szép, és sportos hangulatot áraszt a műszerek fehér hátlapja, jó a középkonzolon a hatalmas, fémesen csillogó betét, jót tesz neki a három fémpedál meg a taposó, de egy kicsit még így is a múltat idézi. Azt hiszem, napjaink koreai autógyártásának legsebezhetőbb pontja a belső dizájn. A pro-cee’d a többi koreaihoz képest jól sikerült, de még így is van hová fejlődnie.
Az 1,6-os motor papíron nagyon erősnek tűnik, jól hangzik a 126 lóerő. A 10,8-as gyorsulás már kevésbé szívet melengető, sajnos a valóságban inkább ez utóbbi érezhető. A motornak nincs egyénisége, nagyon hiányzik a karakter. Háromezerig még politikailag korrekt jelzővel élve is visszafogott, de négyezertől - amikor már tényleg elemében van - sem túl nagy szám. Félre ne értsék, a tesztautó nem ment rosszul, még vagánykodni is bőven lehetett vele, de a 126 ló erejét nem érezni. Annál többször alacsony fordulaton az erő hiányát.
A motorhang nyers. 130-nál már négyezret forog az egyhatos, ami azt jelenti, hogy autópályán nem éppen csöndes a pro-cee’d, ráadásul a motorhang mellé futómű- és szélzaj is társul. Ne éktelen, fülsiketítő zúgást képzeljenek el, a pro-cee’d utastere egészen kellemes hely, de nem kifejezetten csöndes, még alsó-középkategóriás riválisaihoz képest sem.
Az ötsebességes váltó karja viszonylag pontosan jár, nem túl rövid utakon. Fura, de számomra a váltó tökéletesen megszemélyesítette az egész autót, egymaga kifejezett mindent, amit a pro-cee’d adhat. Tökéletesen használható, semmiképpen sem nevezhető rossznak, viszont egy kicsit idejétmúlt – ötsebességes váltót egyre kevesebbet látunk. Ilyen autó a pro-cee’d. Öt éve lelkendeztem volna érte, most arra gondolok, öt év múlva biztosan lelkendezni fogok, mert ha így folytatják, a következő változat kétségkívül nagyon jó lesz.
A kormány lehetne közvetlenebb, az irányíthatósággal – hála a futóműnek - ennek ellenére nem volt gondom. A futóművel voltam messze a legelégedettebb. Az útegyenetlenségeken gond nélkül megy át a cee’d, és a kanyarstabilitással sincs gond; sőt az autó súlyelosztása is elég jó. A kasztni is merev, ennek ellenére nem tudom ajánlani azoknak, akik sportos autót szeretnének. A futómű, bár jó, nem kifejezetten sportos, a motor pedig még csutkára húzatva sem termel adrenalint.
A pro-cee’d kellemesen közepes autó. Legjobb tulajdonsága, hogy nincs rossz tulajdonsága. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, akit a dizájn megfogott, ha azonban a formaterv nem tetszik, semmiképpen ne vegyék meg: tartalmilag semmi olyat nem kínál, amitől igazán bele lehetne szeretni.
A pro-cee’d-et háromféle benzines és kétféle dízelmotorral kínálja a Kia. Mivel a dízeleket nem ismerem, azokról nem nyilatkoznék, a benzinesekkel kapcsolatban azonban még egy gondolat a végére. Mivel ugyanazzal az EX felszereltséggel az egyhatos 4,39, az egynégyes meg 4,24 millióba kerül, gondolkodás nélkül a nagyobbat választanám. Nem sokkal erősebb az egyhatos motor, de ennyi pénzt mindenképpen megér az a néhány plusz lóerő. A kétliterest semmiképpen sem ajánlom. Inkább várjuk meg, míg lesz a pro-cee’d-ből igazi sportváltozat, majd akkor érdemes lesz lóerőre gyúrni.
