Maga a beltér sokkal jobban sikerült, mint a külcsín. Mivel mi egy jól felszerelt példányt kaptunk, így nem tudok nyilatkozni az alacsonyabb felszereltségi szintről, de az biztos, hogy a beltér teljesen rendben van. A világos bőrkárpit jól mutat, a műszeregység jól néz ki és nocsak… mi mocorog ott?
Bizony, Head-Up Display francia módra. Olcsó, hatékony és működik. Persze a rajta megjelenő adatokat le-fel mozgathatjuk, így bármilyen méretekkel megáldott sofőr láthatja őket. Nem kell levenni a szemünket az útról, működik, még ha nem is az igazi.
Helyünk van elöl bőven, a kormány-váltó távolság nincs egy arasznyi, talán mégiscsak alakul itt az élményautózás? Keresem az USB-csatlakozót, hogy a borzalmas mediterrán tilinkó helyett egy kis George Bensonnal teljen az út, de hiába, sehol egy fia csatlakozó nincs, ha nem számítjuk a borzasztóan mély és öblös könyöklőben virító AUX IN-t. A képek magukért beszélnek, mi pedig vezessünk már.
Az útvonal tényleg festői környezetben vezetett, persze ezúttal sem követtük az itinert, így módunk nyílt rá, hogy alaposan a körmére nézzünk annak a sokat emlegetett vezetési élmények. És elhihetik, bizonyítani akartuk magunknak, hogy márpedig ezzel a batárral élményautózni nem lehet.
Nos, mi tagadás, igazunk lett, de hozzá kell tennem gyorsan, hogy még így is kellemesen csalódtunk. Azt persze tudtuk, hogy a BMW-vel közösen kifejlesztett kis egyhatos remek motor, de azt nem gondoltuk volna, hogy ilyen játszi könnyedséggel boldogul majd az 1,4 tonnás Peugeot-val is. Pedig de. Lelkesen pörög, nyomatékgörbéje lineáris, orgánuma kedvesen morcos-mérges.
A hatfokozatú kézi váltó is jól sikerült darab. Rövid utakon jár, megvezetése határozott, precízen kapcsolható. A fékek jól adagolhatóak, akár nagy tempóról is pillanatok alatt fogják meg az autót.
Na de mi akkor a rossz? Megmondom. A kormány és a kormányzás. Bár új divat szerint laposra verték a kormánykerék alját, azért az ettől még nem lesz sportos. Az áttételezése nem tetszik, nem elég gyors, a középpont tájékán még jobban halott, mint elfordított állapotban, nehézkes, nem illik ehhez a hajtáslánchoz.
A 8,9 másodperces gyorsulást ugyan nem mértük, de megdolgoztattuk a futóművet rendesen. Végeredmény: meglepően tapad, sokáig nem szól bele az ESP, de még limiten autózva is jóindulatú. Megy, lép, de akárhogy is van, akármilyen trükkös is a futómű, azért egy percig sem ömlött a fülemen az adrenalin. Semmi beígért pleasure, csak munka a váltóval és némi haladás. A futómű tényleg jól dolgozik, az üvegtető nyitva, süt a nap, és mi az Adriai-tenger partján autózunk.
Nem is tudom, mit gondoljak erről a fura szerzetről. Összességében nem rossz, hely akad benne, a 150 lóerős benzinessel jól is megy (az 1.6 Hdi-vel viszont nem), nem is fogyaszt sokat (nálunk a gyári 7,4 helyett azért majdnem benyelt tíz litert), rengeteg tárolórekesz mindenfelé, három szinten beakasztható csomagtérfedlap, lehajtható alsó csomagtérajtó 200 kilós teherbírással és kényelmes ülések mindenütt. A motorválaszték két benzines (1.6 Vti 120, illetve 1.6 THP 150 lóerővel) és két dízelmotorból áll eleinte (1.6 Hdi 110 és 2.0 Hdi 150, valamint 163 lóerővel), a gyengébbik benzineshez ötfokozatú manuális váltó dukál, míg az erősebbik már hat fokozattal gazdálkodik. A kisebbik dízel hatfokozatú kézi és robotizált váltóval készül, míg a nagy dízel szintén hatfokozatú automata és kézi váltóval. Mindez négy felszereltségi szinten.
A hazai árak még nem ismertek, de valahol a jól felszerelt 308 fölött kezdődnek majd. Időben tájékoztatjuk Önöket, és persze rendhagyó tesztre is sort kerítünk majd.
Valójában egyáltalán nem rossz, csak valahogy nem látom magam előtt azt az embert, aki belép egy Peugeot-szalonba, és azt mondja: Jó napot, egy 3008-asért jöttem.
