Vágyaim álma

Van sebességmutató műszer, mellette ugyanakkora méretben az időt mutató órát találjuk. Hát nem zseniális? Kit érdekel a fordulatszám, de most tényleg? És van vízhőfok-mérő is, ami ebben a kategóriában már ritkaságszámba megy. Megoldják egy egyszerű lámpával, ami akkor világít, ha már túl meleg a hűtőfolyadék. De az 1994-es Peugeot 306-ban láthatjuk, ahogy kúszik felfelé, télen így egyértelmű mikor érdemes bekapcsolni az utastérfűtést. Nyáron a dugóban pedig időben félreállhatunk, mielőtt - ha netalán - felforrna.

A kapcsolók terén sincs kalamajka. A kormánybajuszon a szokásos cuccok, aztán a középkonzolon az elakadásjelző, és az ablakfűtés. Slussz. Hangsúlyozom, nem is kell több egy használati tárgy autóba. A luxus az más, oda elkel még néhány, de ide ez bőven elég.

A motor a maga 75 lóerejével nem egy bivaly, a hangja meg olyan, mintha csak három hengerrel dolgozna. Nem hiányzik egy, hanem a háromhengereseknek van az a jellegzetes morgása; na ez pont olyan. Pedig soros négyhengeres, hengerenkénti injektorral, és minden jó és rossz tulajdonsággal, ami ezzel jár. A 75 ló 5500-as fordulaton jelenik meg, a 111 Nm pedig már 3400-nál megvan. Ebből az következik, hogy nem egy lobbanékony, vehemens, sokkal inkább higgadtan kiegyensúlyozott autót kapunk. És így is van.

A gyári adat szerinti 14,9-es (0-100 km/h) gyorsulás is ezt sugallja, de vezetés közben sokkal inkább azt érezzük, hogy megállt az idő. Persze a 100-at simán el lehet érni, de egyszerűen nincs rá szükség. A városi forgalomban nem gond felvenni a ritmust, sőt. Nagyon is jól mozoghatunk vele, csak figyelni kell a váltogatásokra. Ha meg kijutunk az autópályára, akkor meg tökmindegy, hogy mennyi idő alatt érjük el az utazósebességet.

És ezzel a városi százas tempó alatti autózással elérhető, hogy a - szintén gyári adat 9,1 - literes fogyasztás hihetetlenné váljon. Csak megyünk vele, csak megyünk, oda se figyelünk rá – nem is kell –, és az üzemanyagszint-mutató még mindig ott áll, ahol tegnap hagytuk a tankoláskor. Nem sikerült még kiszámolnom pontosan, de biztos vagyok benne, hogy az 5 litert is alig éri a városi fogyasztása 100 km-en. Hihetetlen. Ennek fényében aztán még tovább tisztult a képe.

Mivel a menettulajdonságai csírájában elfojtják a kockázat kereső magatartást, megnyugvás minden perc, amit az autóval töltünk a forgalomban. A szokásos McPherson első futómű és a Peugeot-nál szokásos hátsó torziós rugózás megfelelő kényelmet ad a megnyugváshoz. Persze nem lehet minden tökéletes, a váltónál lehettek volna kicsit precízebbek, de valójában nem rossz. Tényleg kikapcsolódás vezetni, és közben nyugodtak lehetünk afelől is, hogy nem véletlen, hogy nincs pillanatnyi fogyasztás-mérő sem. Arra sincs szükség.

A megjelenése, és az együtt töltött néhány nap alatt megismert tulajdonságai alapján egyértelműen a jó autók „kéne” oszlopába raktam. De így ezzel a fogyasztással meg aztán a beszerzendő listára is felkerült. De tényleg. Egy francia autó, amibe nem tud senki belekötni. Még a népítéletben is dicsérő szavakkal illetik a 306-ost, mi kellhet még?