Íme, a forma, ami egész más élőben, mint a képeken. Az írott sajtó, légyen az akár online, mint mink vagyunk, azzal a súlyos fogyatékossággal terhelt, hogy pont ezt a különbséget nem tudjuk megmutatni, hiszen mi is csak képekkel rendelkezünk. Hát tessék, ezek vannak, egy furcsán aránytalan autó látható rajtuk.
És legalább felmérhettem, miben különbözik a profi fotós az amatőrtől - nekem nem nagyon sikerült olyan szöget találnom, ahonnan jól nézne ki. A hátulja még csak-csak, de az az előző Audi A6-ról vagy honnan is van. Esetleg szemből, mert az Aston Martintól hűtőt lopni mindig hálás dolog, és nem tudom, direkt van-e a vicc, de a hűtőrács jégkockatartó alakú.
Először fordul velem elő, hogy egy Peugeot egyetlen eleme sem tetszik igazán. A sulyok elvetése leginkább az orrán látható: az autógyártás közelmúltjából nem emlékszem ekkora túlnyúlásra. Igazából nemcsak a túlnyúlás hatalmas, hanem az egész orr, biztos idén van valami De Gaulle-évforduló, és ez egy formaterv- hommage. Nemcsak az arányok, de a forma is a szabad Franciaország emigráns kormányfőjére emlékeztet. De - talán hogy megmaradjanak a titkos tiszteletadás szintjén -, Charles De Gaulle közel ülő, szúrós tekintetű szemei helyett épp az ellenkezőjét alkották meg.
Ezekkel a túlhúzott lámpákkal furcsa, elmosódott szemű mélytengeri élőlény - márpedig azok között több a furcsa, mint a szép. Tényleg nem szívesen gyalázom tovább, de úgyis mindenki észreveszi majd: az amorf fényszóróhoz egyáltalán nem illik a határozott élű, szögletes ködlámpa, ahogy kettejük közé a kis krómcsík sem.
Néha kifejezetten dermesztő, hogy a Peugeot-nál mennyivel szívesebben foglalkoznak a lényegtelen dolgokkal, mint a fontosakkal. Egy autón az egyik legfontosabb a jó váltó volna, egy jó kuplunggal. Ebben ilyen egyáltalán nincs, pedig egy kézi váltós autóban ez az egyik legfontosabb és leggyakoribb minőségi inger.
Viszont a külső visszapillantó tükrök a központi zár hívó szavára behajlanak. Odabent viszont nincs egy rendes napszemüvegtartó, de olyan hely se nagyon, ahova egyáltalán beférne egy szemüveg. Raktak egy kis üreget a kilímaverzérlés-egyéb komputer kijelzője alá, de az olyan kicsi, hogy legfeljebb aprópénz férne bele, annak meg nem jó, mert magas perem híján minden kihullik belőle az első gyorsításkor. Fantasztikus, hogyan sikerült egy ennyire hiábavaló üreget kialakítani, ami ennyire nem jó semmire.
A csomagtartót ugyanazzal a trükkös gombbal működik, mint a 307 CC-é, ujjunkat a nullába dugván tárjuk a kuffert. Ablaktörlőből is a 307 CC szisztémája került át: a nagy lapátok egyetlen mozdulattal cserélhetők, ilyet először a jelenlegi VW Polón láttunk. A 307 CC-n csak felnyitott motorháztetővel lehetett felhajtani az ablaktörlőt, tetszett is, hogy gondolnak a tolvajokra, a 407-esé viszont zárt gépházzal is cserélhető. Úgyhogy most már nem tudom, mit tartsak a Peugeot gizmófelelőseiről.
A beltéri dizájn nem rossz, elvégre számos elem a 406 Coupéből került át, ami szép, de egy modellváltáskor talán nem csak én szeretnék új kilométerórát. Ha már generációváltásról beszélnek, legalább olyan dizájnváltást szeretnék, mint az új Volvo S40 belseje, hogy az olyan anyja-se-ismerne-rá modellváltásokról, mint az Astráé, ne is beszéljünk.
A szélvédő alatti nagy műanyag fennsík formái talán a nascai vonalakkal rokoníthatók: első látásra semmi értelmük, talán a magasabbról készített légifelvétel kiadná a lényeget. És igen, tényleg érdemes volt! Most vettem észre, hogy középtájt ugyanolyan rostély van, mint ami a Mercedesekben gondoskodik a huzatmentesen beáramló, egyenletesen elosztott levegőről.
