Van benne spiritusz

Az új Puntó komoly vitát váltott ki szerkesztőségünkben. Rácz kolléga - aki egyébként torzszülött, rövid a lába, hosszú a felsőteste (szemben a szerzővel, akinek minimális törzse és pókszerű végtagjai vannak - Rácz kolléga), úgy adta át az autót, hogy kényelmetlen, nem fér el benne, viszont a feje beleér a tetőbe. És persze gagyi a kidolgozás. A szépség szubjektív, de akkor mégis olyan ideges lettem, hogy azonnal vitába szálltam. És, kedves olvasó, képzelje, mit merészelt felhozni ellenpéldának: az év autóját (haha), a Renault Cliót . A C4-et teszteltük éppen párhuzamban, de Rácz kolléga érezte, hogy az azzal való hasonlítgatásnál remeg a léc, ezért próbálkozott a rég látott Clióval.

Most megérkezett a Clio, de ahogy a közelébe kerültem, azonnal nyúltam a telefonért, hogy folytassam parttalan vitánkat. Szerencsére éppen repült valahová, és nem értem el. Most már egy kicsit megnyugodtam, de ha visszagondolok, még mindig remeg a gyomrom. Még hogy a Clio valamiben is jobb lenne! Miben, kérem?

Annak idején nagyon örültem a kettes Puntónak, igazi egyéniség volt, és a formája sem kopott még ki. Aztán jött a modellfrissítés, és mindennek vége lett. Kiirtottak belőle minden egyéniséget, akárcsak a Multiplából. Közben megjelent az Albea is. Jézusom, riasztó tendenciának néztünk elébe. Az új Pandával lazult a hurok, de bevallom, féltem, amikor meghallottam, hogy születőben van az új családtag.

De nem, nincs baj! A Punto újra egyéniség. Éljenek az olaszok, illetve éljen a Giugiaro-Italdesign és a Fiat Centro Stile megbonthatatlan barátsága!

Furcsa, de a Harley V-Rodja jutott az eszembe . Akkor egy olyan motorral jelentek meg sorozatgyártásban, amit az átépítőműhelyek építettek a klasszikus Harley-kból. A Grande Punto is egy kicsit a pimpelt - az egyénileg átépített - autók irányába mutat. Nincsenek felesleges törések, élek a karosszérián, az orr már gyárilag morc, a hátsó gyárilag tiszta vonalú. Alig tudnánk fogást találni a flexszel. Egy rendes átépítésnél komoly munkaórákat fordítanak arra, hogy a műszerfalat lefényezzék. És tessék a Grande Puntónál gyárilag fényezett.

Persze ne feledjük, hogy alapjában véve olcsó autóról beszélünk, és ez is olcsó elemekből épül. Ha belül a nagy fekete felületeket kopogtatjuk, kopognak. De miért kopogtatnánk? Ki kezdi kopogtatással a vezetést? Beülünk reggel, megkopogtatjuk a műszerfalat - kip-kop -, és utána indítunk? Badarság. Megőrülök, amikor a tesztekben is elkezdik kopogtatni a műanyagokat. Az olcsósága ellenére nem néz ki rosszul, szép a látvány, és ez a legfontosabb. Szemben Rácz kollega favorizált évautójával, abban már a látványtól hányok.

Az a fontos, hogy az élek találkozzanak, ne úgy, mint a C4-en, ne essenek ki a rekeszek ajtajai, és ne vetemedjenek el öt év múlva. Ezt még nem tudjuk, de sejtem, hogy ebben a kategóriában nincs különbség.

184 centi körüli vagyok, hosszú lábakkal, nekem nem volt gondom a plafonnal, és tökéletesre hangoltam a mindenfelé állítható kormány- és üléskonstellációt. A vezetési komforttal nem volt bajom, a kormány fogása nagyon jó. De nemcsak a fogása jó, a kormánymű viselkedése is. Kellemes, sportos, direkt reagálású volán, pont a jó ízlés határain belül. Sokan ekézik az elektromos szervót, hogy a sofőr kevés visszajelzést kap az útról, amiben van igazság, de ne feledjük, nem versenyautóban ülünk. Szerintem a potenciális vásárlókat a gigantikus rásegítésű CITY üzemmód sokkal jobban meghatja.

A fékeket szoknom kellett. Az első megállásnál csíkot rajzolt a biztonsági öv a mellkasomon. Nagyon, talán már túlságosan harapósak a fékek. Persze szokás kérdése, de az tény, hogy óvatosan kell bánni a fékpedállal. Én egy hét alatt sem szoktam meg igazán.