Vadászat a zöld-sárga kábelre

A láncok feszítője olajnyomással működik, amihez elengedhetetlenül szükség van legalább olyan állapotú olajra, ami a feszítő apró furatain képes áthaladni, hogy odabent megtegye, amire hivatott. Az én autóm motorjában sajnos ez a lehetőség a benne lévő zselés anyagnak köszönhetően megszűnt, így idézve elő a feszítő-fogaskerék és a láncvezető-csúszkák korai halálát. Szerencsére sikerült időben a szervizbe érni és a kereskedéssel folytatott rövid egyezkedés után, úgymond garanciában elvégeztetni az egyébként csillagászati összegű költségeket vonzó, általában 180 000 km környékén esedékes javítást. A 90-es évek Saab motorjain ezen kívül csak az ekkortájt bevezetett DI-panel (Direct Ignition) hibásodik meg igen nagy gyakorisággal, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy lelkiismeretes saabos külföldre el sem indul tartalék DI-panel nélkül. Ez az elektronikus gyújtást tartalmazó egység szerencsére az én autómról még hiányzik, mivel valószínűleg sikerült kifognom az utolsó elosztós 2,3-asok egyikét.

Van viszont rendes saabos kuplungom. Ha pedig már a motort megbontották, akkor a kuplungszerkezet cseréje sem várathatott magára. Jellemző hiba a kéziváltós NG-knél, hogy az elöregedett szerkezet először felkeményedik, majd az egyre nagyobb ellenállás a bovden szakadását eredményezi. Ezt a betegséget már az én 900-asom is elkapta, így ha azt akartam, hogy a nálam lényegesen formásabb lábú barátnőm is vezethesse az autómat, nem halogathattam a cserét. És ekkor még csak két hete voltam egy akkor 86000 km-es autó boldog és kitartó tulajdonosa. De azóta sem unatkozom.

A motor megmozdítása elektronikai láncreakció beindulását vonta maga után. Mivel szegény szerelők három napot töltöttek azzal, hogy kiszűrjenek egy sérült injektorvezérlő kábelt a kábelkötegből, a sikeres vadászat után a győzelem felett érzett örömmel eltelve hoztam el szeretett Saabomat. Igen ám, de a gyári telefon-kihangosítón megszűnt a töltés. Gondoltam annyi baj legyen, valaha ipari elektronikát is tanultam, ez igazán nem okozhat problémát. Ebben a reményben bátran láttam a műszerfal jobb oldalának lebontásához. Sikerült is megtalálnom és kijavítanom a hibás csatlakozót, de miután minden szépen visszakerült a helyére, a gyújtás ráadása után halk csengetés kíséretében villogó lámpa kezdett a légzsákhiba kitartó jelzésébe. Azóta legalább tízszer szedtem szét és ellenőriztem az összes kábelt és csatlakozást, de a problémát máig nem sikerült megszüntetni. Utolsó reményem a komputeres diagnosztika, de arra még várni kell.

Ha ez nem megy, legalább az eddig nem működő kiegészítő féklámpa megjavításával szerettem volna ismerőseimnek dicsekedni. Sajnos idő hiányában ennek a műveletnek a mai napig sem értem a végére, pedig nagyon igyekeztem. Az első megdöbbenés a lámpatest kiszerelésekor ért. A kívülről teljesen normálisnak tűnő egységről kiderült, hogy tulajdonképpen csak egy vakdugó. Se izzók, se azok helye, se érintkezők nem voltak a műanyag hátulján. Csupán egy kis pöcök szolgált az egyébként behúzott kábel rögzítésére. Nem is értem eddig hogyan mehetett át gyárilag működésképtelen harmadik féklámpával a műszaki vizsgákon.

De mostantól ez a linkség megváltozik - gondoltam. Azt hittem, elég egy igazi, működőképes egységet szereznem, bedugom a meglévő kábelt, és minden rendben lesz. Ám rövid vizsgálódás után kiderült, hogy a behúzott kábelen semmiféle jel nem érkezik, ami annál szomorúbb, mivel az NG-kben már mindent a központi számítógép vezérel, így egy fogyasztó túlzott áramfelvétele rögtön hibajelzést eredményezne a SID (Saab Information Display) kijelzőjén. Emiatt egy másik, működő féklámpa-kábelre való átkötésről egyelőre lemondtam, és nekiálltam megkeresni a vezeték túlsó végét. Eddig végigkövettem a kis zöld-sárga madzagot a küszöbökön, a bal első ajtókereten, át egy nagy sorkapocsig, majd föl a műszeregység mögé, ahol a köteg az autó jobb oldala felé halad tovább. Itt reményeim szerint előbb-utóbb megtalálom a központi egységet, és akkor aztán nem tudom mi lesz. Természetesen nyomozás közben a helyzetjelző visszajelző lámpáját is sikerült örök nyugalomba helyezni, ami a légzsák miatt folyamatosan világító piros háromszög mellett már úgyis csak elenyésző információtartalommal bírt.

Ha pedig ez a javítás sem sikerült, mivel fogok büszkélkedni a márkatársak előtt? Nem adtam fel, így kikapcsolódásként kiszereltem a két lámpatörlőt, amely alkatrészek szintén a tíz év alatt kötelezően tönkremenő dolgok közé tartoznak. Eltökélt szándékom, hogy egyszer megjavítom őket, mivel ha rövid ideig is, de mindkettőt láttam már működés közben. Igaz, különböző időpontban és helyen, de a javítás nem reménytelen. Ha pedig úgyis kiszereltem a lámpatesteket - ami a lámpatörlők kiszedéséhez elengedhetetlenül szükséges -, akkor legalább a burákat leszedtem és szépen letisztítottam a belülre rakódott sok-sok évnyi koszt. És ezt a műveletet végre azonnal siker koronázta. Most már szépen, tiszta szemekkel tekint a világba kis szeretett 900-asom.

Az elmúlt másfél hónap eseményei       A cikk megírása óta sem hagyott unatkozni a kis 900-as. A vezérműlánc korai elgyengüléséért ludas igen sűrű olaj emlékét annak cseréje, valamint a karter- és blokktisztítás sem feledtethette. Nem sokkal az újra esedékes olajcsere előtt az olajszivattyútól legtávolabb eső hajtókarcsapágy a továbbra is fennálló részleges kenőanyag-megvonás miatt véglegesen elhalálozott. A főtengely felköszörültetésénél és a túlméretes csapágyak használatánál jobb és hosszútávon talán gazdaságosabb megoldásnak mutatkozott egy törött NG szintén 90 000 kilométert futott motorjának megvásárlása. A gyors és ügyes szerelőknek hála a motor már a nemrég beszerzett vezérműlánccal együtt az autóban van, és az azóta megtett majd' ezer kilométert meghibásodás nélkül bírta. Remélem, a motor korábbi tulajdonosa jobban vigyázott rá, mint a karosszéria épségére, így lehetőséget adva számomra a korai megőszülés elkerülésére. Öröm az ürömben, hogy a betárolt légzsákhibát a kényszerű szervizlátogatás alkalmával ajándékba kitörölték a komputerből. Amióta Saabom van, sokkal többre értékelem az élet apró örömeit.

A házi fényszóróállítás után aztán éjszaka is bátran kihasználhattam a motor adta lehetőségeket. Mert egy 2,3 literes Saabban igazán vannak lehetőségek. Nem mondom, nem egy turbómotor, aminek gyártásában a Saab a mai napig igazán nagy, de azért a maga nyugodt, öreguras módján halad, ha szükség van rá. A 150 lóerőt és a 210 Nm-t egy igen hosszúra áttételezett váltó segít minél hatékonyabban az útra továbbítani. 4. fokozatban 70 km/h-nál még csak 2000-et fordul percenként a főtengely, míg ötödikben 3000-nél már 130 körül haladunk. A Saabokra jellemző, kitörő gyorsításokra persze senki se számítson, ezzel együtt egy kevés váltással vezethető, szinte a teljes fordulatszám-tartományban rugalmas motor találhatunk a 2,3-asban. A futómű a motorhoz igazítottan öreguras. Igazából semmire sem érzékeny, mégsem mondhatni, hogy a sportosság jegyében született volna. Csak annyira sportos, amennyire egy Opel Calibra, kiegészítve egy gyári toronymerevítővel.

A váltók is a Saabok gyenge pontjai közé tartoznak. Szerencsére ez az autóm egyik olyan alkatrésze, amin meglátszik az eddig futott 94 000 km jótékony hatása, így mostanáig egy igazán könnyen kapcsolható, pontos szerkezetet ismerhettem meg. De ha hihetek a pletykáknak, nem lesz ez mindig így. Ha pedig a gyorsítást és a váltást megelégeltük, akkor a lassításokra sem lehet panasz. Jól adagolhatóan és hatásosan fog a négy tárcsafék, miközben egy első generációs ABS figyeli a kerekek forgását. Ez még az a rendszer, aminek minden egysége felismerhető a motortérben. Ettől persze nem javíthatóbb, de legalább esztétikus.

Az NG-k beltere a mai napig visszaköszön az új 9 ⁵-ösökben, így talán ez a 900-as egyetlen olyan alkotóeleme, amit mindmáig elismernek és használnak is a GM-nél. Ebben alkalmazták először a Black Panel funkciót, amely később Night Panelra módosult, és a vezető éjszakai terhelését hivatott csökkenteni a felesleges műszerek kiiktatásával. Nappal megnyomva a gombot igen érdekes látvány amint a fények kialvása mellett a kilométeróra kivételével az összes mutató nullára esik vissza, és amíg nem áll be szükséghelyzet, nem is mutatnak semmiféle hajlandóságot a munkára.

Nem úgy, mint a SID (Saab Information Display), amin akarva-akaratlan a rádió, a fedélzeti számítógép és az óra információi mellett a legkülönbözőbb feliratok jelennek meg. Eddig az ablakmosó, a hűtővíz, az első és a hátsó lámpa hibájára figyelmeztető feliratokkal találkoztam, de ha nem gond, nem vagyok kíváncsi további hibaüzenetekre. Köszönöm, elhiszem, hogy mindenre van egy frappáns, kétsoros mondat, de én élvezni és használni akarom a 900-asomat, és ezért mindent meg is teszek.