Hiába bárminemű lelki felkészítés, egy Aero kipróbálása így sem
veszélytelen. Mielőtt életre kelteném a hírhedt
2.0TS motor első kerekekre leadott 210 lóerejét, körbenézek,
mitől is ez a messziről szemet szúró vadság. Spoilerek elöl, hátul
és a küszöbnél. Kis szárnyacska a csomagtérajtó élén. 18"-os
alufelni 225/45 ZR 18-as, Pirelli P Zero Rosso gumikkal.A
sportkipufogó rendszer hátul előbukkanó ellipszis beteljesedése. A
kecses, mégis markáns forma. Mind-mind erőt, energiát sejtet. Ez a
külső nem hagy kétséget a belső értékek felől.
Láthatatlan, de haladás közben határozottan érezhető az Aero alá
szériában szerelt sportfutómű. A gigantikus kerekekkel párosítva
hazánk hosszanti nyomvályúkban gazdag útjain komoly kihívások elé
állítja a gyanútlan vezetőt. Ha az út nem enged hullámaiból, és a
futómű sem mutat hajlandóságot az idomulásra, ennek eredménye csak
ide-oda szökdécselés lehet. Itt
igazán kidolgozott, élményszámba menő, sziklaszilárd technikával
állunk szemben, mely kiválóan teljesít a nyugati minőségű
utakon, viszont kemény harcra szólít a teherautók által
hátrahagyott csapásokon.
Az erő, mely a kecses orrban rejtőzik, bármilyen körülmények
között hihetetlen gyorsításokra bírja a több mint másfél tonnás
svédacélt. A négy hengerből egy
nagynyomású, gyönyörű akusztikával rendelkező turbó
segítségével csalogathatjuk ki, mely 3000-es fordulat fölött kezd
igazán élni. Ilyenkor, mire észbe kapunk, hogy hű, de gyorsulunk,
már jöhet is a váltás. Sietősen autózva a sebességváltókar
tartózkodási ideje a rendelkezésre álló hat fokozat valamelyikében
minimálisra csökken. Élményszámba megy, ahogy áramlik az energia a
szigorúan minimum 98-as benzintől az aszfaltig.
A paták fékevesztettségét igyekszik megakadályozni az
ABS-TCS-ESP trojka. Erre szükség is van, mivel számítógépes
korrekció nélkül az első kerekekre közvetített kétszáznál több
lóerő bámulatos mutatványokra képes. Az autó mentdinamikáját és
kanyarbiztonságát tükrözi, hogy egy vasárnapi pilisi kirándulás
során a benne utazó négy ember és egy kutya közül hárman is rosszul
lettek.
|
Nínó Karotta: Aero Experience
|
Saab Aerókban
túlképzett vagyok, a családban volt
'84-es 900 Turbó, '94-es 9000 Aero,
tavaly vezettem az előző generációs
9-3 Aero Cabriolet-t, és most ezt
az új 9-3 Aerót. A leszűrt
tapasztalatok alapján az
Aero-élmény nagyjából így
foglalható össze: állandó
szervizbejárás, alacsony fordulaton
tökéletesen halott, fölötte
irgalmatlanul erős turbómotor,
rémes váltó, kemény, civilizálatlan
és korszerűtlen futómű az általa
szétrázott, nyiszogó belsővel,
gyorsításkor szana-szét rángatózó
kormány. A sportosan vezetett
Aerókkal folyamatosan harcolni
kell, kegyetlennek, keménynek és
ébernek kell lenni. Utazóautónak
ellenben nagyszerűek, ha a rázástól
és a vele járó zörgéstől
eltekintünk.
És ez a
mostani? Hál' istennek a
Saabnál tisztelik a
hagyományokat, a lényeg
megmaradt. A motor mélyebbről
húz, de 1800-ig még mindig
komikusan döglött, az ember
órákig állhat a gázpedálon, és
egyáltalán semmi de semmi de
semmi nem történik. Aztán
hirtelen megnyikkan az első
kerék,
felsüvít a turbó, megnyúlik
a motorháztető, és kezdődik
az ismerős
ki vezeti az autót?
birkózás.
Az új Aero könnyedebb és
virgoncabb a többinél, sokkal jobb
futóművel. Nagyon-nagyon gyorsan
lehet vele kanyarodni, esze ágában
sincs tehetetlenül megbilleni a
kanyar bejáratánál, ahogy a 9000-es
szokott (aminél egyébként
hihetetlen módon nehezebb másfél
mázsával). Bekapcsolt
elektronikával a kormányt nem tépi
ki a kezünkből az első gázadás,
erre a célra most az úthibákat
használhatjuk. A
kormányzás tudniillik el lett
bénázva. A középső 30 fok
jobbra-balra szinte holtjáték,
könnyű, érzéketlen, pontatlan.
Utána megjavul, de addigra már
késő. Ráadásul a tökéletesen
láthatatlan útfelületi
egyenetlenségek is folyamatosan
cibálják a kormányt, ha az ember
csak ujjheggyel fogja, rosszabb
úton szüntelenül jár a kezében.
Szörnyű.
A kemény futómű persze ráz, de
kicsit hagyja a kerekeket
elpattogni az útról, ami rossz. A
keménység ráadásul megöli a
beltér rögzítéseit, a pár
hónapos autóban már minden zugból
finom neszek jönnek felénk. A váltó
minden eddiginél jobb, de még
mindig átkozottul Opel, ennél
jószerivel bármelyik modern
középkategóriás autóban jobbat
találunk.
Száz szónak is egy a vége, Aero
ez a javából. Finomodott,
civilizálódott, javult, de ugyanaz
a macho tahóság van belekódolva,
ami az elődökbe. Kinek-kinek ízlése
szerint.
|
|
|
Informatikai beállítottságúaknak a nagy hajsza után érdemes
körülnézni a Saab belsejében is. Az első teljes körű vizsgálat és
minden mozdítható részre kiterjedő nyitogatás kapcsán a következő
érdekességeket fedeztem fel:
Tizenegy darab figyelmeztető címke található a karosszéria
és az utastér különböző részein, a Xenon izzók veszélyes voltától
az utasoldali frontlégzsák kikapcsolásának módjáig. Utóbbi
egyébként csak szakszervizben elvégeztethető feladat.
A gyáriak arra gondolhattak, hogy a gyerekülés ideszerelése egy
család életében végleges döntésnek számít. Ez a működési mód
esetleg hasznos lehet a kiskorú gyermekkel nem rendelkező
családoknál, így senki sem teszi kockára testi épségét azzal, hogy
véletlenül a kulccsal kikapcsolt légzsák elé ül. A magyar
mentalitás ismeretében félő viszont, hogy
szervizlátogatás mellőzésével szerelnek ide gyerekülést,
vagy kikapcsoltatott légzsák elé hétvégén beültetik kedvenc
anyósukat.
A biztonságra fogékony emberek az említetten kívül még 5
helyen fedezhetnek fel Airbag feliratot. Tehát elöl van még egy a
kormányon, további kettő fölül az ajtókereteken, és egy-egy az első
ülések oldalán. A sportos, félig bőr fotelokat és a külső tükröket
szervomotorok mozgatják. Ha végre minden úgy áll, ahogy kell, a
három memóriahely valamelyikén tárolhatjuk testünk paramétereit,
ahonnan a megfelelő gomb megnyomásával hívhatóak elő. Szerencsére
amint elengedjük a gombot, a mozgás megáll, így elkerülhető, hogy
feleségünk méreteivel végezzük ki magunkat.
Az ülésekből a kényelem és kagylósítás mellett nem hiányozhat a
SAHR sem, mely betűszó (Saab Active Head Restraint) hangzásával
ellentétben igen hasznos funkciót takar. A követési távolságot be
nem tartó közlekedési partner érkezése esetén hátralóduló,
ostorként visszacsapó fejünkhöz közelíti a fejtámlát, ezzel nagyban
csökkentve a nyaki sérülés esélyét.
A biztonság másik válfaját erősíti a TSL (Theft Security Lock).
Ennek segítségével a kívülről, távirányítóval bezárt autó belülről
semmilyen módon nem nyitható, hiába is törik be az ablakot, a nyitó
gombok, kilincsek, ablakemelők hatástalanok maradnak.
Legfeljebb csak Starsky és Hutch módjára szállhatnak be a
tolvajok. A használati utasítás felhívja a figyelmünket, hogy
ezzel a funkcióval ne büntessük az autóban tartózkodó
hozzátartozóinkat!
