Autónk úri kedvünktől függően lehet hátsó vagy négykerék meghajtású, amiből természetesen az utóbbi opciót választjuk, felezővel. Új értelmet nyer az árkon-bokron át kifejezés. Egyszerűen nem találok olyan helyet - pedig miután a kezdeti bátortalanság és a felborulástól való félelem következménye, a folyamatos tenyérizzadás és torokgombóc a múlté lesz, tényleg mindent megpróbálok - ahol a kis Suzukit el tudnám bizonytalanítani.
Mivel autónk tömege kb. 900 kg, brutálisnak egyáltalán nem mondható kis egyliteresünk ereje így is tökéletesen elegendő. Fülig érő szájjal zúzunk át olyan helyeken, ahol gyalog is megfontolnám, bemenjek-e. Olyan emelkedőkön kaptatunk, hogy már szinte fekszem az ülésben. Az autó előtt-alatt mi lehet, fogalmam sincs, de ő csak megy töretlenül és hamar bebizonyítja, hogy a borulástól való félelmem csaknem teljesen alaptalan.
Azt mondtam, csaknem, ugyanis egyszer azért mégis sikerült az oldalára fektetni. Már annyi mindenen mentünk keresztül teljes egyetértésben, hogy tényleg azt hittem, ennek a kocsinak épített terep kell, hogy baja essen, de ez nem így van. Egy olyan igazi, virágillattól nehéz, meleg , csodálatos tavaszi napon történt az eset. Anyósülésen kuporgó, nyugodtnak egyáltalán nem mondható barátomat akartam éppen elkápráztatni, és egy hatalmas kátyúba raktam a kocsi jobb első kerekét, miközben a Macskafogó patkányainak hasonló jellegű élményeit taglalalva próbáltam oldani a hangulatot.
Nem történt semmi eget rengető. Nem volt hangeffektus vagy robbanás. Az autó szépen lassan oldalra fordult és lepihent. Mivel mindez kb. hat km/h-s sebességnél történt, nem igazán ijedtünk meg, sőt, miután láttuk, hogy ép bőrrel jövünk ki a kalandból, öt percig nem bírtunk kimászni a röhögéstől. Végül, hogy utunkat folytathassuk egy a közelben tevékenykedő, félig mezítelen, de teljesen részeg segédmunkás segítségét vettük igénybe, akivel kiegészülve már könnyedén raktuk vissza a szamurájt a lábára, majd kellemesen elfáradva hazavittük, hadd pihenjen meg.
Sajnos az ablakot azóta jóval bonyolultabb felhúzni, mert az ajtó meghajlott egy kevéssé, de ez persze teljes mértékben elhanyagolható kis részlet a borulás eufóriájának árnyékában. Abba azért belegondolni is rossz, mi történt volna, ha történetesen a kocsi a hátára fordul, az a soványka kis merevítés középen ugyanis egyáltalán nem tűnik masszívnak. Eddig szerencsére azóta sem jutottam el.
Summázva a történteket azt mondom, hogy egy ilyen remek játékot mindenkinek csak ajánlhatok, de betonútra ne menjetek vele! A hegyek királya az aszfalton tökéletesen értelmét veszti, a nyolcvanat már csak nagy nehezen éri el, arról nem is beszélve, hogy ha megpróbálunk tempósabban kanyarodni, megbillen, és ha igazán megküldjük, könnyedén fel is borul. Nem vicc, bár ezt szerencsére már nem nekem kellett megtapasztalnom.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
