„Helló, kolléga – Winkler hangját hallom a telefonomban –, a következő hétre volna itt egy Subaru Forester Turbo tesztautó. Érdekel?” „Naná” – vágom rá szinte gondolkodás nélkül, hiszen a Forester Turbo az eszményi mindenes. Tud gyorsan menni, hirtelen megállni, húzósan kanyarodni, könnyedén terepet járni, esetleg sok embert vagy még több cuccot hurcolászni. Legalábbis így élt az emlékezetemben.
Az első meglepetés a mélygarázsban ért. Azannyát, ez megnőtt. Az– előző Forestereket legfeljebb a pipiskedő kombik kategóriájába lehetett besorolni, ez meg itt már egy full size, felnőtt SUV. A látszat nem csal, ezt utóbb a katalógusadatok egyértelműen igazolták. A harmadik generációs Forester 7,5 centivel hosszabb, 4,5 centivel szélesebb, és el nem hanyagolható 11 centivel magasabb az elődmodellnél. Ilyen jelentős növekedéssel az arányok megváltozása is együtt jár, a magasított kombiból valódi plázacirkáló lett. Ezt az utcára kikanyarodva az első szembejövő Touareg igazolta, amelynek vezetőjével azonos emeleten ültem, nem tudott lenézni rám. Illetve mégis, csak nem a szó fizikai értelmében. Hiába, az ülőlap tengerszinttől mért magassága is 3 centivel feljebb került.
A Forester formavilága sokat finomodott, elvesztette egyedi, markáns, pattintott kőkorszakbeli karakterét. Az összképen legalább annyira érződik a Bangle-hatás, mint az új Impreza esetében: utóbbit sokan az 1-es BMW távol-keleti utánérzésének tartják. A Forester vonalai egyszerűbbek, mint a BMW X3-aséi, a felületek kezelése, az ívek és vonalak azonban mind a bajor konkurenst idézik. Egyedi és Subaru-tipikus a motorházfedél közepén tátongó hatalmas hűtőnyílás, ami a töltőlevegő-hűtőhöz vezeti a menetszelet. A cápaszáj továbbra is tátva, ennek biztos örülnek a márka fanatikus rajongói.
Vajon mi az, ami még megmaradt nekik? Továbbra is bokszer a motor, esetünkben 2,5 literes, benzines turbó. Ehhez még mindig ötfokozatú kézi váltó kapcsolódik. Nem esett a populizmus áldozatául az állandó, szimmetrikus összkerékhajtás sem, sőt, az első és hátsó tengelyek között még mindig viszkózáras differenciálmű dolgozik. Búcsút inthetünk viszont a keret nélküli ablakoknak, ráadásul a turbós Foresterbe felező se jutott. Aki tehát fanyalogni akar, az talál rá okot, de örülni is lehet, hiszen sok, teljesen egyedi műszaki megoldás továbbra is megvan. De mi a helyzet a perdöntő karakterrel?
Szimmetrikus összkerékhajtás
A legtöbb divatterepjáróval ellentétben a Forester állandó 4x4-es. A többség az egyszerűbb megoldást választja: alapból az első kerekek hajtottak, aztán ha azok kipörögnek, akkor egy viszkokuplung küld némi nyomatékot hátra is. Már annak is örülni szoktunk, ha ezt a kuplungot gombnyomásra is össze lehet zárni. A Forester hátsó kerekei mindig kapnak a hajtóerőből, alapesetben fele-fele arányban osztozva az elsőkkel. Ha azonban valamelyik tengelyen csökken a tapadás, egy viszkózár zárja a középső differenciálművet, és így oda jut több nyomaték, ahol jobban tapad a kerék. Rendes terepjárókat idéző, igényes megoldás.
A Subaru Forester nagy autónak látszik, és érzésre is az. Külsőleg és az utastérben egyaránt. Tágas a hely mindkét üléssorban, de hátul a legszembetűnőbb a növekedés. A vezetőülésben magasan ülünk, mégis személyautósnak érződik, mert kitűnően beállítható minden: a kormány, az ülés és a pedálok helyzete egymáshoz képest szuper. Egész jó az első fotelek oldaltartása, és hosszú távon is kényelmesek. Viszont az európai testméretekhez az ülőlap és a háttámla lehetne hosszabb. A csomagtartó a maga 450 literjével alaphelyzetben csak átlagos, de két laza mozdulattal 1660 literesre bővíthető. A padló ilyenkor teljesen sík, bár kissé magas, mivel alatta sok helyet foglal el az összkerékhajtás és a teljes értékű pótkerék.
Ami a minőségi benyomásokat illeti, vegyes a kép. Egyrészt gagyi az anyagválasztás, Rücsis felületük ellenére kemények és kopogósak a műanyagok, ráadásul az is plasztik, ami fémnek akar látszani. Még a krómozottnak tűnő kilincsek tapintása sem fémesen hideg, pedig ezen spórolni igazán durva garasoskodás. Másrészt viszont az egész autó nagyon egyben van, és úgy érezzük, mechanikáját az örök életnek tervezték. Semmi nem zörög, a kapcsolók olajozottan járnak, a kuplung és a váltó keménységén pedig érezni, hogy nehéz vasaknak adják tovább a parancsokat.
A zord feketeség és a sok polipropilén miatt sivárnak tűnik a Forester, pedig valójában jól felszerelt autóval van dolgunk. Az üléseken plüss a kárpit, piros cérnás díszítővarrással, automata a légkondicionáló, van ülésfűtés, iPod-csatlakozós, igényes hifi, tempomat, menetstabilizáló, sok-sok légzsák és még több elektromos csecsebecse. Viszont nincs agyonbonyolítva a kezelésük, ráadásul néhány kapcsolót és csatlakozót eldugtak a tervezők, ezért kopárnak hat a műszerfal. Ezen a minimális műszerezettség se segít: a kötelező kilométeróra, fordulatszámmérő és benzinszintjelző mellett csak a visszajelző fények tájékoztatnak az autó állapotáról. Persze a beltér ingerszegénysége relatív, korábban még ennél is rosszabb volt a Forester, de ha a Ford Kugát vagy a Citroën C-Crossert szeretnék utolérni, akkor ennél szebb, jobb, igényesebb belsőre volna szükség.
Elég az álló helyzeti ismerkedésből, lássuk milyen mozgásban a turbós Forester. Lapozzon!
