Sokkal bonyolultabb feladat egy teljesen új modell gyártásának beindítása, mint bárki gondolná. Felmérések, sok tapasztalat, némi ipari kémkedés, hogy kiderüljön, mi kell a vevőknek. Az elképzeléseket ezután rá kell erőltetni a tervező és fejlesztő csapatra, akik biztos valami egészen mást szerettek volna építeni.
Néha félresiklik az alkotó folyamat, és furcsának, értelmetlennek, sőt első látásra akár használhatatlannak tűnő dolgokkal örvendeztetnek meg minket a gyártók. Persze ezt a luxust nem mindenki engedheti meg magának, mert drágán gyártani nehezen eladhatót igen kockázatos vállalkozás. A hagyománytisztelő és megfontolt Mercedes az új évezred küszöbén mégis vállalta a kockázatot, mert volt kedve, kapacitása, de legfőképpen pénze valami egészen máshoz.
A Smart üzletág is csak némi haszon felmutatása mellett maradhat életben, még akkor is, ha ő a Mercedes legkedvesebb fogadott gyermeke. Ezért ha olcsóbbat nem is, legalább praktikusabb modelleket kellett tervezniük az alkotói szabadságtól megrészegült mérnököknek. De nem mindig célszerű újat fejleszteni, néha jobb alaposan körülnézni a piacon, hátha lehet találni egy alkalmas négyülésest. És a németek szerencsével jártak. Megakadt a szemük a legújabb fejlesztésű Mitsubishin - a Colton -, amiben rögtön felismerték álmaik padlólemezét. A sajátjaik mellé gyorsan szereztek még néhány motort, ami után már csak a megszokott békaszemek és a játékos beltér megalkotása volt hátra. Így létrejött az első négyszemélyes Smart, azaz a Smart Forfour.
Az álcázás tökéletes. Elsőre fel sem tűnik az idegenkezűség. Sőt, másodikra sem. Ha valaki nem nyitja fel a motorháztetőt, nem pattintja le a műanyag elemeket és nem olvas autós magazinokat, soha nem jön rá, hogy német kedvence japán alapokon nyugszik. A külső igazán smartosra sikerült. Szemből a négy apró lámpaszemmel és mosolygó hűtőmaszk-szájjal tökéletesen beillene a Vízipók, csodapók egyik mellékszerepébe. Fokozza az érzést a mélyen bújó, játékosan formásra rajzolt plexik alatt helyet foglaló irányjelző-ködlámpa páros. A forma harmóniája tökéletes, amihez a fekete-ezüst szín is nagyon jó választás. Ezen kívül még 140 különböző színösszeállítás található a palettán, amiből mindenki választhat egyéniségének és ízlésének megfelelő külső és belső harmóniát.
De bármelyik színre essen is a választás, a Forfour oldalnézete biztosan felemelő látványt nyújt majd. Az ezüst keretben bújó kontrasztos ajtópár dizájnja Frédi és Béni kőkorszaki tévéjének formáját idézi. A Passion felszereltséghez alapáron járó négyküllős alufelnik szintén a kőkorszak egyszerűségének hangulatában terpeszkednek a végre teljes értékű - 205-ös - gumikon. Azt gondolnánk, ilyen dizájngazdag kezdés mellett a hátulja már nem nagyon tartogathat újabb meglepetéseket. Igaz ami igaz, innen nézve a jól ismert Smart Fortwo-ra hasonlít az új négyüléses. Bár a kerek lámpák az autó teljes méretéhez igazodva megnőttek és feljebb kerültek, a forma eredete tagadhatatlan.
A dizájn szerelmeseinek az óriási ablak, a technika megszállottjainak az 1.5 felirat okozhat borzongást. Ez utóbbi a 109 lóerős, Colttal közös Mitsubishi motorra utal, ami több mint elég a 980 kg önsúlyú autó vehemens mozgatásához. Egyik este egy Seicento Sportinggal keveredtem piroslámpás erőfitogtatásba, amikor végre megállva a tulaj csak annyit kérdezett: Ez ugye nem az 1,3-as? Hát nem! A plusz 14 lóerő jól érezhető. Igaz, hogy 335 000 forinttal többe kerül, de megéri. Odaadnék érte pár apróságot, meg a 166 875 forintos robotizált Softouch Plus fantázianevű sebességváltót, amit a néhány együtt töltött nap alatt csak megszokni tudtam, megszeretni nem.
Hat sebesség és hihetetlen kapcsolási idők jellemezték az okosnak csak jóindulattal nevezhető váltószerkezetet. Bár gyors indulásokkor ügyesen tette a dolgát, dugóban, lassan araszolva félelemmel teli perceket okozott. Vagy üresben volt és nem ment, vagy úgy megindult, hogy csak a féket taposva lehetett visszafogni az előttem araszoló lökhárítójától. Ilyenkor aztán egy ütős üresbe kapcsolással állt rajtam bosszút, ami után kezdhettük az egészet elöről. Az egyetlen elfogadható megoldásnak a kézzel kapcsolgatás bizonyult, így időben üresbe téve megelőzhető volt a kellemetlen rántás. Ugyanez a módszer vezetett csak eredményre az egyes és a kettes közötti váltás traumájának tartós lelki sérülés nélküli leküzdésében is.
Elinduláskor a lovak és a 145 Nm nyomaték minden rendelkezésre álló tartalékát kihasználva masszívan az ülésekbe lapulhatunk. A motor azonban hamar a megengedett fordulatszám-tartomány végére ér, ahol bő másfél másodperc szünet következik. Ennyi időre van szüksége a kis robotoknak a robotizált váltóban, hogy kettesbe találjanak. Elképzelhetik, hogy ilyenkor már igazán szükség van a biztonsági övre egy-egy komolyabb fejsérülés elkerüléséhez. Kettesből hármasba is megfigyelhető volt némi tétovázás, de a 190 km/h végsebességig hátralevő további három váltás - a gyorsulás jelentős enyhülése miatt - már zökkenőmentesen átvészelhető.
